Bevezető
Az Ubuntu Linux topicban, és azon kívül is tapasztalom, hogy egyre többen
kezdenek barátkozni a Linux-szal, mint a Windows-t a legtöbb dologban helyettesíteni képes, ingyenes operációs rendszerrel.
Ez a cikk elsősorban azoknak íródott, akik terveznek Windows-ról Linuxra váltani, vagy a két rendszert párhuzamosan használni. Hozzáértőknek nem sok újdonság lehet benne (meg aztán nálam jobban nem nehéz érteni egy Linuxhoz), illetve valószínű lesznek olyan dolgok, amik számukra túlságosan konyhanyelven lesznek megfogalmazva. Ezeken remélem nem lesz nagy vita. Igyekeztem gyakorlati szempontokból nézni a témát, tehát elsősorban problémák egyszerű megoldásaira, egyszerű magyarázatokra, és főleg alapdolgok tisztázására koncentrálok.
Előrebocsátom, hogy nyilván mindenki másképp használ egy számítógépet. Én valószínűleg még véletlenül sem úgy, mint a nagy többség, szóval nem kell szentírásnak venni, amit leírok, és a leírt dolgokra is többféle módszer létezik.
Alapok
Alapkoncepció, történet
A Linux története sok helyen megtalálható az Interneten, de akad néhány alapelv, amelyek okait csak ennek ismeretében érthetjük meg. A Linuxot egy finn egyetemista, Linus Torvalds kezdte fejleszteni a 90-es évek elején. A fejlesztés során nagyon sokat vett át a nagygépes környezetben használatos Unix rendszerekből. Ezek a dolgok máig tetten érhetők az operációs rendszerben, pl. a grafikus felület működésében, de egyes parancsok is azonosak a Unix-ban használatosakkal.
A Linux egyik alapelve, hogy minden egyszerűen működjön, inkább több kis programmal, mint egy nagyobb, hibáktól hemzsegő monstrummal lehessen megoldani feladatokat. Gyakori az is, hogy egy feladatra való parancssoros programot többfajta, pl. grafikus előtét használ, kliens-szerver alapon. Maga az operációs rendszer is ilyen, az asztali felület teljesen független az alatta futó rendszermagtól.
Hirdetés
Főszabályok Windows-ról áttérő kezdőknek
Operációs rendszerek közötti váltásnál érdemes szem előtt tartani, hogy a Windows nem Linux, a Linux pedig nem Windows. Egy teljesen eltérő operációs rendszeren nyilván szinte semmi nem fog úgy működni, mint ahogy az előzőn megszoktuk.
Nem biztos, hogy mindenben jobb az egyik rendszer megoldása, mint a másikban, de ez nem is lényeg : az egyik ilyen, a másik olyan, ezt kell szeretni - persze a lehetőségeken belül lehet változtatni a dolgok menetén. Természetesen tökéletes rendszer nincs, az már teljesen ízlés dolga, hogy ki hogyan szereti megoldani a feladatokat, illetve melyik rendszer szimpatikusabb neki.
Fontos megjegyezni, hogy a Windows-os programok nem futnak Linux alatt. Azaz persze némelyik rávehető a futásra emulátoron, illetve virtuális gépen, de nem érdemes arra építeni, hogy a kedvenc Windows-os programjainkat futtatjuk majd az új rendszeren.
Cserébe a többségében Windows-ra írt vírusok sem tudják a Linuxot megtámadni, mivel egyszerűen nem futnak le az operációs rendszeren.
Egy új operációs rendszer használatba vétele sohasem zökkenőmentes. Sokáig tarthat, amíg összerakjuk, belakjuk magunknak, tehát ne adjuk fel az első nehézségekkel találkozva. Sok helyről kaphatunk segítséget, nem csak a Google a barátunk, hanem a számos Linuxos fórum közönsége is (itt a Prohardveren is, több helyen pl.).
Néhány Linux alapismeret
A rendszer használatba vételéhez érdemes néhány alapvető dolgot tisztázni.
A Linux filozófiájában alapvető helyet foglal el a biztonság kérdése. A jogosultsági rendszer talán egyszerűbb, mint a Microsoft által kidolgozott, de hasonló feladatok megoldására használható.
Ezzel főleg olyankor találkozunk, amikor a Win7-ben megszokott UAC-hoz hasonlóan (de közel sem olyan idegesítően) bizonyos műveletekhez jelszót kér a gép. Ezek jellemzően programok telepítése, frissítések, és bizonyos beállítások elvégzése lesznek. (A Linux rendszergazda felhasználója a root nevű user. Ubuntu alatt azonban biztonsági okokból nincs saját jelszava, csak a saját felhasználónkkal tudunk root-ként tevékenykedni.)
Ide tartozik még, hogy Linux alatt nem a filenév (kiterjesztés) dönti el, hogy az adott állomány futtatható-e. A "futtatható" jog bármire beállítható, természetesen csak azok az állományok fognak valóban lefutni, amik ténylegesen programok, vagy scriptek.
Linuxon háromféle jog van : írás, olvasás, futtatás/belépés. Adott file-ra vagy könyvtárra a tulajdonos, a tulajdonos csoportja (amibe tartozik), és mindenki más által kapott jogok adhatóak meg, ezáltal korlátozható a hozzáférés pl. egyes felhasználók személyes könyvtáraihoz. (Jogokkal egy otthoni gépen túl sok dolgunk nem lesz.)
A másik alapvető különbség, hogy Linux alatt nincsenek a Windows alatt megszokott meghajtók. A gépben található háttértárakat, de még az egyéb hardvereszközöket is file-okként, könyvtárakként látjuk a filerendszerben. A filerendszer kiindulópontja a / "könyvtár", ez alatt található minden más. A pendrive, a CD, a winchesteren található partíciók, mint a filerendszerbe csatolódnak be, és egy könyvtárként látszanak. A Linuxoknak van egy alapvető könyvtárszerkezete, ami tradicionálisan minden rendszeren kb. azonos, de a különböző rendszerek apróságokban eltérnek; Ubuntu alatt pl. a /media könyvtárba csatolódnak azok a meghajtók, amelyeknek a csatolási pontja nincs meghatározva a rendszer számára, a /home -ban pedig a felhasználók adatai tárolódnak (mint Windows alatt a Dokumentumok mappában).
Linux könyvtárfa
Linux alatt programok kétféleképp kerülhetnek a gépre. Vagy letöltjük a forráskódot, és lefordítjuk (néha elég macerás), vagy előre elkészített csomagban töltjük le őket. Kezdők az utóbbi módszerrel fognak inkább találkozni.
A csomagokban az a jó, hogy egymásra épülnek, a telepíthetőségük függ más csomagoktól. (Ez amúgy Windowson is így van, legalábbis a frissítésekre és az operációs rendszer részeire igaz, ráadásul még MS terminológiában is létezik a "csomag" kifejezés.) Néha elég bonyolultan, ezért léteznek csomagkezelők, amik ezeket a függőségeket helyettünk feloldják, és ha egy programnak szüksége van pár csomagra, amik nincsenek a rendszeren, automatikusan felteszik azokat. Ennek továbbfejlesztése az újabb Ubuntu kiadásokban található szoftverközpont, ahonnan egy-két kattintással programokat telepíthetünk. Ebben a legtöbb, hétköznapi problémára találunk megfelelő szoftvert.
A Linux felülete nem egyenlő a Linux-szal. Adott egy operációs rendszer mag (kernel), ami a gép működtetését végzi, és egy asztali felület, ami az X11 nevű szerverprogramon futó ablakkezelő rendszerre épül. Ez a felület jelenik meg a monitoron, ezen látjuk a programokat.
A legjobb az egészben az, hogy a rendszer minden eleme cserélhető. A kernel rendszeresen frissül (ezzel együtt a hardware driverek is, amiket tartalmaz), felületből pedig bőséges a választék; csak telepítenünk kell, amelyik megtetszik és használhatjuk is. Az ismertebb felületek a KDE, Gnome, Unity, LXDE, XFCE...
Volt szó driverekről; Linux alatt Windows-os értelemben vett drivertelepítést szinte csak a VGA kártyák igényelnek, ám ezek sem feltéten, hiszen sok esetben megfelel az alaptelepítésű is. A "További illesztőprogramok" nevű kis alkalmazás pont ezeknek a telepítésére szolgál. Mivel az ATI és az Nvidia nem adja ki a drivereik forráskódját, a VGA kártyákhoz kétféle driver létezik : a gyártó által készített zárt forráskódú - általában ez a jobb, főleg Nvidia esetben - és a nyílt forráskódú, külső fejlesztésű. A nyílt drivert abban az esetben érdemes használni, amikor a zárttal probléma van.
Nvidia és Marvell driver telepítve
Intel és S3 kártyát használóknak valamivel kevesebb gondjuk van ezzel, VIA Chrome-okkal viszont már lehetnek gondok.
A többi hardvereszköz nagy valószínűséggel működik Linux alatt, teljesen magától. Nagyobb gondok az újonnan megjelent eszközökkel, és egyes nyomtatókkal szoktak lenni (amikhez esetleg még nincs driver), de a legtöbb esetben azok a régi hardverek is működnek Linuxon, amik Windows 7-en már nem. Amennyiben mégis szükséges külön drivert telepítenünk, azt jó esetben a hardvergyártó biztosítja, és annak lesz saját telepítője. (Pl. az én hálózati kártyámmal a beépített driverrel nem működött a WOL (hozzáteszem, Win7-tel sem), de a Marvell gyári driverével gond nélkül.) Ha ez sincs, akkor már érdemes fórumokon segítséget kérni.
Települjünk
Telepítés
Minden Ubuntu változatot CD-lemezkép (iso) formájában tölthetünk le. A CD Live CD és telepítő is egyben, amiről kipróbálhatjuk, majd ha tetszik, fel is telepíthetjük a rendszert. Kipróbálásra természetesen megfelel a Wubi is, amivel Windows alatt futtatható Ubuntu (de sokat ne várjunk tőle, nem mindig szokott működni), illetve virtuális gépre is telepíthetünk kezdésnek. (A cikkhez felhasznált friss telepítésű KUbuntu is virtuális gépen futott, ezért olyan érdekes a képarány is :D )
A telepítő is tud magyarul, majd később a telepítés során az operációs rendszernek is beállítható a magyar nyelv.
A rendszernek elvileg 4-5Gb hely szükséges, de mindenesetre ennél érdemesebb többet adni neki. 15-20Gb-on gond nélkül el kell férnie, minden később telepített programmal, és némi szabad hellyel együtt.
Felkészülés a telepítésre...
A telepítés során választhatunk automatikus particionálást, vagy kézzel is megadhatjuk, hova települjön a Linux.
Kézi particionálás során a rendszernek meg kell adni legalább egy partíciót (ez lesz a / csatolási pont, amire a rendszer kerül), amire települni fog, illetve egy swap partíciót (ennek nincs csatolási pontja, és swap filerendszert kell hozzá választani!), ami virtuális memóriaként fog szolgálni. Ezt régebben a fizikai memória kétszeresére illett méretezni, újabban elég a fizikai memória mérete is - 2-4Gb RAM-mal már igen kevés esetben nyúl a swaphez a rendszer (asztali gépet feltételezve, nem extrém módon használva) :)
Particionálás
A Linux-ok leggyakrabban az ext filerendszereket használják. NTFS, és FAT filerendszerre nem telepíthető Linux, de azokat képes kezelni. A telepítés során érdemes a rendszernek ext3, ext4, vagy ReiserFS filerendszert választani, ezek biztoságosak, nem töredeznek, és az esetleges hibákat is helyreállítják. Ezeket a filerendszereket persze Windows alól alapesetben nem látjuk, bár léteznek Windows-ra olyan programok, amikkel az ext filerendszerek olvashatók.
A particionálás során a gépen esetleg már telepített más operációs rendszerek (Windows, stb) partícióit is csatolhatjuk. Egyszerűen meg kell adnunk egy csatolási pontot nekik, és hogy milyen filerendszer található az adott partíción. Ezeket a telepítő nem fogja bántani, de a telepítés után a KUbuntu alól írhatjuk - olvashatjuk az NTFS, és egyéb partíciókat is, amiket filerendszerben a csatolási pontnak megadott könyvtárként fogunk látni. Automatikus particionálás után is elérhetőek lesznek a gépen található egyéb partíciók.
Hasznos dolog, ha külön partíciót hozunk létre az adatainknak, így esetleges újratelepítéskor azok nem fognak elveszni. Ezt úgy tehetjük meg, ha létrehozunk egy partíciót, és a /home csatolási pontot adjuk meg neki.
A következő néhány lépésben beállíthatjuk a billentyűzetet, a felhasználót, és a jelszó nélküli bejelentkezést, ezután elindul a másolás. Ennek végeztével a gép újraindul, és használhatjuk a telepített alaprendszert.
Melyiket válasszam?
Linux változatok
A Linux, felépítésének, és a szoftverre vonatkozó licencszerződéseknek (GPL) köszönhetően nem csak ingyenes (a legtöbb változat), hanem nagyon könnyen módosítható is, így nagyon sok változat közül választhatunk, ezek a disztribúciók.
Az ismertebbek a Red Hat / Fedora, a SuSE / OpenSuSE, Debian, Ubuntu, Mint, ArchLinux, Gentoo, és még folytathatnánk a sort. Az egyes disztribúciók filozófiája eltérő, pl. a Red Hat és a Suse elsősorban üzleti felhasználásra valók (mindnek van ingyenes változata is), a Debian a gyökerekhez ragaszkodó, kompromisszummentes Linux, az Ubuntu pedig a legfelhasználóbarátabb disztribúciók egyike.
A disztribúciók a legtöbb dologban kompatibilisek egymással. Így egy Linuxra írt program az egymástól eltérő rendszereken működésre bírható.
A cikk alanya a KDE felületű Ubuntu lesz, én ezt használom, nem véletlenül. Ugyan egy Debianhoz képest (aminek az alapjaira épül) sokkal több hibát tartalmaz, de annál sokkal felhasználóbarátabb, és hatalmas mennyiségű program tölthető le hozzá, valamint az Interneten szinte minden problémájára találhatunk megoldást. Kezdőknek szerintem legjobb választás az Ubuntu valamelyik változata A cikkben később a KDE asztali környezetes verzióról lesz szó. (Természetesen úgyis lesz, aki szerint jobb a Mint, a SuSE, meg ezer más :) )
Ubuntu változatok
Az Ubuntu Linuxnak több kiadása létezik, a leírtak az asztali verziókra vonatkoznak :(
- A standard verziók fél évente jelennek meg, frissítés csak másfél évig jár hozzájuk, de mindig a legfrissebb szoftvereket kapjuk velük.
- A LTS verziók a tavasszal megjelenő 12.04-től kezdve 5 év támogatást
élveznek, ezalatt legalább biztonsági frissítések érkeznek rájuk, de kaphatunk új szoftververziókat is. Érdemes ilyet használni, mert sokkal stabilabbnak bizonyulnak, mint a nem LTS verziók.
Mind a kétféle kiadásban elérhetőek a főbb változatok :
- Ubuntu néven Unity asztali környezettel érkező Linux
- KUbuntu néven KDE asztali környezettel
- Xubuntu néven XFCE asztali környezettel, gyengébb gépek számára
- Lubuntu néven, LXDE asztali felülettel, ez az igazán gyenge gépekre való
- MythUbuntu, amire MythTV felület van telepítve, ez multimédiás HTPC-kre
ajánlott
- A MythUbuntu -hoz hasonló UbuntuTV
- és még folytathatnánk, sok egyéb módon átalakított Ubuntu létezik
Az Ubuntuból, mint szinte minden Linuxból, léteznek 32 és 64 bites változatok. Egy mai, közepesen korszerű gépen - pl. Pentium 4, vagy Core2 processzorral, 1 vagy 2Gb RAM-mal, és 3D képes VGA kártyával, a "full extra" Unity felületű Ubuntu, vagy Kubuntu már jól használható. 2Gb RAM fölött ajánlottak a 64 bites változatok.(/P)
A Lubuntu, saját tápasztalaim szerint, egy Pentium III processzorral, és kb. 512Mb RAM-mal már jól működik. Ennél gyengébb gépeken is használható, de ilyen esetben már muszáj kompromisszumokat kötni sebesség terén.
Az Ubuntu telepítők az ubuntu.hu -ról tölthetők le, a legtöbb változat 32 és 64 bites telepítői is megtalálhatók itt.
Ismerkedés
Alaprendszer és a KDE4
KDE4.x
A KDE (K Desktop Environment) Plasma felülete sokban emlékeztet a Windows-okra. Bal alsó sarokban a K menü, ami a Start menünek felel meg. A képernyő alján a tálca (a KDE panelnek hívja), amin ismerős dolgok vannak : értesítési ikonok a jobb alsó sarokban, futó programok középen... A K menü mellett jobbra azért van pár furcsaság, pl. az asztalváltó. A KDE (mint a legtöbb Linux környezet) alapértelmezésben ugyanis nem egy, hanem két munkaasztalt hoz létre (beállítható többre is, a CTRL-F1, F2, F3... kombinációkkal is lehet váltani), amik között bármikor válthatunk, és szellősebben szétpakolhatjuk programjainkat is.
A tálca jobb szélén találunk még pár ikont - a hangszóró egyértelmű, az olló a vágólapkezelő, a kör alakú USB-logós az eszközértesítő (itt választhatjuk le, vagy csatolhatjuk be a pendrive-okat, és DVD-ket) , a csatlakozós ikon pedig a hálózatkezelő (wifi- és mobilnet beállítások is innen történnek).
Az i betűs egy folyamatjelző, a rendszeren folyó másolásokról, stb., itt kapunk értesítést, felugró üzenetek formájában.
A plazmoid-választék egy kis szelete...
A Plasma asztal "aktivitásokból" (amit bárhol máshol "widget"-nek hívnának) áll. Ezeknek csak egy része valódi "widget", ezeket plazmoidoknak nevezi a KDE. Ilyen aktivitásokat szabadon helyezhetünk el az asztalunkon, a képernyő jobb felső sarkába kattintva, a tálcán pedig jobb gombbal kattintva, a "Panelbeállítások" menüpont alatt. Sokféle aktivitás, és plazmoid közül válogathatunk, időjárásjelző, óra, cetlik, stb... Új plazmoidokat az Internetről, közvetlenül a hozzáadás menüből is letölthetünk, vagy helyi file-ból is telepíthetünk.
A leginkább szembeötlő aktivitás a mappanézet, ami alapból az asztalon található. Ebben egy adott mappa (alapértelmezetten a /home/felhasználónév/Asztal) tartalma látható, a KDE-ben alapértelmezésben nincsenek asztali ikonok. Több ilyen mappanézetet is kirakhatunk, így gyors hozzáférést biztosítva a fontosabb könyvtárakhoz, file-jainkhoz.
Az ablakrendszer amúgy elég hasonlóan működik a MS Windowshoz, sőt, az asztalra is lehet ikonokat hackelni (pl. nekem is ilyen az asztalom). Természetesen többféle témát telepíthetünk rá, amelyek közül akadnak beépítettek is, illetve az Internetről is beszerezhetjük őket, csakúgy, mint a Plasma Desktop elemeit.
Programok áttekintése
Alapból sokféle programot kapunk, de nem feltétlen fogjuk ezeket használni, soknál van jobb alternatíva. Valószínűleg a frissítéskezelő is egyből elindul, ami nem baj, hagyjuk futni. Linux alatt nem csak az operációs rendszer frissítéseit kapjuk így meg, hanem a telepített programok is (azok, amelyekhez van Ubuntu-s támogatás) lefrissülnek, így automatikusan jönnek a hibajavítások, biztonsági frissítések. Támogatott programok esetén az új verziókat is megkapjuk.
A KDE filekezelője a Dolphin (a K menü -> Rendszer menüpontban találjuk). A működése hasonló a Windows Intézőhöz, de szerencsére annál több mindenre jó. Pl. létezik két ablakos üzemmódja, amit az ikonsorból érhetünk el; ilyenkor egy, a Total Commanderhez hasonló elrendezést kapunk. (Total Commander kiváltására alkalmas még a Gnome Commander, illetve maga a TC is, mivel a Wine Windows-emulátorral tökéletesen működik, és látja a Linux filerendszerét.) A bal szélére érdemes a Helyek közé felvenni a gyakran használt helyeinket, így könnyen elérhetjük azokat.
Dolphin filekezelő
Két paneles mód a Dolphinban
Webböngészésre természetesen rendelkezésre áll a Firefox és a Google Chrome böngésző. Torrentkliensnek a Ktorrent települ fel, irodai programcsomagnak a LibreOffice. A Dragon Player a beépített videólejátszó, ez azonban nálam nem szokott működni; ajánlatos lesz helyette egy VLC-t, vagy egy SMplayert feltenni, TV nézéshez pedig a TVtime-ot (analóg tunerhez). Zenelejátszásra az Amarok, képnézegetésre a Gwenview, képszerkesztésre a Gimp használatos.
A K menü Segédprogramok pontjában találunk egyszerű szövegszerkesztőt, számológépet, stb. Chatkliensnek a Pidgin-t használom, ez nem az alaptelepítés része, de a gyakoribb chatprotokollokat jól kezeli. MSN kliensnek igen jó még az aMSN is.
Offline levelezőprogramnak megfelel a Kmail, ez szerencsére könnyen importálja a legtöbb egyéb levelezőprogram exportált fiókjait, pl. Thunderbird, Pegasus, Outlook Express, nem gond neki. Virtuális gépek futtatására én a Vmware Player-t használom, ami ingyenes, de megfelel erre a Virtualbox is. A DOS játékok rajongóinak pedig ott a DOSBox, ami ugyanúgy működik, mint Windows alatt. Cd írásra a K3b vagy a Brasero használatos KDE alatt. RSS olvasónak az Akregator.
Amennyiben további programokat szeretnénk telepíteni, a K menü - Alkalmazások - Rendszer menüpontban a Muon szoftverközponttal tehetjük meg. Ez egy nagyon könnyen használható alkalmazás, a kategóriákban szinte mindent megtalálunk, amire szükségünk lehet, a kiválasztott program melletti "telepítés" gomb megnyomására pedig letölti, és feltelepíti azt, minden szükséges függőségével együtt. Ezután a menüben már látni fogjuk a programot, illetve a Szoftverközpont is felkínálja, hogy elindítja.
A KDE4 újabb változatai alatt az Akonadi adatbáziskezelő dolgozik, amire gyakorlatilag nagyon ritkán van szükség. A rendszert jelentősen gyorsíthatjuk, ha ezt kiütjük alóla, amihez a "KDE-low-fat-settings" csomag szükségeltetik. Ez hatással van pl. a Kmail működésére is (pl. a levelek az adatbázisban tárolódnak), szóval érdemes még az esetleges levélimportálás előtt telepíteni a csomagot. (Ezután a Kmail hagyományos, szövegfile-alapú tárolásra vált, ami sokkal gyorsabb.)
Mit, hogyan kell...
Néhány gyakori művelet
A továbbiakban pár alapvető műveletet írok le, amelyek egy átlagos gépen gyakran előfordulna, hogy ne kelljen keresgélni :).
- Pendrive és optikai lemez csatlakoztatása.
A drive-t bedugva a tálcáról felugrik egy értesítőablak, amelyben látjuk az USB / DVD meghajtót. A meghajtón kattintva láthatjuk a hozzájuk kapcsolódó műveleteket, amelyeket a KDE a meghajtón található file-okat átnézve, azok típusa alapján rendel hozzá. A "megnyitás a filekezelőben" gombbal pl. megnyílik a filekezelő ablak, amelynek a bal panelén a "Helyek" között láthatjuk a drive-t. Ilyenkor a /media könyvtárban is létrejön egy mappa, amiben a meghajtó tartalma látszik, ugyanis ide csatolja be a rendszer az új eszközt.
Pendrive bedugva...
Az eszköz leválasztásához / lemez kiadásához az Eszközértesítő ikonján kattintva, a felugró ablakban a "Kiadás" gombot kell megnyomni.
- Csatlakozás vezeték nélküli hálózathoz.
A Hálózatkezelő (Network-manager) ikonján kattintva a tálcán, láthatjuk a hálózati csatolóinkat. Kattintsunk a wifi adapteren. ezután láthatjuk, milyen hálózatok találhatók a közelben, majd a megfelelőre kattintva, létrehoz a Networkmanager egy új kapcsolatot. Ide már csak a jelszót kell beírni, és egy pipa, ha automatikusan akarunk csatlakozni.
Kiválasztani és csatlakozni...
-
Ha zavar az asztali elemeken megjelenő fül, a képernyőn jobb gombbal kattintva válasszuk a "Zárolás" menüpontot. Így nem tudjuk véletlenül elrángatni sem őket. Ha mégis módosítanánk az asztalt, akkor ugyanebben a menüben a "Feloldás" pontot válasszuk :)
-
A KDE része egy jelszótároló szolgáltatás, ami a legtöbb esetben egyszerűen idegesítő. A Rendszer menüpontban kapcsolhatjuk ki, a Jelszókezelő alkalmazással. Ha ezután mégis a KWalletManager kérne jelszót, egy Enterrel elintézhetjük, így többet nem fogja kérni.
- Több monitor használata
A (Nvidia vagy ATi) videokártya drivere által feltett program, ami a hasonló Windows-os alkalmazások megfelelője, ad ennek beállítására lehetőséget. Az nVidia Control Panelt a K menü - Rendszerbeállítások menüpontban találjuk. Az X Server Display Configuration -ben adhatunk meg több monitort, az Apply gombbal pedig használatba is vehetjük azt (egyes esetekben a gép újraindítását is kérheti a program). A második monitor pozíciója (bal, jobb, fent, lent) is megadható.
nVidia Control Panel pingvin módra
- Asztali effektek
A Linux egyik leglátványosabb szolgáltatása az ablakkezelők 3D képességei. A KDE is kínál ilyeneket, amiket a K menü - Rendszerbeállítások - Asztali effektek pontban tudunk bekapcsolni. A menü második fülén lehet magukat az effekteket beállítani, ezekhez nem kell igazán combos VGA kártya sem, egy nVidia GeForce 8600-zal már bőven akadásmentesek. A beállítóablakban az Általános fülön lehet ki-be kapcsolni az effekteket, és a Minden effektus fülön lehet őket finomhangolni, illetve engedélyezni az egyes eseményekhez tartozó effektet. A Speciális fülön érdemes az "Asztali effektek felfüggesztése teljes képernyős ablakoknál" jelölőnégyzetet bepipálni, mert ez pl. HD-filmek lejátszásakor jelentősen csökkenti a processzorterhelést.
- "Mindig felül"
Chateléskor vesszük igazán hasznát, de sok egyéb esetben is jól jöhet. Bármelyik ablak fejlécén jobb gombot nyomva, a Speciális menüpontban a többi ablak fölé helyezhetjük az adott ablakot,így pl. a chatablakok mindig láthatóak, amikor valaki ír nekünk, nem kell kitúrnunk az ablakot a tálcáról.
- Rendszerfile szerkesztése rendszergazdaként
Fórumokon gyakran kapunk olyan tanácsot, hogy különböző rendszerfile-okban módosítsunk beállításokat. A konfigurációs állományok a /etc könyvtárban találhatók, de ezekhez csak root jogokkal férhetünk hozzá. Ha ilyet kell szerkesztenünk, az asztalon kattintsunk bal gombbal, majd nyomjunk egy ESC-t! A képernyő tetején kinyílik egy parancssor - a Windows-os "Futtatás" megfelelője. Ide begépelve a " kdesu kate " parancsot, a KDE bekéri a jelszavunkat, majd megnyílik a Kate szövegszerkesztő, de rendszergazdai jogokkal - tehát kedvünkre módosíthatunk bármit.
- Windows és Linux egy winchesteren
Az Ubuntu Linuxok könnyen telepíthetők Windows mellé is, külön partícióra. Azonban arra érdemes figyelni, hogy a Windows újratelepítése megsemmisíti a Linux rendszertöltőjét, amit a Live CD-vel állíthatunk helyre. Szűz gép telepítését pedig mindig a Windows-szal kell kezdeni.
- PPA tárolók felvétele
Az Ubuntu egyik alapja a PPA-nak nevezett, telepíthető programokat tároló rendszer, amelyekről a Szoftverközpont is beszerzi az általunk telepített programokat, frissítéseket. Sok Ubuntu Linuxra fejlesztett szoftver weboldalán találhatunk a telepítéshez PPA linket, ami a ppa: kezdetéről ismerhető fel.
PPA tároló felvételére csak akkor van szükség, ha az adott program nem található meg a Szoftverközpontban. Máskülönben teljesen felesleges.
A PPA-ból való telepítéshez fel kell vennünk az adott PPA-t a Szoftverközpont szoftverforrásai közé.
A Szoftverközpontban a Beállítások menü Szoftverforrások beállítása pontját választva szerkeszthetjük a szoftverforrásokat. Az "Egyéb szoftverek" fülön tudjuk hozzáadni a kívánt PPA-t, ezután a Szoftverközpont lefrissíti a csomaginformációkat, majd a telepíthető programok között megjelenik az, aminek a PPA tárolóját felvettük. Amennyiben a programhoz frissítések érkeznek, azt a frissítéskezelő automatikusan telepíteni fogja számunkra.
- Terminál használata
Általános tévhit, hogy Linuxon mindent terminálból kell csinálni. Már régóta nem, de mindenesetre nem árt tudni, hol találjuk (ez gyakori kérdés az Ubuntu Linux topicban). A K menü -Alkalmazások - Rendszer menüpontban van egy grafikus terminál, amely segítségével kényelmesen adhatunk ki pl. az Interneten olvasott parancsokat.
A Linux nagygépes öröksége még a több konzol támogatása is. A CTRL-ALT-F1 billentyűkombináció megnyomásával az első karakteres konzolra kerülünk. Ilyen konzolból hat darab van, CTRL-ALT-1...F6 -ig válthatunk köztük. A grafikus felületre a CTRL-ALT-F7 megnyomásával tudunk visszatérni.
Windows hálózat elérése
A friss Linuxunk környezetében valószínűleg akadnak Windows-os gépek is, hálózatba kötve. Linux alatt Samba-nak hívják a Windows hálózat kezeléséért felelős csomagot. Ennek két összetevője van : az egyik a hálózat böngészéséért felel, a másik azért, hogy a gépünkön megosztást tudjunk létrehozni.
A hálózat böngészése igen egyszerű, mert alapértelmezésben az Ubuntu látja a Windows-os gépek megosztásait. A KDE filekezelőjében a bal oldali panelen a Hálózat helyet kinyitva, a "Samba Shares" ikonra kattintva láthatjuk a hálózatunkon levő munkacsoportokat, és azon belül gépeket. Amennyiben nem látszik semmi, vagy éppen csak az nem, amit keresünk, akkor a keresett gép IP-címével érdemes próbálkozni : a filekezelőben a címsor helyén kettőt kattintva, a smb://IP-cím címet beírva valószínűleg működni fog a hálózat. (Windows alatt az IP-címet egy parancssorba írt "ipconfig" paranccsal tudhatjuk meg legegyszerűbben.)
Ha megtaláltuk a kívánt megosztást, érdemes egy jobb kattintással hozzáadni a Helyekhez (a bal oldali panelhez), így később már egy kattintással csatlakozhatunk a megosztáshoz.
Amennyiben Windows-os gépeinken jelszó van beállítva a megosztásokra, a KDE beállításai között (K menü - Rendszerbeállítások) a "Megosztás" ikonra kattintva adhatunk meg alapértelmezett Samba jelszót.
Ha a gépünkön megosztást akarunk létrehozni, szükségünk lesz a Samba telepítésére, amit a szoftverközponttal végezhetünk el. A legegyszerűbb a filemegosztás úgy, hogy a megosztani kívánt mappán jobb kattintás után a Tulajdonságok menüpontot választjuk, majd a Megosztás fülön beállíthatjuk a megosztást, és a kívánt jogosultságokat. Fontos tudni, hogy a felhasználóhitelesítés nem mindig működik megfelelően, gyakran összeakad a Samba a Windows-os gépekkel. (Ahogyan a Windows-os gépek közötti megosztáskezelés sem mindig hibátlan, ha a gépek nincsenek tartományba léptetve.)
A K menü - Alkalmazások - Rendszer - menüben levő Samba beállító program kicsit több mindenre lenne alkalmas, de alapesetben nem működik (Samba csomag a telepítéskor rosszul hozza létre a menübejegyzést). Használatához a K menüben kell az indító bejegyzést módosítani. A K menün jobb gombbal kattintva az "Alkalmazások szerkesztése" pontot válasszuk. A fában kitallózva a Samba -t, a jobb oldalon a "Parancs" sorban a "gksu system-config-samba" -t írjuk át "kdesu system-config-samba" -ra, majd kattintsunk a Mentés ikonon.
A K menü módosítása
Így már működik...
Ezután már elindul a Samba megosztáskezelője. Hasonló jogok állíthatók be, mint az egyszerűbb módszernél, de az összes megosztásunkat egy helyről kezelhetjük.
Nyomtatókezelés
A nyomtatást a K menü - Rendszerbeállítások - Nyomtatóbeállítás pontban tudjuk beállítani. Itt adhatunk hozzá nyomtatót, és módosíthatjuk a nyomtatószerver beállításait is. Az új nyomtató hozzáadásakor választhatunk sokféle helyi nyomtatót, de Windows-os megosztott nyomtatót is hozzáadhatunk. A Kiszolgálóbeállítások között állíthatunk be megosztott nyomtatót, ezt Windows-os gépek is láthatják.
Végezetül
Végszó
Remélem, hasznos információkat sikerült összeszednem, és kellően gyakorlati jelleggel bemutatnom a KUbuntu beállítását, és használatát, valamint segítséget nyújtani a más operációs rendszerekről áttérőknek, ami a cikk elsődleges célja volt.
És persze köszi mindenkinek az Ubuntu Linux topicban, különösen Rybank-nek, aki megjelenés előtt átolvasta, és kijavította a gépelési-helyesírási hibákat :)
