Konklúzió (?)
Milyen teendők várnak a SpaceX-re?
1. A Raptor hajtóművek fejlesztését olyan szintre kell hozni, hogy a célra megfeleljenek. Jelenleg csak egy leskálázott kísérleti hajtóművet teszteltek, a végleges változat még odébb van.
2. Szükséges lesz a BFR és BFS teszteléséhez szükséges infrastruktúrára. Hogy ezt hol építik ki, az érdekes kérdés.
3. Szükség lesz az légkörbe való visszatérés tesztelésére. Ne feledjük, hogy a SpaceX még repülőgépként visszatérő járművet nem épített.
4. Szükség lesz a meglévő gyártóépületek átalakítására az új rakéták és járművek építéséhez - vagy új gyártóépületekre.
5. Szükség lesz a BFR/S-hez új indítóállásokra. Élhetünk a gyanúval, hogy ez első sorban az új texasi indítóállást fogja jelenteni.
6. Meg kell oldaniuk, hogy amennyire lehet, zökkenőmentesen kivezessék a Falcon 9 és Dragon gyártását, majd a fókuszt a BFR/S fejlesztésére és építésére helyezzék át.
7. A világűrben való automata randevú, dokkolás és üzemanyag-áttöltés kérdéskörét is megfelelően kezelni kellene.
8. Számtalan apró, még nem kellően kipróbált dolgot kell megoldani, például ha a műholdakat is a BFR/S viszi fel, akkor a műholdak megfelelő pályára állítását és egyáltalán, indítás közbeni rögzítését hogyan fogják megoldani.
9. A Mars-tervekben szereplő Sabatier-reaktorok kifejlesztése és megépítése, a marsi vízjég felkutatása, bányászat és szállítás megoldása.
Ezek egyenként sem egyszerű dolgok, összességében elképzelni is nehéz. Túlzás nélkül állítható, hogy Musk (sokadszorra) egy hatalmas szerencsejátékba kezd. Ha ugyanis a cég leállítja a Falcon 9, Falcon Heavy és Dragon fejlesztését és gyártását, majd teljesen a BFR/S rendszerre fog koncentrálni, akkor a cég jövője onnantól kezdve a BFR/S sikerétől fog múlni nagy eséllyel, nem várt nehézségekre folyamatosan lehet számítani, a csúszások, vártnál magasabb költségek szintén esélyesek.
Musktól nem szokatlan ez a fajta lépés, a SpaceX előtörténetében is fel hoznató pár példa ilyesmire, de fel lehet hozni a Teslát is, amely hasonló módon hagyta abba a Tesla Roadster gyártását és fejlesztését, hogy teljes erővel a Tesla S fejlesztésére tudjon koncentrálni. Az a lépés is kifizetődött végül, noha a cég csaknem csődbe ment eközben.
Hirdetés
Fantáziarajz az ISS-ről, bedokkolt Dragon v2 és a BFS űrhajókkal...
A BFR/S kapcsán kritikus tényező, hogy feltehetően Musk nem állt neki egyetlen partnerrel sem egyeztetni, hogyan is viszonyulnának a BFR/S rendszerrel való szolgáltatáshoz. A SpaceX eddig a fejlesztéseik finanszírozása és a bevételek terén nagyban támaszkodtak a NASA pénzére, a BFR/S esetében erre feltehetően nem számíthatnak, hiszen a NASA szigorú feltételrendszerhez köti a partnereket - például ilyen volt ugye a Dragon v2 esetében az a 'kérés', hogy tessék szíves vízre visszajönni vele, és nem szárazföldre.
A légierő sem feltétlenül fog sorban állni, hogy finanszírozza, főleg, hogy a konkurens ULA is főleg a légierő pénzéből igyekezne kifejleszteni a következő Vulkan rakétáját, amivel a Falcon 9 konkurense lehet - erre a SpaceX egy még nagyobb rakétát épít, ráadásul úgy, hogy a Falcon Heavy-t, amit eddig tolt az USAF műhold-szolgáltatás tenderein a SpaceX, hirtelen kispadra ültetik.
A kereskedelmi partnerek vérmérséklettől függően vagy eleve viszolyogni fognak az új rakétától, vagy épp ellenkezőleg, örülni fognak, hogy még olcsóbb lehetőséget kapnak, ám ők előre finanszírozni nem igen fogják a programot.
Ha át is állnak a BFR/S fejlesztésre minden erővel, akkor is mindenképpen fontos tényező a partnerek meggyőzése arról, hogy a BFR/S-t vegyék igénybe minél hamarabb. A hagyományos műhold indítási piacon önmagában még nem is lenne baj, de például a GTO / GEO pályára való állítás helyzete érdekes lehet, hiszen a LEO -> GEO pályamanőverhez ~4 km/s delta-V szükséges, a GTO-hoz ~2,5 km/s. A BFS űrben tankolás nélkül pedig még üresen is csak ~3 km/s értékkel bír. Szóval maximum egy-két, a mai viszonyok között közepes vagy nagyobb műholdat lenne képes a GTO-ra eljuttatni. Avagy szüksége lesz egy újratankolásra, és így már 75 tonna körüli tömeget vihet GTO-ra, vagy 20-25 tonnát GEO-ra.
Igaz, itt lehet egy olyan opció is, hogy a SpaceX csak LEO pályára viszi fel a műholdakat, aztán a műhold tulajdonosa által megbízott harmadik cég "űrvontatója" fogja a műholdat a végső pályájára felvinni. Egyébként valahol érdekes is, hogy a SpaceX nem jelentkezett (még) saját űrvontató-elképzeléssel.
Persze ha a bejelentett célok a fontosak, akkor továbbra is az lehet az egyik nagy előrelépés, ha más cégeket be tudnak vonni a Mars projekt megvalósításába - e téren ugyanis pontosan zéró bejelentés történt az elmúlt egy év alatt...
Ismét a piszkos pénzügyek...
A legfőbb kérdés továbbra is az, hogy mégis miből fizetik ezt ki. Musk nem adott túlságosan bő választ, mondjuk az üdvös, hogy a Kickstarter szintű ötleteket most már kihagyta a képletből. A felhozott példák, mint a műholdak pályára állítása vagy az ISS kiszolgálása nem jelent többet, minthogy a cég hagyományos bevételeiből származó nyereséget visszaforgatja a cégbe. Ez szép dolog, de ugye az előző előadás elemzésében rövid matek után rámutattam, hogy itt bizony dollármilliárdokba fog ez kerülni, és azért akkora nyereséget nem realizál a SpaceX az indításokból, hogy ezt megvalósítsa. Az ISS, a Hold és Mars említése megint egy irányba mutat: Helló NASA! Nekünk van / lesz egy brutálisan jó képességű rendszerünk, amivel nagy tömeget lehet felvinni az ISS-hez, és el lehet jutni vele a Holdra és a Marsra, nem akarjátok kifizetni a fejlesztést, és aztán majd megrendelni szolgáltatásként?
Ez egy eléggé rizikós játék, mivel a NASA-nak van saját hordozórakétája és űrhajója. Amire dollármilliárdokat költöttek már eddig is, és a lobbiharc által támogatva (vagyis az SLS / Orion rendszert építő cégek lobbija által támogatott döntéshozók) esélyesen nem fogják azért félreállítani, hogy egy másik rendszert pénzeljenek helyette. Ezt a csatát a kongresszusban és a szenátusban fogják megvívni, néhány csatát már megnyert ott Musk, ezért rendel tőle most már a légierő katonai indításokat, például. De elég valószínű, hogy az SLS / Orion program által hatalmas pénzeket kapó államok képviselői mindent megtesznek majd, hogy a BFR/S ne vihesse el tőlük a zsíros falatot.
...és itt a nagy csend. Amiről ugyanis Musk látványosan hallgatott, az a (pletykák szerint Starlink néven induló) műholdas internet szolgáltatásuk. Erről ugye már írtam, és most onnan csak egy képet emelnék át:
Ez ugye egy 2016 elején kvázi kilopott anyagból származó adat, amit a Wall Street Journal hozott nyilvánosságra, és amely azért elég jól mutatja, hogy miben bízik a cég. Musk viszont meg sem említette.
Érdekes kontraszt volt, hogy alig pár nappal Musk előadása előtt, a cég COO-ja, Gwynne Shotwell is előadást tartott az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology), Road to Mars (Út a Marsra) címmel. Shotwell több előadást is tart a különféle technológiai karokon, de ezekre valamiért sokkal kevesebb figyelmet szentel a média (konkrétan pár Twitter bejegyzésen túl még a rajongók se nagyon tudtak többet összegyűjteni...). Shotwell előadása azért érdekes, mert tett egy olyan kijelentést például, hogy "Hatalmas dohányt szakítunk a szélessávú (elérés) javításából, arra költjük, hogy eljussunk a Marsra, és szélessávot adjunk a Marsnak is!" ( Make scads of cash improving broadband, spend it going to Mars, give Mars broadband too! ). Szükséges ezt tovább magyarázni?
Maximum azt, hogy Musk miért hallgat róla. Nos feltehetően azért nem propagálja agyon, mert jelenleg nem ebből van / lesz pénze a cégnek. Addig viszont azok pénzére is pályáznak, akik műholdas adatszolgáltatást nyújtanak, az ő nézőpontjukból viszont aligha lehet kellemes azt hallgatni, hogy miután megbízták a SpaceX-et a műholdjaik indításával, az az ő piacuk bekebelezését tervezi. Ez a terv ugyan nem titok, de nyilvánvaló a helyzet kettőssége, ahogy a SpaceX már nem csak műholdakat fog indítani másoknak, hanem maga is műholdtulajdonos és műholdas adatkapcsolat-szolgáltatóvá lép elő.
Na és a konkurencia?
A SpaceX eddig is figyelmesen követte a piac rezdüléseit, ahogy a piaci szereplőknek is követniük kell a SpaceX-et, ha versenyben akarnak maradni vele...
Az ArianeSpace talán a legegyszerűbb esett. Nemrég bejelentették a tervezett ütemtervet, hogyan fognak az Ariane 5-ről átállni az Ariane 6-ra. Utóbbi két változatban lesz majd elérhető, az A62 nagyságrendileg a Falcon 9, míg az A64 a jelenlegi Ariane 5 szintjét fogja hozni nagyságrendileg, vagyis két 5 tonnás műholdat vihet GTO-ra. Csakhogy legalábbis az elején biztosan mindenféle újrahasznosítás nélkül, az A62 ~85 millió dollárnak, az A64 pedig ~130 millió dollárnak megfelelő áron. Az A62 így a jelenlegi Falcon 9-cel sem versenyképes, az A64 még igen, ha egyenként számoljuk a műholdak költségét. Csakhogy a SpaceX már két sikeres indítást hajtott végre újrahasznosított Falcon 9 első fokozattal, mégpedig a pletykák szerint 35-40 millió dolláros áron...
Az Ariane 6 A64 verziójának fantáziarajza
Jelzés értékű, hogy az ArianeSpace azt szeretné elérni, hogy az ESA illetve tagállamai évente 5 darab A62-est vásároljanak tőle 70 millió eurós fix áron (plusz évi két kisebb Vega hordozórakétát). Az 5 rakétát úgy érdemes mérlegelni, hogy az Ariane 5-ből nem nagyon tudnak évi 5-6-nál többet indítani jelenleg, és az Ariane 6-ból sem valószínű, hogy évi 10-12-nél többet tudnának. Vagyis gyakorlatilag azt szeretnék elérni, hogy függetlenül a versenyképességtől legyen egy fix megrendelésszám. Jelenleg azt nyilatkozzák, hogy 2025-2030 körül fogják az újrahasznosítás kérdéskörét elővenni, ha az Ariane 6 már bizonyított. Igen, ez így nem azt vetíti előre, hogy fel akarják venni a SpaceX által eldobott kesztyűt...
Az ULA új Vulcan rakétájához nagy részt az Amerikai Légierő anyagi támogatását reméli (és részben kapta már meg). A Vulcan teljesítménye alaphelyzetben a Falcon 9 szintjén mozog, igaz vannak tervek egy 'Vulcan Heavy' változatról, ugyanúgy három első fokozattal, ahogy a Delta IV Heavy / Falcon Heavy, ~23 tonnás GTO teherbírással. Viszont a tervezett árakról nincsenek pontos információk, az előzetes terveik (~80-85 millió dollártól indulna a legegyszerűbb változat) viszont nem versenyképesek a SpaceX Falcon 9-esével sem.
Ide sorolható a Lockheed Mars Base Camp koncepciója is. Alapvetően nézve egyfelől konzervatívabb, hiszen először egy Mars körül keringő űrállomásról szól, amit aztán lehet felhasználni a Mars kutatására, illetve átszálló állomás lehet a Mars felszínére való leszálláshoz. Értelemszerűen a Lockheed az általa gyártott Orion űrhajóra épített, illetve az ULA később megvalósuló ACES elnevezésű "space tug"-jára. Ami a tavalyi tervekhez képest újdonság, az a leszállóegység, ami egy egyfokozatú űrrepülőgép, gyakorlatilag hasonló, mint a BFS, és az, hogy a Mars felszínén való üzemanyaggyártásra is gondoltak, napelemek segítségével bontanának vizet.
Ez a megközelítés nagyságrenddel jobban passzol a NASA eddigi terveibe, mint a BFR/S-féle megoldás, ugyanakkor talán hatással is volt rá a tavalyi Musk-előadás. A korábbi NASA tervek az ion-hajtóműves DST űrhajóról szóltak, a Lockheed ábráin viszont az Orion űrhajók az ACES fokozatokon / "űrvontatókon" trónolnak, amelyre nagyban támaszkodnának az egész tervben. A Mars körül keringő űrállomás, a különféle távirányított robotok, a leszállóegység és a bázis építése kellő mennyiségű munkát adhat a különféle NASA központoknak, ami szintén a NASA számára lehet vonzó. Kérdés, hogy a NASA merre indul tovább új vezetőjével a kormánynál. Ugyanakkor az egész egyértelműen egy "zászló-letűző" misszió inkább, mint permanens marsi jelenlét, amit Musk igyekszik prezentálni...
A Blue Origin nem ok nélkül volt az előző oldalon kiemelve - Jeff Bezos cége utánégetőre kapcsolt, hatalmas pénzösszegeket fektetett be az elmúlt pár évben, már bír megrendelőkkel (összesen 7 indításra), a nagy méretű (7 méter átmérőjű) két vagy három fokozatú New Glenn rakétájuk sacc per kábé olyan, mint egy felhizlalt, némileg tovább gondolt Falcon 9 - egyszerűbb felépítésű, mint a Falcon Heavy, és annak a teljesítményszintjén mozog, ára ugyan nem ismert, de feltehetően versenyképes szintet lőttek be. Ráadásul a tervezőasztalon van már a New Armstrong, amely még nagyobb lehet. A Blue Origin viszont még a SpaceX-nél is jobban szeret titokzatoskodni, így nem ismerjük a pontos terveiket, de Bezos ugye már beszélt egy Blue Moon elnevezésű programról, amely a Holdra való visszatérést célozná, elsődlegesen még robotokkal, de később akár emberekkel is. A BFR/S mostani bemutatója részben erre is lehet válasz, jelezve, hogy erre a célra a SpaceX elképzelése is alkalmas lehet.
Ha pedig az előbb már szóba került a NASA... A BFR/S leginkább a NASA "saját" SLS hordozórakétájának és Orion űrhajójának lehet a konkurense. Ehhez képest Musk száját az SLS szó el sem hagyta az előadáson (a tavalyin sem, mellesleg). Pedig az összevetés adja magát. Hogy most direkt nem szeretné összemérni az SLS-t a BFR/S-el, nehogy az SLS támogatói bázisa veszélyt érezve támadásba lendüljön, vagy szimplán csak nem tartja említésnek méltónak, arra a választ csak találgatni lehet.
SLS vs. BFR/S
Az SLS első változata "csak" 70 tonnát vihet még fel, a teljes teljesítményét a Block 2 változatnál 130 tonnára tervezik. Csakhogy az újrahasznosítás terén semmit sem tud felmutatni - még az űrsikló programból örökölt szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákat (SRB) sem fogják megmenteni. Így egy-egy indítás a 2012-es tervek szerint 500 millió dollár lehet, de becslések szerint a csúcs változat SLS Block 2 ára egy Orion űrhajóval együtt inkább két milliárd dollár körül lehet. Ha a BFR/S mondjuk 100 millió dollárból tudja megtenni ugyanezt (Musk idén nem említett árat, de most számoljunk egy várhatóan magasabb értékékkel), akkor eléggé kurta-furcsa helyzet állhat elő - az SLS-re már eddig (2017) is több, mint 10 milliárd dollárt költöttek, további 12 milliárdot pedig az Orionra. Még ha 2022-ben el is indulhat az első emberes útjára az Orion, cirka 30-32 milliárd dollár árán teheti ezt meg, és ez csupán a hordozórakéta illetve az űrhajó. Ebben még nincs a Hold körüli keringő DSG, nincs a bolygóközi repülést lehetővé tévő DST, nincs leszállóképes űrhajó, amivel a Holdra vagy a Marsra lehet eljutni, ahogy a Mars körül keringő második DSG-ről (vagy adott esetben a Mars Base Camp űrállomásról) sincs szó. Ettől függetlenül a program támogatói köre eléggé erős - tucatnyi állam számára nyújt jelentős befektetést évről évre, így a törvényhozásban szinte érinthetetlen és kikezdhetetlen.
Musk és Mars terve... nem lehet könnyű a NASA-nak az ilyen prezentációkat lenyelni úgy, hogy ők nem szerepelnek benne...
Csakhogy ha a BFR/S megvalósul, az SLS / Orion program számára a túlélés nehéz harc lehet, és logikus érveket felállítani mellette igencsak nehéz lesz...
Valahol ezt vetíti előre a The Space Review elemzése is, ahol összekötik a SpaceX utóbbi időben a NASA által történő "vegzálását" (nevezetesen, hogy a NASA kerek-perec kijelentette, hogy a Dragon v2-nek nem szárazföldre, hanem tengerre kell visszatérnie), és azt, hogy a SpaceX bejelentette, hogy fizetős turistaútként valósítja meg (többé-kevésbé) az SLS / Orion EM-2 útját. Vagyis arra mutat rá, hogy a SpaceX túl sok lábra lép már rá a NASA-n belül is, olyan lábakra, amelyek abban érdekeltek, hogy az SLS / Orion párosnak ne legyen konkurenciája. Ezek a lábak pedig keresik a lehetőséget, hogy visszarúgjanak, ami a SpaceX-nek nagyon fájhat.
Félig ide kapcsolódik, hogy október 5-én összeült a Nemzeti Űrtanács (National Space Council) Mike Pence alelnök vezényletével, és az ülésen részt vett a NASA vezetése, illetve a "hagyományos" NASA alvállalkozók, mint a Lockheed és a Boeing, illetve az "új" feltörekvő cégek, mint a SpaceX és a Blue Origin vezetői is. A tanácskozás talán legfontosabb pontja az volt, hogy Pence kihirdette: az Egyesült Államok újra embert fog küldeni a Holdra - és azon is túl. Vagyis ez lehet az új kitűzött cél a NASA számára. Gyakorlatilag 2004-ben George W. Bush által bejelentett Constellation-program ugyanezt a célt tűzte ki (akkor arról volt szó, hogy 2020 előtt újra emberi láb tapossa a Hold porát), amely évekre meghatározta a NASA fejlesztési irányát, de miután plusz pénzt nem adtak az űrügynökségnek, ezért végül feladták a cél elérését. A 2017-es célkitűzés mellé ismét nem ígértek plusz pénzt a NASA számára, tehát vérmes reményeket azért senki se tápláljon arra, hogy ez rövid, akár közepes (10 éves) távon belül megvalósul.
Akkor végül is reális a terv?
Így ebben a formában a tavalyi prezentációnál mindenképpen életrevalóbb. Maga a Mars-projekt csak kis mértékben változott, noha a Red Dragon lelövése komoly érvágás a hitelesség szempontjából.
Az "egy-méret-mindenre-jó" (angolul a One-size-fits-all jobban hangzik) alkalmazása orbitális hordozórakétákra ilyen méretben sok kérdést vet fel, és erre építeni a SpaceX jövőjét egyértelműen lutri, de hát Musk világ életében hazárdőr volt. Nem nehéz persze úgy is értelmezni, hogy menekül előre a Blue Origin által jelentett fenyegetésre, és ismét egy(-két) lépéssel eléjük akar vágni.
Az alcímben szereplő kérdésre a választ ketté kellene választani. Először is reális-e a BFR/S terv maga? Ez esetben igenlő a válasz. Noha mintegy másfélszer nehezebb lenne, mint a Saturn V, ami a mai napig a legnehezebb űrbe induló rakéta cím büszke tulajdonosa, de a tervben nem látszik olyan tankcsapda, ami a megvalósulását alapvetően veszélyezteti. Továbbra is azonban a Mars elérése köré fűzték fel a tervet, ami persze érthető, de erős kompromisszumokat nyújt a rendszer számára. Ami a kidolgozottságát illeti, a BFR/S továbbra is látványosan csak a "keretekkel" foglalkozik, alapvető felépítés, főhajtóművek, üzemanyag, pályaszámítások. Látványosan nincsenek kidolgozva a részletek, ideértve a lakórészleget, hőháztartást, elektromos rendszereket vagy a kommunikációt.
A másik oldalról Musk és Shotwell is kijelentette az előadás után, hogy először egy szuborbitális repülésre alkalmas járművet építenek, amelyre nem szükséges a Raptor Vac verziója, nem szükséges rá hővédő pajzs, és az egész szerkezete egyszerűbb lehet - de egyben ezzel már akár tesztelni is lehet a földfelszín pontjai közötti utazási lehetőségeket. Az is kiderült, hogy a második lépés ez után egy orbitális útra képes BFS megépítése lesz, amely képes egymaga feljutni az űrbe. Vagyis nagyon komoly és határozott elképzelésekkel bírnak.
Természetesen a fő tényező az, hogy sikerül-e a cégnek anyagilag finanszírozni a fejlesztést. Én élnék a gyanúval, hogy e téren a SpaceX inkább a műholdas internetszolgáltatás üzleti megvalósulására támaszkodik, amit Shotwell nyíltan ki is mondott, míg Musk csak ködös és elnagyolt választ adott erre a kérdésre. Nehéz előre megmondani, hogy a SpaceLink beváltja-e a vérmes reményeket, minden estre a SpaceX jövője legalább annyira múlik rajta, mint a BFR/S megvalósulásán...
CGI animáció a BFS Marsra szállásáról....
A kérdést azon vonatkozásban értelmezve, hogy a felvázolt Mars-utazás megvalósul-e ebben a formában, nos, az már teljesen más kérdés. A SpaceX kétségkívül sokat ért el rövid idő alatt, de nehezen hihető, hogy 2022-re már teherhajókat küldjenek a Marsra, 2024-re pedig embereket. Igazából egy kicsit nehezen érthető, hogy miért kell ennyire agresszív határidőket állítania Musknak. Inspirációs atyja, Robert Zubrin lassan három évtizede készít terveket a NASA számára arra, hogy egy évtizeden belül embert küldhessenek a Mars felszínére ( itt éppen egy október elsejei előadásán teszi ezt ). Nem mondhatnánk, hogy Zubrin sokkal közelebb jutott a céljához, ehhez képest persze Musk egyértelműen igen, hiszen a Raptor hajtóművet tesztelik, a kompozit folyékony oxigén tartályt megépítették, és nyomástesztnek vetették alá. De ennél sokkal, de sokkal nagyobb lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy 2022-ben BFS teherhajók landolhassanak a Marson. Ha Musk 2024-re lőné be a teherhajó landolást, és 2028-ra az emberes út időpontját, sokkal reálisabb képet nyújtana. De a másik oldalról nézve 2028 több, mint 10 év múlva lesz, vagyis egy jó zubrini távolságba, márpedig ennél nagyobbat akar Musk mondani, beláthatóbb időn belülinek szeretné feltüntetni a célt...
Elon Musk előadására váró nézők az IAC 2017 legnagyobb termében - full house...
Ez egyfelől hatásos, hiszen a média foglalkozik vele, az emberek odavannak érte, mert magasztos célokat tűz ki, és magával tudja ragadni a hallgatóságát. Nem lehet nem észrevenni az érdeklődés mennyiségének különbségét Musk telt házas és HD-ben, a Youtube-on streamelt előadása és a Lockheed kevésbé telt házas és a helyi TV csatorna által közvetített előadása között - holott utóbbi jobban kidolgozott, reálisabb megközelítésű volt.
Másfelől viszont ez ellene dolgozik, hiszen a hitelét teszi kérdésessé - az Elon Time az űrhajózás rajongói között olyan fogalom, mint a gamerek körében a Valve Time. Teljesen érthető, hogy sokan szkeptikusak Musk bejelentései után, hiszen menetrend szerint nem képes azokat betartani, megvalósítani. Éles a kontraszt Jeff Bezosszal, aki inkább csak nagy általánosságokban és nem részletekbe menően fogalmaz - ez kevesebb média-szereplésre ad lehetőséget, viszont a hitelét növeli...
Most minden este ismét várhatunk egy évet, ugyanis feltehetően jövőre (akkor a Brémában megrendezendő kongresszuson) ismét fog előadást tartani Musk, arra pedig egyértelműen számíthatunk, hogy víziója tovább fog finomodni.
