Diagnózis

Diagnózis:

Ha kicsit utánakeresünk a problémának az interneten, gyorsan rátalálhatunk, hogy mi okozhatja ezt a jelenséget: "this must be a capacitor problem". Azaz a jelenséget minden bizonnyal egy (vagy több) meghibásodott kondenzátor okozza a monitorban.

Nosza, fogjunk egy csavarhúzót, és kapjuk szét a monitort, hogy közelebbről is szemrevételezhessük azt az állítólagos kondenzátort. Az én Samsungomat, miután lecsavaroztam a tartóállványáról, elég volt "csak" szétpattintgatni a kávájánál, hogy eltávolítható legyen a hátuljáról a műanyag burkolat. Amennyire tudunk, azért vigyázzunk a belsőségekre: ha lehet, fektessük a kávájára (tehát "arccal lefelé", a műanyag keretére) a képernyőt, és úgy csalogassuk le a hátsó burkot.

Ha bármikor kábellel találkozunk a folyamat során, mely utunkban áll, ne legyünk lusták, keressük meg a rögzített végét, és igyekezzünk a csatlakozóját szakszerűen kioldani az ellendarabjából. A fenti képen például jól látszik a monitorkezelő gombok kábele alul, de nem látszik az a felül lévő, sokeres, széles kábel, ami a (fémburkolat alatt lévő) vezérlést és a panel elektronikáját köti össze egymással, sem pedig a baloldali fényes alumínium alatt futó tápkábelek, amik a háttérvilágítást biztosító fénycsöveket látják el energiával.

Utóbbiaknak a bekötési sorrendjét még a szétszedés előtt jegyezzük meg jól, sőt a legbiztosabb ha feljegyezzük magunknak, ne összeszereléskor kelljen vakargatni a fejünket.
Ha sikerült végre leoperálni a hátsó szektort, helyezzük a TFT panelt egy biztonságos helyre, nehogy mi magunk, vagy más arra tévedő kósza családtag véletlenül kárt tehessen benne; majd vegyük szemügyre az elektronikát.

Ha nem is pont így néz ki minden monitorban, valószínűnek tartom, hogy a két fő funkcionális elem azért minden modellnél felismerhető: a vezérlő elektronika (fenti képen balra), és a tápegység rész (jobbra). Ezeknek legnyilvánvalóbb megkülönböztetője, hogy előbbin vannak a különféle jelbemenetek, utóbbin pedig a tápkábel csatlakozója.
Jó esélyünk van rá, hogy a keresett hibaforrás a tápegység nyákján lesz, ugyanis itt tipikusak a nagy elektrolit kondenzátorok (elkók), amikre a netes kutakodásunk eredménye is utalt, plusz amikről amúgy is tudjuk, hogy szeretnek kiszáradni, elöregedni. Tehát kicsavaroztam a jobboldali panelt - és láss csodát!

Értő szemek egyből felfedezik a fenti képen a két kondit, melyek púposságban Quasimodóval nevezhetnének egy súlycsoportba. A púpos kondi pedig nem jó, ezt már az anyatejjel magunkba szívtuk. További gyanúforrás, hogy a fémen, pont ahol az elkók közel voltak ahhoz, égésnyomok éktelenkednek.
Pontosabban ezek csak látszólag égésnyomok, valójában a kondenzátorokban lévő (amúgy folyadék vagy gél állagú) elektrolit kozmálhatott oda. Az elkókban lévő elektrolit ugyanis az idő múlásával párolog, amitől bent lassan megnő a nyomás, ezért is púposodik ki a tetejük, sőt, szivárogni is elkezdhetnek. Ez a belső párolgás különösen igaz, ha a kondit magasabb hőmérsékletű környezetben alkalmazzák, amire ugye tipikus példa a tápegység (nem véletlen van hűtése a komolyabb tápoknak). Így aztán könnyen elképzelhető, mi történt ezzel a két szegénnyel - drasztikusan lecsökkent az élettartamuk, hogy finoman fogalmazzak.

De a folt még hagyján volna, az igazi baj az, hogy ez a kiszáradás a kondik elektronikai paramétereinek (kapacitás, átütési feszültség) nagyságrendekkel való elmászását (csökkenését) okozza a névleges értékekhez képest. Magyarul egész másképp kezdenek működni, mint eredetileg, idővel egyáltalán nem töltik már be azt a funkciót (pl. simítás, szűrés, pufferelés), amit kéne nekik, és ezzel a többi alkatrészt is károsíthatják, szélsőséges esetben szét is durranhatnak.

A lényeg: ki kell cserélni őket!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!