Építés

Először csak úgy próbaképp összetámasztottam a rácsokat, szerintem baromi jól néz ki így is:

Miután összeszedtem az alkatrészeket, az első művelet a hátlap kialakítása volt. Első lépésként kínzómaróval - alias flexszel - szétvagdostam a donorházat. Nem volt egy nagy élmény. lévén, hogy egy egész házat elég nehéz úgy rögzíteni, hogy a flex ne repítse el. Végül arra jutottam, hogy a legjobb megoldás, ha a terasz szélén telitalppal rögzítem.

Miután valahogy összefarigcsáltam a hátlapot és a táp paneljét, következhetett a lemezhez rögzítése. Végül is úgy oldottam meg, hogy kívül van a profil, aztán a rács, arra pedig a hátlap alsó része, amibe fúrtam lyukakat. Máshol is ugyanígy oldottam meg, mert szerencsére az anya pont nem fér át a hatszögletű lyukakon, ezért alátét nélkül is elég jól oda lehet vele szorítani a lemezt.

Mivel még nem igazán tudtam, hogyan is fog összeállni, sajnos 2 db aluprofil darabot is kukáznom kellett, pedig igencsak nagy munka kivágni őket: darabonként 6 vágás (alapból 2 plusz a 45°-os szög miatt 4), egy kis reszelés és 6-8 fúrás. És ilyen darabból van 12 db, szóval összesen 48 db 45°-vágást és kb 90 lyukat kellett fúrnom. Nem számolva a kukázott darabokat...

Sajnos a képek nem mindig illeszkednek tökéletesen a szöveghez, mert csak véletlenszerűen fotózgattam építés közben. Azért próbáltam mindig a leginkább odaillőt választani.

Most, hogy megvolt a hátsó rész, következő dolgom volt az alaplap rögzítésének megoldása. Szerencsére a donorházban pont voltak is kiszedhető rögzítők, úgyhogy azokat használtam fel. Viszont ez volt talán az egész projektben a legnagyobb szenvedés. Először gondoltam, hogy majd rácsavarozom őket az alaplapra, azt berakom a helyére aztán pillanatragasztóval odaerősítem és miután leszedtem a lapot, kétkomponensű epoxival odaragasztom őket. Hát nyilván nem sikerült. Folyton elengedett a pillanatragasztó.

Úgyhogy végül a képen látható, bizonyos modern ágazatokban már önmagában is művészeti értékkel bíró módszert választottam. Meg is fogadtam, hogy soha többet sima kétkomponensű epoxit. Jól be is jött a fogadás...

És ez pedig a végeredménye a csodás mutatványnak:

Persze utána raktam rá még 2 réteget a biztonság kedvéért, mert ez így nagyon vékonynak tűnt. Illetve, mint látszik is a képen, sajnos rajta felejtettem a fekete alkoholos filcet egy előző próbálkozásból, ez kicsit látszik a hátoldalon is, de sajnos nem tudok mit csinálni vele, mert az epoxi alatt van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!