Települjünk

Telepítés

Minden Ubuntu változatot CD-lemezkép (iso) formájában tölthetünk le. A CD Live CD és telepítő is egyben, amiről kipróbálhatjuk, majd ha tetszik, fel is telepíthetjük a rendszert. Kipróbálásra természetesen megfelel a Wubi is, amivel Windows alatt futtatható Ubuntu (de sokat ne várjunk tőle, nem mindig szokott működni), illetve virtuális gépre is telepíthetünk kezdésnek. (A cikkhez felhasznált friss telepítésű KUbuntu is virtuális gépen futott, ezért olyan érdekes a képarány is :D )

A telepítő is tud magyarul, majd később a telepítés során az operációs rendszernek is beállítható a magyar nyelv.

A rendszernek elvileg 4-5Gb hely szükséges, de mindenesetre ennél érdemesebb többet adni neki. 15-20Gb-on gond nélkül el kell férnie, minden később telepített programmal, és némi szabad hellyel együtt.

Felkészülés a telepítésre...

A telepítés során választhatunk automatikus particionálást, vagy kézzel is megadhatjuk, hova települjön a Linux.

Kézi particionálás során a rendszernek meg kell adni legalább egy partíciót (ez lesz a / csatolási pont, amire a rendszer kerül), amire települni fog, illetve egy swap partíciót (ennek nincs csatolási pontja, és swap filerendszert kell hozzá választani!), ami virtuális memóriaként fog szolgálni. Ezt régebben a fizikai memória kétszeresére illett méretezni, újabban elég a fizikai memória mérete is - 2-4Gb RAM-mal már igen kevés esetben nyúl a swaphez a rendszer (asztali gépet feltételezve, nem extrém módon használva) :)

Particionálás

A Linux-ok leggyakrabban az ext filerendszereket használják. NTFS, és FAT filerendszerre nem telepíthető Linux, de azokat képes kezelni. A telepítés során érdemes a rendszernek ext3, ext4, vagy ReiserFS filerendszert választani, ezek biztoságosak, nem töredeznek, és az esetleges hibákat is helyreállítják. Ezeket a filerendszereket persze Windows alól alapesetben nem látjuk, bár léteznek Windows-ra olyan programok, amikkel az ext filerendszerek olvashatók.

A particionálás során a gépen esetleg már telepített más operációs rendszerek (Windows, stb) partícióit is csatolhatjuk. Egyszerűen meg kell adnunk egy csatolási pontot nekik, és hogy milyen filerendszer található az adott partíción. Ezeket a telepítő nem fogja bántani, de a telepítés után a KUbuntu alól írhatjuk - olvashatjuk az NTFS, és egyéb partíciókat is, amiket filerendszerben a csatolási pontnak megadott könyvtárként fogunk látni. Automatikus particionálás után is elérhetőek lesznek a gépen található egyéb partíciók.

Hasznos dolog, ha külön partíciót hozunk létre az adatainknak, így esetleges újratelepítéskor azok nem fognak elveszni. Ezt úgy tehetjük meg, ha létrehozunk egy partíciót, és a /home csatolási pontot adjuk meg neki.

A következő néhány lépésben beállíthatjuk a billentyűzetet, a felhasználót, és a jelszó nélküli bejelentkezést, ezután elindul a másolás. Ennek végeztével a gép újraindul, és használhatjuk a telepített alaprendszert.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!