Bevezető
Immáron negyedik éve döntöttünk úgy a párommal, hogy december végén nem szeretnénk részt venni az ünnepi káoszban, inkább elutazunk valahova, ahol tényleg ki tudunk lazulni.
A cég, ahol dolgozom, karácsony és újév között zárva tart, így adott volt a lehetőség, hogy évente két hétre elutazzunk.
Hirdetés
Az utazás december 19-én, pénteken indult. Délután fél háromig dolgoztam, majd onnan egyből a reptérre mentem. Innen repültünk egyórás késéssel Lisszabonba.
Érkezés után Uberrel szerettünk volna eljutni a körülbelül 4 km-re lévő hotelbe, mivel a reptér közelében nem találtunk szállást, márpedig szükség volt rá: a következő járatunk reggel 6-kor indult. Jobb összeköttetés sajnos nem volt, így egy éjszakát mindenképp Lisszabonban kellett töltenünk. Reggel 4-re a reptéren kellett lennünk, ami nagyjából hajnali 3-as kelést jelentett.
Este fél 8-ra terveztük az érkezést, de a késés miatt végül fél 9 lett belőle. A „gyorsan hotelbe megyünk és alszunk” terv viszont nem igazán jött össze. Szinte lehetetlen volt Ubert rendelni, mivel több száz ember próbálkozott egyszerre. Taxit is csak 45 perc után sikerült fognunk, mert a sofőrök előnyben részesítették azokat az utasokat, akik messzebbre mentek, nyilván több pénzért. Nem az első ilyen eset, és őszintén szólva nagyon utálom ezt a jelenséget.
Végül este 11 körül feküdtünk le.
Hajnali 3-kor megszólalt az ébresztő, és a kevés alvás miatt, főleg én, elég erős zombi-módban működtem. Reggeli csomagot kaptunk, mivel a reggeli benne volt az árban, de nem tudtunk volna normál időben reggelizni. Ez egy hatalmas plusz pont volt a hotel részéről, ahogy az is, hogy rendkívül kedvesek voltak. Ráadásul ingyen szerveztek nekünk egy közvetlen transzfert a reptérre.
És mielőtt bárki azt hinné, hogy valami luxushotelről van szó: nem. Egy teljesen átlagos Holiday Inn volt.
Kiértünk a reptérre, megettük a reggelit, majd becsekkoltunk. A maradék időben próbáltunk aludni egy keveset, de nem igazán sikerült.
A repülő ezúttal pontosan indult az Azori-szigetek legnagyobb szigetére, São Miguelre. Lisszabonból ez nagyjából 2,5 óra repülés. Az út nyugodt volt, a leszállás viszont elég keményre sikerült a szél miatt. Másfél órát kellett várnunk a következő járatra, így ettünk valamit, majd a pihenőrészlegen ismét sikertelenül próbáltunk aludni.
Fél órával a beszállás előtt a kapunál derült ki, hogy a járatunk nem közvetlenül a célállomásra megy, hanem szezonon kívül még megáll Horta repterén is (Faial sziget). Ott újra ki kellett szállni, mivel tankolták a gépet és biztonsági okokból ilyenkor senki nem maradhat a fedélzeten. Ismét várakozás következett, majd 45 perc után felszálltunk, és újabb 45 perc múlva megérkeztünk Ilha das Floresre, az Azori-szigetek, sőt Európa egyik legnyugatibb pontjára.
Végre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
