Trump-osztály és háttere:
2025. december 22.-én Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke (újfent) bejelentést tett Marco Rubio külügyminiszter, Pete Hegseth védelmi miniszter illetve John Phelan, a haditengerészeti miniszter (Secretary of the Navy) mellett.
Egy vadonatúj hadihajót, sőt, csatahajó-osztályt mutattak be, a Trump-osztályt.
Donald Trump, Pete Hegseth és John Phelan - meg a Trump-osztály ábrája
Jellemző az elmúlt évre, hogy ezen ott helyben (már) senki sem kezdett el hangosan nevetni a jelenlévők közül. Sem azon, hogy tele volt a bejelentés szuperlatívuszokkal, mint 100x erősebb lesz minden megelőző csatahajónál és nagyobb bármelyik másik felszíni harci hadihajónál (surface combatant), és még olyan megjegyzések is elhangzottak, hogy a modern hadihajók rondák, noha lopakodóak – ez a Zumwalt-osztálynak szólhatott, de lássuk be, egy hadihajónál talán a kinézet nem feltétlen kellene döntési tényezőnek lennie.
Szóba került, hogy nukleáris robbanófejjel ellátott robotrepülőgépekkel lesz felszerelve. 1991 óta az Egyesül Államok felszíni hadihajókon nincs ilyesmi, a hidegháború lezárásának is tekinthető lépés volt. Ez is tehát paradigmaváltás.
Az amerikai haditengerészetnek jelenleg egy új fejlesztésű nagy felszíni harci hadihajója volt tervben - a DDG(X) projekt (erről mindjárt), itt viszont kijelentették, hogy a Trump osztály leváltja a DDG(X) programot. Tehát a Trump-osztály (amit most BBG(X) jelöléssel illetünk) a jelek szerint „kigolyózta” a DDG(X) programot.
Mi több, még szóba került, hogy új repülőgép-hordozó osztály jön. Ez azért furcsa, mert a Ford-osztályú hordozóból három van jelenleg megrendelve illetve építés különböző fázisaiban, és két további a tervekben. A CVN-79 John F. Kennedy 2027-ben állhat hadrendbe, a CVN-80 Enterprise 2030-ban, a CVN-81 Doris Miller 2032-ben, a költségvetésben már szerepel a CVN-82 William J. Clinton, amely várhatóan 2040-ben készülhet el és előkészítés alatt áll a CVN-83 George W. Bush, ami 2043-ban érkezhet.
Ezt nem fejtegették tovább, csak mellesleg megemlítették...
Hirdetés
Ezzel együtt "beleillik" Trump elnökségébe, hiszen volt már bejelentve a Golden Dome rakétavédelmi rendszer, az Boeing F-47 vadászgép (a 47. elnökség ugyebár a jelenlegi) és most jött a Golden Fleet és vele a Trump-osztály...
De hogy jutottunk el ide?
Az US Navy a felszíni harci célú hadihajókat két fő csoportba osztja:
- Small Surface Combatant (SSC), ez a korvett / fregatt osztályokat takarja, az elmúlt évtizedekben ide az Oliver Hazard Perry-osztály, a két Littoral Combat Ship osztály, a nemrég két példány után elkaszált Constellation-osztály tartozik és most az FF(X) projekt, ami a Constellation-osztály utódja. Elsődlegesen a konvojok kísérete, kisebb intenzitású hadviselés a feladatuk, illetve a tengeralattjárók elleni hadviselés lenne. Talán majd máskor ez is szóba kerül...
- Large Surface Combatant (LSC), rombolók és cirkálók - meg most már csatahajók. Az elmúlt évtizedekben a Ticonderoga-osztályú, most már kivonás végén járó cirkálók, a népes Aerligh Burke-osztályú rombolók, Zumwalt-osztályú rombolók három példánya tartozott ide, a fejlesztés alatt álló DDG(X) projekttel együtt, amit most vált a jelek szerint le a Trump-osztály. Ezek az egységek a fő harci eszközök, a flottacsoportok ütőerejét adják, a hordozók védelme, kísérete mellett.
Most tehát a nagy hajóegységekre koncentrálunk. Itt a US Navy a hidegháború után a legtöbb egységét (volt, hogy nem is olyan időseket) leszerelt, gyakorlatilag két osztályt meghagyva: a Ticonderoga-osztályú AEGIS cirkálókat és a Aerligh Burke-osztályú AEGIS rombolókat. Az AEGIS egy integrált digitális harcrendszer, amely a beérkező szenzor-adatokból céladatokat generál, azokat megjeleníti, a rendelkezésre álló fegyverzetről bír minden adattal és a kiválasztott célok elleni legoptimálisabb fegyverzetet javasolja, illetve szükség szerint rá is vezeti. Mindezt hálózat-alapon, több AEGIS (vagy akár nem AEGIS) egység között megosztva a feladatokat. Más szóval egy flottacsoportban el tudják osztani, hogy melyik célpontra melyik hajó melyik fegyverrendszerét fogják használni.
Az 1990-es években hosszas vívódás után egy Surface Combatant of the 21th Century (SC-21) projekt keretében szerették volna a következő generációt összehozni. Az SC-21 kismillió opciót vizsgálva alapvetően három vagy négy egységre épült volna:
- CG-21: egy nagy méretű rakétás cirkáló, elsődlegesen a légvédelemre kondicionálva, 256 vagy akár 512 VLS rakétaindítóval.
- DD-21: egy az előbbivel azonos hajótestre épülő ágyús romboló, elektromagnetikus ágyúval (EM ágyú, sínágyú, Railgun, stb.)
- FF-21: egy kisebb fregatt osztályú egység, amely a tengeralattjáró-elhárítás feladatát vinné, az ekkor nagy számban hadrendben álló Oliver-Hazad Perry osztályú fregatt megtartása is lehetőségként merült fel, de új egységek is az asztalon voltak.
Korabeli fantáziarajz az SC-21 hajóiról (fentről lefele: két FF-21 alternatíva, DD-21 és CG-21)
A történet nem alakult jól, a hidegháború végén az US Navy inkább csak leállított hajókat, és a Burke-osztályon túl más egységet nem rendelt ezen a szinten. A haditengerészet végül két irányba ment el - az FF-21 terén "kalóz-kergetésre" és cserélhető modullal tengeralattjáró-elhárításra (Anti-Submarine Warfare - ASW) alkalmas nagyon gyors hajót kért - ebből lett a Littoral Combat Ship (LSC) projekt és tender, majd a végén a nem túl sikeres Freedom-osztály és Independence-osztály.
A nagy egységnél nagyon-nagyon hajtottak egy 12-14 ezer tonnás párosra: az ágyúfegyverzetre koncentráló DD-21, majd DD(X) és a légvédelemre kondicionált CG-21 majd CG(X) projektre. Az előbbinél a elektromagnetikus ágyút elengedték az 1990-es évek legvégén, mivel belátható időn belül nem volt esélyes a megvalósulása, de új technológiát szerettek volna, ez először egy VGAS (függőlegesen, fixen beépített 155mm-es löveg, amely irányított lövedékeket kvázi ballisztikus pályán küldött volna mindenféle cél ellen), majd annak elbukása után a kevésbé forradalmi AGS (Advanced Gun System) 155mm-es löveg mellett tették le a voksukat. Az AGS terén az volt az elvárás, hogy 100km (először inkább 100 tengeri mérföld, vagyis 181km) hatótávolságú, irányított lövedéket legyen képes kilőni. Bár rendelkezett VLS indítókkal, az AEGIS rendszert nem kapta meg, ahogy komolyabb légvédelmi rakétákat sem. E mögött nagyon egyszerű logika volt - ha megkapta volna ezeket is, akkor a törvényhozásban felmerülhetett volna a kérdés, hogy miért akarnak egy légvédelmi cirkálót is e mellé, ha a képességek nagy része megvan benne.
Az ágyús romboló végül Elmo Zumwalt nevét kapta meg, és DDG-1000 Zumwalt-osztályként lépett a színre. A hajó egy sor egyéb technikai újdonságot is megkapott, például a hajócsavarokat elektromotorok forgatták, és egy integrált elektromos rendszer a hajó "keringési rendszere", amelyet gázturbinák által forgatott generátorok táplálnak. Új lokátort is terveztek hozzá, amely egy sor új megoldást használt volna. A hajótestnél a lopakodó képesség kiemelt fontosságú volt, így igyekeztek minél kevesebb kiálló alkatrészt tervezni, sőt, a felépítmény alapja kompozit fa alapú, hogy könnyű legyen és a rádióhullámok számára minél inkább "átlátszó". De a zaj- és hőkibocsátás is minimalizálva lett, minél nehezebben felderíthetővé téve a hajót. A program rengeteg problémával szembesült, és a törvényhozás az egyre inkább csúszó és egyre drágább hajók miatt komolyan ostorozni kezdte a US Navy-t, amely ráadásul sok téren még a költségcsökkentés miatt egyre több kompromisszummal kellett szembesülnie.
A vége az lett, hogy a Zumwalt-osztályból mindössze három példányt rendeltek meg, az azonos hajótestre épülő CG(X) programot pedig elkaszálták. A kettő bizonyos szintig összefüggött: a US Navy nagyon akarta a CG(X)-t, a Zumwalt-osztály eredeti feladata nagy részt az lett volna, hogy kikalapálhassák az új technológiákkal törvényszerűen érkező problémákat, és a CG(X) már egy kiforrott, stabil hajótestbe jöhessen. Bizonyos szintig a Ticonderoga-osztálynál is ez zajlott le, ott a Spruance-osztályú romboló testét felhasználva hozták létre az új légvédelmi egységet.
A USS Zumwalt látványos manőverezés közben 2016-ban, a tengeri tesztelése közben
Ha lehet, akkor ez még inkább elásta a Zumwalt-osztályt. A hajóágyút és a lövedékeket szállító BAe konzorcium úgy számolt eredetileg, hogy 32 egységet rendelnek meg, azzal, hogy 3 darab maradt (6 löveggel) és jelentősen kevesebb lőszerrel, arra sarkalta őket, hogy a lőszerek darabáránál próbálják valahogy a fejlesztés extra költségeit visszahozni. Ennek az lett a vége mindössze 150db (!) lőszert rendeltek meg 2016-ban a három hajóhoz (akkor még fél millió dollár körüli áron) és a végén a darabár bizony közel egy millió dollár is lehet, függően a számmisztikától.
Mivel a Ticonderoga-osztályú hajók extrém sebességgel öregedtek ki, a Burke-osztályra hárult minden feladat, és a Flight IIA fejlesztés keretében azokat a hiányosságokat (helikopter-hangár, komolyabb fedélzeti rendszerek) pótolták, amik anno kompromisszumként még belefértek. A Zumwalt-osztály nélkül és a CG(X) nélkül így végül a Burke-osztályból további egységeket rendeltek meg, illetve egy tovább fejlesztett Flight III változatot, új lokátorral (AN/SPY-6 típus a korábbi AN/SPY-1 helyett) és némileg bővített további rendszerekkel, többek között kicsivel nagyobb teljesítményű elektromos generátorokkal.
A végső megoldást viszont egy új, nagy méretű AEGIS hadihajó hozná el, ez lenne a DDG(X) néven futó projekt.
A DDG(X) egy 13 500 - 14 5000 tonnás egység lett volna, 96 - 128 VLS rakétaindítóval, egy 127mm-es löveggel, 2x SeaRAM CIWS-el (közellégvédelmi rakétarendszer), amit később 600 kW-os lézerre cserélhetnek, ha elkészül, 1x 150kW-os lézerrel, illetve egy bővítőmodul lehetőségével, amelybe például CPS rakéták is kerülhetnek, illetve AN/SPY-6 radarral tervezték.
Ami itt említést érdemel, hogy alapból 2db 3 csövű Mk32 könnyű torpedóvetőt is kapott volna. Ez a szabvány hajófedélzeti ASW / önvédelmi torpedó indító (Mk46, Mk50 és Mk54 könnyű torpedókhoz).
Ez a kép 2022-ből származik, és a Haditengerészet koncepcióját mutatta középtávon:
- Aerligh Burke-osztály Flight II/IIA Mod 2.0 felújítási program lecseréli a Burke-osztály megmaradó egységein a lokátort AN/SPY-6-ra, illetve bővített elektronikai hadviselés (Electronic Warfare, EW) képességet kapnak. Ezt potenciálisan akár 40-nél is több romboló kaphatja meg.
- A Zumwalt-osztály a Csendes-óceánon csapásmérő egység lesz a hajóágyúkat eltávolítva, az első helyén az Intermediate-Range Conventional Prompt Strike (IRCPS) rakéta indító konténerekkel (4x3 = 12db rakétával). Feltehetően később a hátsó ágyú helyére is kerül majd valami (lézer vagy EM ágyú).
- Aerligh Burke Flight III. egy átmenet a Ticonderoga kivonása és a DDG(X) megjelenése között, AN/SPY-6 lokátor, és a flottacsoportok központi légvédelmét koordináló parancsnoki hajóként működhet, ebből az első példány hadrendbe állt már.
- DDG(X) egy osztályban lesz a Burke és a Ticonderoga-osztályok váltótípusa, légvédelmi, felszíni és felszín alatti célok felderítésére és leküzdésére is képesnek kell lennie.
A koncepció szépsége, hogy a lehetőségekhez képest egységes hajóosztály(ok)ra épít, így gyártási, logisztikai, kiképzése, üzemeltetési szempontból igen jó lehetőségeket adna az US Navy-nek, aki végül is a Burke-osztály miatt e téren amúgy is "szerencsés" volt - az első két alváltozat (Flight I. és II.) 28 példányban állt hadrendbe, az első, DDG-51 USS Aerligh Burke 1989-ben, tehát már most túl van az eredetileg tervezett 35 éves életciklusán. A fejlettebb Flight IIA-ból 47 példányt építettek és a Flight III.-ból a jelen tervek szerint 24 lesz összesen (22 van megrendelve, két további megrendelése van tervben). Tehát a DDG(X) megjelenéséig a Burke-osztály lesz majd "a" nagy felszíni harci hadihajója az US Navy-nek.
Ezek a tervek dőltek most dugába 2025 decemberében, amikor a Trump-osztályt bejelentették.
A Trump-osztályú csatahajó
A Trump-osztályú Csatahajó (BBG(X)) bejelentett képességei:
- 35 000 tonna (feletti) vízkiszorítás
- 256-268 m hossz
- 32-35 m szélesség
- 7.3 - 9.1 m merülés
- 30 csomó feletti végsebesség
- 650 - 850 fős legénység
2 hajót jelentettek be most, 10 építését említették, a bejelentéskor 20-24, a honlapon 20-25 hajót említenek az osztály méreténél.
A fegyverzete és képességei:
- Felszínről indított nukleáris robbanófejű robotrepülőgép (SLCM-N). Ezt a programot 2018-ban hívta az első Trump-kormányzat életre, de kis költségvetéssel indult, 2022-ben elkaszálták, 2024-ben újra életre hívták, legjobb esetben is 2030-as évek elejére-közepére várható.
- 12 db IRCPS (Common Promt Strike - CPS) rakéta, mint a Zumwalt-osztálynál.
- 128 db Mk.41 VLS, amibe légvédelmi rakéták, rakétatorpedók és Tomahawk robotrepülőgépek helyezhetők.
- 1db 32Mj Elektro-Magnetikus (EM) ágyú (Railgun) - ezt a programot 2022-ben szintén leállították, egyébként mintegy két évtizede fejlesztik. Említik hozzá Hiper-Velocity Projectile (HVP) irányított lövedéket (ez fejlesztés alatt van a 127mm-es löveghez is).
- 2db 127mm-es (5") Mk45 löveg
- 2db 300 vagy 600 kW szintű lézerágyú
- 2db SeaRAM közellégvédelmi rendszer
- 4db 30 mm-es távirányított gépágyú
- 4db ODIN lézer - ez egy létező, nagyságrendileg 10-20 kW körüli, szenzorok (és emberek?) megvakítására alkalmas lézerfegyver
- 2db Counter UxS rendszer - erről végképpen semmit sem tudunk.
- 4x 37 RMA planeles AN/SPY-6 lokátor (mint a Burke Flight III. esetén)
- SEWIP Block III elektronikai hadviselés rendszer
- Gázturbina és diesel erőforrásokat használ
- A taton egy nagy méretű helikopter-leszállóhely látható, két hangárral akár V-22 billenőrotoros jármű részére
Fő feladatai: Erődemonstráció, Csapásmérés, Integrált Légvédelmi és Rakétavédelmi képesség
Ami látványosan hiányzik, hogy nincs említve szonár vagy torpedó fegyverzet, illetve tengeralattjáró-elhárító képesség. Fontos a marketing, nagyjából mindennél fontosabb - https://www.goldenfleet.navy.mil/ (megjegyzés, 2026 január 15-étől valamiért "under construction lett itt)
Noha Trump-osztálynak hívják, mégis USS Defiant az első egység neve. Ez is szakít ezernyi haditengerészeti hagyománnyal, többek között élő személyről nem szokás alaphelyzetben sem hajót, sem hajóosztályt elnevezni.
(Esetleg félúton szóltak az elnök úrnak, hogy amúgy hamarosan egy új CVN egységet róla fognak elnevezni amúgy is? :) )
A Trump-osztály bemutatott ábrája egy vázlat és gyakorlatilag egy "felfújt" DDG(X) terv, érdemes a fenti képekhez viszonyítani ezt, amely a DDG(X) projekt US Navy által készített ábrája, hogy nagyjából mit várnak:
A kérdés a plusz technológiák valósága, a DDG(X) esetén direkt opcionálisan hagyták meg a nagy teljesítményű lézereket, és engedték el az EM ágyút. Megvalósíthatóság és határidő-tarthatóság volt mindenek előtt. Opcióként meghagyták a lehetőségeket, hogy majd ha megvalósulnak az új rendszerek, akkor azokkal lecserélik a meglévőket.
Ez a Trump-osztálynál nem látszik, gyakorlatilag mindent is felpakolták, ami akár csak tervben volt vagy van. Legyen szó EM ágyúról, 600 kW-os lézerről vagy a nukleáris robbanófejjel ellátott hiperszonikus robotrepülőgépről.
A terveket még csak most kezdik el összerakni, gyorsan meg is jelent egy kiírás, ahol konkrétan megnevezték, hogy a General Dynamics és Hunnington Ingals fogja a tervezést támogatni. Igaz a DDG(X) is csak tervezési fázisban volt, de már előrehaladottabb státuszban, hiszen csaknem 3 éve dolgoznak rajta. Eközben viszont olvasni olyan pletykát, hogy a DDG(X) meghajtásának tervezése gyakorlatilag leállt.
A Trump-osztálynál jelenleg még adós a US Navy azzal, hogy pontosan miként is képzeli el ezeket.
A december 22.-ei bejelentéskor felvázoltak alapján a korábban a Ticonderoga-osztály illetve újabban a Burke Flight III. által vinni tervezett légvédelmi koordinációt központ szerepét viheti a Carrier Strike Group-okban, vezethet "saját" flottacsoportot vezetése, de dolgozhat önállóan is (utóbbi esetén az ASW képesség elvárás viszont).
Ha ez igaz, akkor viszont a BBG(X) alatti LSC osztály helyett jelenleg egy lyuk van, amit előbb-utóbb be kell(ene) tömni.
Kérdések, kérdések....
Miért csatahajó és hogy kerül Trump elnök látóterébe az egész? Nos 2025 szeptemberében Trump elnök beszédet mondott Quantico-ban a Haditengerészet egyik bázisán főtisztek előtt, ott a saját stílusában ki is mondta, hogy a Haditengerészetnek reaktiválnia kellene a csatahajókat. A US Navy nem az elnöknek címezve, de válaszolt, jelezve, hogy az egykor hadrendben állt csatahajók mind múzeumként működnek jelenleg.
A USS Missouri, az egyik Iowa-osztályú csatahajó múzeumként Pearl Harbour-ban, Hawaii-n
Miért csatahajó, ha egyszer sem a fegyverzete, sem a páncélzata nem üti meg azt a szintet, amit hajdan ezzel a hajóbesorolással szemben támasztottak?
Ez valójában a legegyszerűbb: a besorolások valójában rugalmasak, az Amerikai Haditengerészet például a II. Világháború után Járőr Fregatt (Patrol Frigate, PF) < Kísérő-romboló (Ocean Escort, DE) < Romboló (Destroyer, DD) < Fregatt vagy Vezénylő-romboló (Destroyer Leader, DL) < Könnyű Cirkáló (Cuiser Light, CL) < Nehéz Cirkáló (Cruiser Armoured, CA) < Csatahajó (Battleship, BB) jelölést használta. Ezt az irányított rakétákkal felszerelt hajókat G (Guided, irányított) jelöléssel illették, így lett Rakétás Romboló (Guided Missile Destroyer, DDG), Rakétás Fregatt (Guided Destroyer Leader, DLG) vagy Rakétás Nehéz Cirkáló (Guided Missile Cruiser Armored, CAG) a besorolás. Amikor aztán 1974-ben egy politikai vita kerekedett abból, hogy hány cirkálója van az Egyesült Államoknak (9) és hány ilyen besorolású egysége van a Szovjet haditengerészetnek (19 és hét volt építés alatt), hatalmas botrány kerekedett belőle, függetlenül attól, hogy a szovjet cirkálók jóval kisebbek voltak, mint a US Navy ilyen hajói, és inkább a rombolók illetve fregatt osztályoknak voltak megfelelők. Hogy a problémának kihúzzák a méregfogát, 1975-ben újrafűzték a besorolást, és a korábban DLG (rakétás fregatt) egységek hirtelen rakétás rombolók vagy rakétás cirkálók lettek, vagy a kísérő-rombolókból hirtelen rakétás rombolók.
A USS Leahy, 1975-ig CLG 16 (rakétás vezér-romboló) majd 1975-től CG 16 (rakétás romboló)
Tehát egyáltalán nem szokatlan, hogy egy besorolás módosul. A csatahajók gyakorlatilag a II. világháború után gyorsan kikoptak a haditengerészetekből, leginkább azért, mert a modern hadszíntéren nem volt létjogosultsága a nagy kaliberű ágyúknak, noha pont a US Navy még egészen az 1990-es évekig hadrendben tartott pár Iowa-osztályú csatahajót, de jellemző, hogy a végén a fedélzetükről indított Tomahawk robotrepülőgépek jelentették a valódi fő fegyverzetét. Amit egy tizedakkora vízkiszorítású egység is el tudott vinni...
Tehát ilyen szempontból a BBG (irányított rakétás csatahajó) besorolás nem istenkáromlás, főleg, hogy ekkora hadihajó tényleg nincs hadrendben, az ex-szovjet, jelenleg orosz Kirov-osztályú rakétás cirkálókat is sokszor csatacirkálónak aposztrofálják a 28 ezer tonnás vízkiszorításuk miatt.
Az Admiral Nakhimorov, az egyik Kirov-osztályú rakétás cirkáló / csatahajó 2025-ben, felújítása után
Szinte mindenki rögtön azt a kérdést tette fel egyébként, hogy miért nem nukleáris meghajtású? Az, hogy nem nukleáris meghajtású, leginkább annak köszönhető, hogy nagyon lelassítaná a fejlesztést, per pillanat a tengeralattjárókban használt S9G (Virginia-osztályú tengeralattjárók) és a Ford-osztályú repülőgép-hordozókban használt A1B reaktor van bevethető szinten. Az A1B nagyjából 750MW termikus teljesítményű, ebből egy elég lenne a Trump-osztályhoz, de esélyesen az 45-50 ezer tonna környékére emelné a vízkiszorítását. Ugyanakkor az USA-ban jelenleg mindössze két helyszínen van tanúsítvány nukleáris felszíni egységek gyártására, General Dynamics Electric Boat Groton, Connecticut (SSN/SSBN gyártás) és a másik a Huntington Ingalls Industries Newport News, Virginia, ahol a repülőgép-hordozókat építik.
Természetesen ezeket bővíteni lehet, illetve újakat is létre lehet hozni, de ez jelentős időtényező és persze költségnövelő tényező lehet. Márpedig ha 20-25 egységet szeretnének belőle, az nem elhanyagolható. Csak mellesleg: a 45 000 tonnás USS America-osztályú partraszálló-hajó (gyakorlatilag egy simafedélzetes F-35B és V-22 gépekre optimalizált kis méretű repülőgép-hordozó) esetén sem volt opció a nukleáris meghajtás, tehát ez is jelzi, hogy amúgy nem feltétlen érdemes ebbe az irányba elmenni.
De vissza a csúnya pénzügyekhez. A DDG(X) becsült darabára 4.4 milliárd USD, a Burke Flight III ára jelenleg 2.8 milliárd USD. A Zumwalt osztály esetén 2025-ös áron számolva a fejlesztés 14.4 milliárd volt, és az első egység ára 5.6 milliárd dollár ezen felül. Ha ezeket az asztalra tesszük, a Trump-osztály ára alsó hangon is a 7-8 milliárd dolláros tételt nyalogathatja. Plusz az új technológiák és maga az előzetes tervezési és modell-tesztelési költségek, amik szintén milliárd dolláros tételek...
A jelen állás szerint legalább 2-3 év, amíg egyáltalán az terveket véglegesíteni tudják és az előzetes teszteket lefuttatják, ideális esetben ez után jön az építés, ami azért alsó hangon 3-5 év körüli időtartam. Így nagyon komoly kérdés, hogy egyáltalán amikor a költségvetés elé kerül a projekt, ott mekkora támogatást kap. Az US Navy szempontjából elég rizikós történet, hiszen meglehet, hogy a végén a DDG(X) és a BBG(X) is bukik, és akkor jelen állás szerint marad a Burke-osztály további reszelése rövid távon...Pont emiatt nem is egy olyan hang van, hogy ez a projekt sose fog valójában megvalósulni, amikor kiderül, mennyire fog kerülni, akkor a törvényhozási szavazást nehezen élheti túl.
Csakhogy az utóbbi időben a fegyverplatform megoldásokra nem a hatalmas ember vezette hajók a "trendik", hanem a személyzettel ellátott hajókat kísérő, személyzet nélküli "drón" hajók. A US Navy 2016 óta kísérletezik ilyenekkel, először a kisebb Sea Hunter (ez nagyjából 140 tonnás kisebb egység), majd a nagyobb, 673 tonnás USV Nomad, Ranger, Vanguard és Mariner egységekkel. Ezeken 6-8 konténer is elhelyezhető, amelyekbe szenzorok (radarok) vontatott szonár vagy akár rakéták is elhelyezhetőek. Egy ilyen kialakítású drón hajót rugalmasan lehet az adott hadihajók mellé besorolni, leválasztani (pl. utántöltés céljából), így valójában a privát meglátásom szerint a Trump-osztály eléggé elavult gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot, hiszen a drón-hajókról nem tettek említést - noha amúgy folyamatban van hasonló egységek beszerzése...
A USV Nomad és az USV Ranger opcionálisan személyzet nélküli kísérleti drón-hajók
A Trump osztályra visszatérve, eredetileg azt gondoltam (és amúgy elég sokan), hogy eléggé esélyes, hogy nem fog megvalósulni, vagy legalábbis nem ebben a formában. Úgy tűnt, hogy fogták és 2025 végén a Trump-féle csatahajós megjegyzésre a US Navy döntéshozói egy "felfújt" DDG(X) egységgel válaszoltak, elnevezték Trump-osztálynak és besorolták Rakétás Csatahajónak (Guided Missile Battleship, BBG), majd szépen lerakták az elnök asztalára. Az elnök lelkesen bemutatta, nyilvánvalóan az egóját kihasználó projekttel pedig a US Navy kaphat egy lökést egy új nagy méretű felszíni egység felé. Elnöki támogatást már kaptak, a törvényhozás persze kérdéses lesz, de egyszerre ugye egy csatát kell megvívni...
Ezzel együtt a BBG(X) program veszélye, hogy a Navy újfent modern felszíni hajóegységosztály nélkül marad, és kénytelen lesz a Burke osztályt tovább reszelni, jobb megoldás híján. A DDG(X) egy logikus és hatékony irány volt, ráadásul újfent egy igazi stabil, megbízható, svájci bicska típusú osztályba egyesítette volna a Ticonderoga és Burke osztály örökségét, és a Burke osztályhoz hasonló alap lehetett volna...
Derek A. Trinque ellentengernagy
Csakhogy Derek A. Trinque Ellentengernagy kimondott olyanokat 2026 január elején, ami alapján úgy tűnik, hogy Ő especiel rajong a BBG(X) osztály koncepciójáért. Indokként azt hozta fel, hogy a DDG(X) esetén két változatot képzeltek el, az egyik ágyúfegyverzetű, a másik pedig CPS konténereket kapott volna, hogy csapásmérési képességet kapjon. Ez az illető felelős a US Navy felszíni hadihajóinak a fejlesztéséért, beszerzéséért (N96 csoport a US Navy-n belül).
Más hírek is arra utalnak, hogy a US Navy vezetése valójában a Trump-osztályra pozitívan reagált és támogatják, így könnyen lehet, hogy mégis csak megvalósulás útjára lép ez a bestia...
