Hangsugárzók

Hang képzésére szolgáló elektronikai eszköz, amely elektromos jelből hallható hangot hoz létre. A hang egy mechanikus rezgés. A mély hangoknak alacsony, a magasaknak magas frekvenciájuk van.

Legtöbb esetben a hifihez 2 vagy 3 utas hangsugárzót használunk.
De léteznek egy hangszórós, úgynevezett szélessávú hangszórók, ott egy hangszóró van beépítve. De elterjedtek még a panelhangsugárzók, ritkábban az open baffle-ök.
De nem szabad megfeledkezni a fej- ill. fülhallgatókról sem.

A hangdobozok először állnak egy doboztestből (ezt kialakítani komoly számítások és sok kísérleti munka előzi meg), vezetékekből, hangszórókból, hangváltóból és merevítő-, csillapító-, tömítőanyagokból.

A hangszórók feladata, hogy az elektromágneses jelet hanggá alakítsák.
Többféle hangszórótípus létezik, de elterjedtebb a lengőtekercses.

A hangváltó feladata, hogy a hangot frekvenciatartományokra ossza, a mély hangszórónkra alacsony frekvencia, a középsugárzóra a közép tartomány, míg a magas hangok természetesen a magassugárzónkra érkezzen meg.

Kétutas hangdoboz:

Háromutas:

A hangsugárzókat kéteres hangszóró kábellel bekötni a csatlakozóaljzatokba.
A polaritásra és ha van, a kábelirányra odafigyelve. Az irányjelzés az erősítőnktől a hangsugárzó felé mutat.

Létezik még bi-amp (kettős erősítés), ez sztereóban ritka, itt külön végfokról hajtjuk a magas-, és középsugárzót, és másik végfokról a mélyet.

A bi-wiring (kettős kábelezés) már gyakran használt megoldás.
Bikábelezés esetén a hangsugárzókon a jumpereket kivéve, a magasakat és mélyeket két hangszórókábellel kell bekötni, az erősítőn pedig a hangsugárzókimenetre közösítve.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!