Műtét

Műtét:

A csere nem egy túl bonyolult művelet, két dolog kell hozzá: cserealkatrész és szerszám.

Cserealkatrész:

Az áruk akár az 50 JMF-es nagyságrendet is elérheti, így ez a könnyebbik rész, bemegyünk egy (akár on-line) elektronikai alkatrészboltba, és veszünk - szevasz. A lényeg, hogy lehetőleg ugyanolyan (de legalább hasonló) paraméterű kondenzátor kell, mint az eredeti. Egy elkónak tipikusan két ilyen fő paramétere van, ami általában rá is van írva: a kapacitása Farád-ban (µF, mF) és a maximális ráadható feszültség Volt-ban (V).
A feszültség nyugodtan lehet az cserélendőénél nagyobb, ettől rosszabb nem lesz, bár annyiban felesleges, hogy némileg növeli az árat. Kisebb ne nagyon legyen, mert bár a kondi üzemi feszültsége általában ennél az értéknél jóval kisebb, minél közelebb van a kettő egymáshoz, annál jobban csökken a kondi élettartama, és az elkerülhetetlen száradással idővel úgyis csökken ennek a paraméternek a valós értéke.
A kapacitásra is azt lehet mondani, hogy ha ugyanolyan nincs, akkor inkább nagyobb legyen, de ne sokkal. Ez ugyanis itt is áremelkedéssel jár, továbbá egy sokkal (~ >5-10x) nagyobb kapacitású kondi megint csak nem úgy fog működni az áramkörben, ahogy azt a mérnökök tervezték.
Szerencsére azért általában tipikus értékű alkatrészeket szoktak alkalmazni, mivel így ezek a gyártáshoz könnyen és olcsón beszerezhetők, ezért aztán pótolni is könnyű őket. (És az is megoldás, ha magunkkal visszük a nyákot a boltba, ahol rámutatunk a púposokra, mondván "ilyent kérek".) Az én esetemben mindkét púpos kondi 25V-os, 1000µF-os darab volt, ami a Hestore-ban jelenleg komoly ~40 JMF-os áron kapható, tehát gyakorlatilag nem tétel. (Illetve ~13.000 darab van belőle raktáron, tehát tényleg tipikusnak mondható.)
Nekem ilyeneket sikerült beszerezni:

Igaz, ezek bontott alkatrészek voltak, de ha nem púposak, akkor ezek is ugyanolyan jók, és legalább ingyen voltak :D A feketén az a trutyi pedig nem kifolyt elektrolit, hanem már rég megszilárdult ragasztóanyag volt, amivel még az eredeti helyén rögzíthették. Nyilván ez sem von le semmit a használati értékéből.
Max annyit lehet felhozni ellenük, hogy a lábaik kicsit rövidek voltak az esetemben ferdén történő beforrasztáshoz, de ezen egy kis toldással segítettem.

Szerszám:

Ez a nehezebb ügy, ugyanis minimum forrasztópákára (forrasztóállomással) és forrasztóónra lesz szükségünk, amikből a forrasztóállomás a legnagyobb tétel, 10-20.000 JMF környékéről indulnak (és a határ persze a csillagos ég). De ha egy ilyen asztalhoz odaengednek minket néhány percre (akik nem forrasztottak még, azokat inkább néhányszor tíz percre), az már untig elég:

Ilyen eseteknél jöhet jól, ha van egy bütykölős (pl. villanykaros) haverunk, aki odaenged minket az asztalához, vagy esetleg még el is végzi ezt a kis rutinműveletet helyettünk, és akkor addig mi a Forma-1 összefoglalóját is megnézhetjük, és egy sörből megúsztuk a dolgot. (Már amennyiben sörrel szeretjük nézni a Forma-1-et ;D)
Persze ha nagyon nincs ilyen ismerősünk, és a monitor tényleg a végét járja, akkor a páka+állomás+ón kombó még mindig olcsóbb egy új monitornál, de egy szerviznél már valószínűleg drágább volna, tehát ekkor meg kell gondolni a dolgot. Pl itt a PH!-n is van olyan kolléga, aki ilyennel foglalkozik.

Azért röviden leírom, hogyan csináljuk, mire figyeljünk, ha úgy alakulna, hogy mi kerülünk a páka hűvösebbik végére, és még nem csináltunk ilyet. A feladat: a púpos kondikat kiforrasztani a nyákból, az újakat a helyükre forrasztani.
(Azt ugye nem is kellett volna leírnom, hogy a szóban forgó nyákot nehogy teljes monitor-elektronikástól cipeljük/szerelgessük, hanem előbb csatlakoztassuk le minden más részegységről, hogy a lehető legkevesebb alkatrészt terrorizáljuk csak!)
A kiforrasztáshoz a páka forró hegyével meg kell olvasztani a forraszokat a nyák - többnyire - színes (itt pl. zöld) oldalán, amik a púpos kondik lábait tartják, így ki tudjuk majd venni a kondikat. Nagyon fontos: még mielőtt kivesszük, jól jegyezzük meg a kondi polaritását, és ennek megfelelően forrasszuk majd be az újakat!
Ezután - a polaritásra ügyelve! - dugjuk a lyukakba az új kondik lábait (ha az ón eltömte volna kivételkor a lyukat, segítsünk egy kicsit a pákával), majd a kiforrasztással azonos oldalon a páka segítségével némi forrasztóón hozzáadagolása mellett rögzítsük azokat a nyomtatott áramkörhöz!

Az egyik kész

Röviden ennyi. Nem egy ördöngösség, igaz? Ha veszünk saját cuccot, azért gyakoroljunk egy kicsit előtte valami máson. Ha valaki másnál csináljuk, akkor is, de akkor úgyis kapunk majd előtte szóbeli instrukciókat.

A másik is.

Pár jótanács:

- Ne sajnáljuk a forrasztóónt az áramkörtől! Erős, szép forraszokat készítsünk, mint a lenti képen!
- Az olvasztáshoz is használhatunk egy kis plusz forrasztóónt, könnyebben fog úgy menni.
- Azért ne essünk át a ló másik oldalára se! A két lábat nehogy összeforrasszuk!
- Melegítsük át rendesen az ónt, de ne melegítsük túl, mert az alkatrész (meg az ujjunk) látja kárát!
- A POLARITÁSRA ÜGYELJÜNK! A kondi oldalán egy csík szokta jelezni a negatív lábat!
- Nézzünk meg a műtét előtt egy-két forrasztásos videótutorialt (angolul soldering a kulcsszó, de magyarok is vannak)!
- Mindig okosan, óvatosan, ésszel! Felesleges kipróbálni: az égett bőrnek nem túl jó az illata.
- Azért túlságosan finomkodni sem kell, ha érezzük magunkban az erőt, bátran vágjunk bele!
- Beruházás előtt mindig megfelelően tájékozódjunk! A Hobbielektronika pl. jó kiindulópont lehet.

A sikeres beavatkozás utolsó mozzanataként egy oldalcsípővel vágjuk le alul a kilógó lábfelesleget!

A méreteket is ellenőrizzük: ha lehet, ugyanakkora legyen az új kondi, mint a cserélendő! Az enyéim picivel nagyobbak voltak, és bár lehet, hogy még pont befértek volna, a biztonság kedvéért én inkább ferdén forrasztottam be őket. Szerencsére ehhez volt hely is elég.
Ha úgy hozná a szükség, és a lábak is elég hosszúak (új kondinál biztosan), természetesen teljesen elfektetve is beforrasztható, csak fémrész ne érintkezzen más alkatrészek fémrészeivel!

Ha úgy érezzük, hogy végeztünk a feladattal, akkor tartsunk három perc szünetet, majd vegyük még egyszer magunk elé az alkotásunkat, és osztályozzuk le a saját munkánkat! Ha az osztályzat eléri a hármast akkor jók vagyunk, ha viszont csak a kettest, azaz épphogy megfelelt, mert nem szép, gány, kiáll, ficeg, instabil, stb., akkor szánjunk rá még inkább egy pár percet, minthogy izgulni kelljen egy esetleges későbbi rövidzár (tűzijáték) megjósolhatatlan időpontja miatt.
Én a sajátomat így utólag, figyelembe véve a toldások miatt kissé nehezített pályát (a toldás is olvadozott a beforrasztáskor), négyes alára értékelem (lehetett volna még szebbre, de a célnak teljesen megfelel) - tehát átmentem, éljen :)
És csak a miheztartás végett: egy toldás nélkül is így kinéző munka egyértelműen kettes lenne.

Ha készen vagyunk, elpakolhatjuk szépen a szerszámokat, az elektronikát is tegyük félre, és foglalkozzunk egy kicsit a TFT panellel: mivel nem mostanában fogjuk újra ennyire szétszedni, ez a legalkalmasabb pillanat egy alapos tisztításra! A megfelelő topikban meg lehet vitatni, ki milyen anyagokat és módszereket használ erre a célra. Én most nem vittem túlzásba a dolgot: enyhén nedves alig mosogatószeres ronggyal letöröltem a felületet, különös tekintettel a foltokra, majd papírtörlővel felszárítottam. Rossznak nem rossz módszer, de biztos létezik jobb is, némi alkohollal biztos kevésbé lenne nehéz teljesen csíkmentesre törölni ezt a gyönyörűen fekete selyemfényű síkot.

Amikor ez is kész, jöhet az összeszerelés, legalább akkora körültekintéssel, mint a szétszedésnél, mivel most már véletlen sem érhetünk hozzá a frissen makulátlanított képernyőfronthoz. Meg hát, ha már idáig eljutottunk, nem most kéne hazavágni az egészet egy apró oda nem figyelés miatt. Kábelről ne feledkezzünk meg, itt is igaz, hogy inkább nézzük át még egyszer, hogy minden csavar, csatlakozó a helyén van-e, mielőtt továbblépünk.

Még az állványra való visszaszerelés előtt, de - az érintésvédelem miatt - csakis a hátsó borítás felrakása után, vissza van egy utolsó, fontos lépés, minden barkácsolások megkoronázója: a próba!
Kapcsoljuk be a gépet, várjuk meg, míg betölt az oprendszer, és fix jel van a kábel végén, ekkor dugjuk csak rá a monitorra! Csavarozzuk is be! Tápkábel is jöhet. Figyelem! Elkészülni! Egyik kéz a hálózati elosztó kapcsolóján, másik a monitor bekapcsológombjához készítve. Készüljünk fel rá lélekben, hogy tényleg lenyomjuk majd azt a piros kapcsolót, ha fotonok helyett szikrákat kezdene ontani a képernyő, majd - mély levegő, és hadd szóljon!

Sikerült :)

Ha mindent jól csináltunk, elvileg úgy kell bekapcsolnia, mint új korában, azaz pöccre :) Ha így történik, akkor sikerrel jártunk, lehet bontani a pezsgőt, ami akár valami igényesebb fajta is lehet, hiszen épp most spóroltunk meg sok ezer forintot egy igénybe nem vett szervizen. Ami viszont ennél jóval többet ér: felemeltük a seggünket, gondolkodva cselekedtünk, és sok újat tanultunk.

__________________________________________________________________________

Köszönöm a Schönherz Elektronikai Műhelynek, hogy helyet és eszközöket biztosított nekem a forrasztáshoz, enélkül sokkal nehezebb dolgom lett volna. Tsékának külön köszi a kondikat! ;)
● A képek SonyEriccson P990i-vel készültek, plusz itt-ott némi utólagos korrekcióval.
● Az írásban előfordulhat szakmaiatlan vagy nem túl precíz fogalmazás a könnyebb emészthetőség kedvéért. Ilyeneken ne szőrszálhasogassunk, hacsak nincs nagy jelentősége!
● Nem tudom miért szokás itt mindig kiemelni, hogy ez az első címlapos írásunk, én személy szerint fontosabbnak tartom azt, hogy a totyik csak a gratulációkkal legyen tele :DD, ezért csak annyit kérek, hogy a nyelvtani hibákat magánba légyszi! A tartalmi jellegűek nyilván jöhetnek ide megvitatásra.