Építés

Kezdődjön az építgetősdi:

Konkrét tervekkel még mindig nem rendelkeztem, csak elképzelt vázlatokkal. Mivel a radiátor hajlított, gondoltam kicsit retrósabb megoldásra is, bár ezt idővel elvetettem, de mindenképp a megvett formájához hasonlót szerettem volna, mert elvégre abban fogott meg valami. Az egyből bevillant, hogy van itthon fekete laminált lap maradék, csak sajnos nem 18 mm-s hanem 10-es. Döntést kellett hoznom a formavilággal kapcsolatban, így leraktam a szoba közepére a radiátort és nézegettem. Behoztam egy kisebb laminált lapot, ráraktam a radiátort és méregettem a magasság és mélység adta arányokat (a szélesség nagy részben adott volt). Kis rajzolgatás után kialakult a végleges forma, így ahhoz tartottam magam a későbbiekben is.

Miután egyre többet láttam a radiátort, egyre inkább az lebegett előttem, hogy mivel tüntetem el azt a sok nyomódást róla, mert ha nem tudom eltüntetni, akkor el kell takarnom. Ismét nagy tanakodás, és ahogy nézegettem a rézcsöveket, bevillant: miért is ne vághatnám szét?! A fele is bőven irigylésre méltó méretekkel rendelkezik, így lecsavaroztam a két végét összefogó lemezeket, és elvágtam a két egymást keresztező csövet. A két csonkot megreszeltem picit és egy UV reagens csődarabbal összekötöttem, mert ez a fajta kellően szoros volt ilyen kis felületen is. A radiátor aljára teljes hosszában ragasztottam egy vékony szivacscsíkot, hogy még se csak úgy oda legyen dobva a helyére.

Az egész "vázat" megrajzoltam fekete lapokon, dekopírral kivágtam ( mert szobában mással nehéz és erős lenne, pláne körfűrésszel ), és ahol kellett, ott élfóliáztam. Ennek menetét annyira nem ecsetelném, csak egy derékszöget, festékfilcet, centit meg a dekopírt használtam. A pontos méretek természetesen fel voltak jegyezve.

Ezután következett a radiátor rögzítésének megoldása:

Mivel elég jól hasznosítom a környezetemben található alapanyagokat, így 4 db műanyag sarokelem lett a radiátort lefogató "valami". Ezeket nekicsavaroztam a laminált lapnak, a másik végüket pedig 90 fokban ellentétes irányba csavaroztam (a két lyuk a műanyag elemen a fogatás helyét szolgálják majd, de erről később lesz szó). Ez így elsőre gányolásnak tűnhet, de ezzel a módszerrel teljesen rezgésmentes lett az egész, és pontosan be tudtam állítani a radiátor elhelyezkedését. A kész váz tetején lévő élekre ragasztottam kis gumis bogyókat, mert úgy nem fog csúszkálni és zörögni a tető. Ezt valamivel nyithatóra szerettem volna megoldani, de a laminált lap vékonysága miatt ez nem igazán volt lehetséges megoldás.

A kész vázban lényegében mindegy volt, hogy mit hol helyezek el: a pumpát mindenképpen az alján láttam logikusnak, a tartályt nem messze raktam tőle, az áramlásindikátort pedig a legmagasabbra raktam, hogy jól látható legyen és ne kelljen belefeküdni az egészbe, ha rá akarok nézni. Szóval vissza a pumpához. Ennek akárhogy is rögzítettem a talp részét, mindig iszonyúan rezgett. Kevés gondolkodás után itt is bevetettem egy kis praktikát: egy vastag szivacs, két csavar és egy vastag, két kis hurokkal ellátott gumi volt a felmentő sereg.

Ezzel a módszerrel megszűnt mindenféle zizegés, rezgés, mocorgás. Sajnos, mint később kiderült, a pumpa tengelye megadta magát (egyik napról a másikra elkezdett csattogni próbálgatáskor) és ebbe a típusba valót nem lehetett kapni sehol, szóval vettem lutrira Seltz K20-ba valót egy helyi akvarisztikai üzletben. Ez teljes mértékig belevarázsolható az L20-ba (akinek hasonló gondja van és nem talál hozzávalót, az veheti a K20-t mert teljesen le lehet csupaszítani az egészet és át lehet építeni az L20-s tengelyére).

Azoknak, akik nem ismerik ezt a típust, megemlíteném, hogy ez a pumpa a hozzá járó "kittel" külső és belső szűrősre is alakítható.

Na de várjunk csak, ki az ott a kiegyenlítő tartályon?!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!