Előszó
Az alábbiakban a kis szerény történetemet fogom leírni, melyben szó lesz tündékről, törpékről... viccet félretéve projektorokról, vásznakról, kedves és gonosz emberekről. Egy sima beszámolót szerettem volna csak írni, de amekkora történet kerekedett belőle, nem tudom magamban tartani. El kell mesélnem, ha másért nem, azért, mert a tapasztalatok megosztása mindig segít a másikon.
Lassan már három éve (2012 nyara), hogy elindult a vezérhangya bennem: házimozizni akarok. Az itteni segítőkész topicoknak köszönhetően tudom, hogy sosem lesz vége. Gyűjtögetem a kis komponenseket, és mindig meg akarom győzni magamat arról, hogy ennél aztán már hogyan lenne bármi is jobb? Szerencsétlen szerencsések vagyunk mi a magunk állandó elégedetlenségével, na de minden hobbiban ez a szép. Egy belépő kategóriás készletem van, amivel elbíbelődöm, de ahogy említettem, sosincs vége.
Így történt, hogy jómagam is vágyakozni kezdtem. Na nem pusztán a nagyobb képre, hanem az élményre. Bevallom őszintén, kicsit be is pöccentem azokra, akik kivégezték a kis kedvencemet, a plazmatechnológiát. Mondom magamban, én nem fogok akkor sem LCD TV-t venni nagyobb méretben. Majd egyszer, ha a saját házunkat rendezem be, akkor mozi lesz, ha már nem tudok nagy plazmát venni. Vászon, meg vetítő, ahogy kell.
Hát házam még mindig nincs, de vászon meg projektor az már van. Ember tervez... Na, de ne ugorjunk ennyire előre! Gondoltam, nagyot fog szólni, 2014. december 24-én: vászon leereszkedik, vetítő bekapcsol, és benyomom az August Burns Redtől a Carol of The Bell remekre sikeredett feldolgozását 92"-on.
Amit nemigen találtam meg normális videóval, de gondoltam, a hatás így sem marad el. 23-án este zárt ajtók mögött ügyködtünk kedves barátommal, aki rengeteget segített, mert bevallom, én a billentyűzethez jobban értek. A kis családnak fogalma sem volt, hogy mi a fenét csinálunk, mire készülök. A dobozból sem tudták kikövetkeztetni, hogy az egy Screenline Wave motoros vászon. Azért a páromra büszke vagyok, mert próbált házimozis fejjel gondolkodni: "tudom már, Macika, hátsó hangfalak vannak a dobozban, ez pont olyan hosszú, hogy belefér még négy db".
Igyekeztem színészkedni, hogy ezt most jól eltalálta, de szerintem nemigen hitte el. Eljött a karácsony, megvolt a nagy durranás, a csodálkozás, a "te nem vagy normális", és a többiek. Kedvesem "kisestélyiben" ugrott neki az akkor kapott Playstationnek, pláne, hogy ekkora képernyőn törheti össze a drágábbnál drágább virtuális kocsikat.
Christmas chill
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
