Miért éppen Lisszabon?
Amikor tavaly ősszel bejártuk Svédország déli részét, úgy éreztük, hogy ide vissza kell jönnünk. De ahogy múltak a hónapok, s megint szóba került, hogy hová tudnánk egy késői nyaralásra elutazni, egyre inkább arrafelé mozogtunk, hogy most valami gyökeresen más világot is szeretnénk megszemlélni. Pláne úgy, hogy én viszonylag fiatal koromban (15-16 évesen) már voltam egyszer Portugáliában, de egyszerűen nem voltam hozzá elég érett, hogy értékeljem, viszont halvány emlékeim maradtak róla, hogy azért nem volt egy rossz hely.
Persze kalkulálgattunk, hogy anyagilag hogyan lenne kedvező, de mégsem az a hátizsákos szint legyen a történetből, hiszen 30 felett az ember már elvár bizonyos kényelmi szintet, mondjuk minimum kapjak reggelit, legyen normális az ágy, legyen wifi a szálláson, úgyhogy nekiálltunk körülnézni. A repülőjeggyel nem sok választásunk volt, itthonról közvetlenül csak a TAP, a portugál nemzeti légitársaság szállít utasokat, így aztán megrendeltük a jegyeket, majd nekiestünk szállodákat nézni. És mázlink volt, ugyanis a belvárostól két metrómegállónyira találtunk egy vadonatúj hotelt, ami persze nyitási kedvezményeket is fel tudott mutatni, tehát ezt is lefoglaltuk, a visszajelzések ugyanis jók voltak.
Portugália nem olyan drága hely, mint Svédország, de azért nem is egy filléres környék. Hogy nagyjából képbe kerüljön az olvasó: egy átlagos főétel egy átlagos étteremben 7-10 euró között mocorog, a távolsági buszra 3-5 euróért ülhettünk fel, az ottani BKV (Carris) napijegye majdnem 5 euró. Ezek azért nem olyan vaddisznó módon elszállt árak. A legtöbb múzeumba is 5 euróért haladhatunk be, úgyhogy miután mi minden fontos nevezetességet meg akartunk nézni, hamar rájöttünk, hogy a Lisboa Card pont nekünk készült. Ezzel egyrészt számos helyre ingyen lehet bemenni, több helyen van jelentős kedvezmény, illetve kiszereléstől függően 24, 48 vagy 72 órán keresztül ingyenes a tömegközlekedés, sőt, a Sintra és Cascais felé tartó vonatok is. Na, ennek már volt értelme, izzítottunk két darab 72 órás kártyát, amivel a reptéri transzfer is csupán 2 euróra mérséklődött. A kártya ára emlékeim szerint 36 euró volt, hát röhögve megérte, pláne úgy, hogy a lejárta után is sok helyen gond nélkül elfogadták, amitől csak azért nem éreztem magam túlzottan magyarnak, mert mind papírpénzzel (amiből nem tudott visszaadni a bácsi), mind bankkártyával is próbálkoztam, de hiába. És akkor előrántottuk a lejárt kártyát, hogy ez ugyan lejárt, de "nem-e lehetne-e mégis bemenni-e vele", és lehetett.
Hat napot töltöttünk kint, ez Lisszabonra elég, a környékre már nem nagyon fogsz eljutni, persze Sintra és Cascais belefér, de bele is kell férjen, mert vétek lett volna bármelyiket is kihagyni. A portugálok zöme valamennyire érti és beszéli az angolt, alapvetően baromi kedvesek, kifejezetten szeretik a turistákat, s bár azt lehetett hallani, hogy a közbiztonság épp lefelé tendál, mi ennek abszolút nem láttuk jelét, pedig mászkáltunk olyan környéken is, amely elég kihaltnak tűnt. Az egyetlen bajom csak az volt, hogy a mediterrán térségekre jellemzően ők is este 7-8 körül kezdenek el igazán élni, de nem ehhez igazítják a látványosságok nyitvatartását, a legtöbb érdekesség 5-kor bezár, aztán két órán keresztül nem igazán van input, hacsak nem tolsz néhány kört villamossal... de erről később.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
