Verseny vagy verseny?

Az előző oldalt aki átböngészte, valószínűleg rögtön azt a kérdést teszi fel, hogy szükség van-e ennyi szereplőre ezen a piacon? Lesz valóban kellő számú fizetőképes kereslet a szélessávú műholdas internetszolgáltatásra? Egyáltalán, hogy kerül több cég mögé is az Alphabet, és ezekhez képest merre pozicionálja a saját kis projektjét, a műholdak helyett légballonokra támaszkodó Project Loont?

A kérdésre a válasz bizonyos szintig adott: a világ legnagyobb részén szinte csak a nagyobb városokban van megfelelő internetszolgáltatás, még az Egyesült Államokon belül is komoly problémáról van szó, hiszen hiába érhető el akár Gbit/s sebességű internetszolgáltatás egyes nagyvárosokban, ha már a kisebb vidéki városokban is legtöbbször csak DSL szolgáltatás áll rendelkezésre - ráadásul a kábeles hálózatokra vonatkozó szabályok miatt itt egyszerűen nincs verseny, mivel a kiépített telefonhálózatot annak tulajdonosának nem kell megosztania senkivel. Érthető tehát, hogy a 4G mobilinternet terjedésében sokan bíznak, de ezek elterjedése sem olyan sebességű, hogy megfeleljen az igényeknek. A felhasználás terén jelentős igényt támaszthat az autonóm közlekedés (legyen szó tengeri, szárazföldi vagy légi közlekedésről), hiszen ott az adott jármű az interneten keresztül pontos adatokat kaphat a környezetéről (forgalomról, korlátozásokról), illetve maga a jármű is folyamatosan monitorozható (esetleges baleset, műszaki hiba, stb. esetén).

A globális műholdas internetszolgáltatás alapvető változásokat hozhat, és nem meglepő, hogy a legtöbb szolgáltató kiemelten kezeli a lehetőséget, hogy földi bázisállomások segítségével 3G/4G (és természetesen Wifi) szolgáltatást lehet nyújtani - ezáltal a telefonszolgáltatók számára is potenciális üzleti partnerek lehetnek.

A GoGo 2Ku rendszer marketing videója

Nem véletlen az sem, hogy a Boeing is belépett a piacra, illetve a OneWebben ott találjuk az Airbus-t. Az utasszállító repülőgépeken való internetelérés hajdan még hatalmas újdonság volt, és persze méregdrága (érdekesség, hogy a Boeing 2001 és 2006 között már üzemeltetett egy ilyen rendszert, a Connexion by Boeing-ot, ám akkor még nem volt megfelelő méretű igény rá), de az elmúlt években több cég is specializálódott ezek kiszolgálására, általában GEO műholdas rendszerek segítségével. Az új rendszerek ezeknek komoly konkurenciát támaszthatnak, különösen, ha már eleve beépítve érkezhetnek az utasszállító gépekbe.

Igény tehát a jelek szerint lesz rá, a kérdés, hogy mely cégek mekkora frekvencia-tartományt kapnak majd az FCC-től, illetve minden szereplőnek sikerül-e kellően gyorsan a piacra lépni, és így meghatározó szereplővé válni - ebből a szempontból a SES-O3b páros előnnyel indul, ám aligha ücsöröghetnek a babérjaikon, ha a menet közben támadó igényeket esetleg már nem tudják kielégíteni.

Hogy fog ez működni?

Ami közös a OneWeb és a SpaceX, illetve feltételezhető a Boeing rendszerében, hogy nem a műholdakhoz általánosan hozzápárosított tányérantennákkal, hanem fázis-vezérelt antennákkal fog dolgozni. Ennél a technológiánál elektronikusan térítik el a rádiójeleket, így a műholdak követése a felfele irányuló jeleknél nem az antenna fizikai mozgatásával, hanem az elektromos úton való eltérítésével oldják meg.

Az Iridium Pilot rendszer, amit elsősorban hajókra szántak,
az antennaházban hét fázis-vezérelt antennamodul található

A SpaceX rendszerének antennája a hírek szerint akkora lesz, mint egy pizzásdoboz, de értelemszerűen lehetőleg olyan helyre kell elhelyezni, ahonnan az égbolt tisztán látható - mivel itt a műholdak folyamatosan vándorolnak az égen, ezért nem igazán járható út az, hogy fél-fedésbe helyezik fel az antennát.

A SpaceX ~40°-os szögben való rálátást tervez a műholdakra, így egy-egy műhold ~1060 km-es kört tud lefedni

A teljes lefedettséget már 640-700 műhold esetén biztosítani lehet elvben, ám a zökkenésmentes működéshez megfelelő átfedésre lesz szükség, illetve arra, hogy egy-egy műholdnak ne kelljen túl sok klienst kiszolgálnia - ezért is tervez a SpaceX ennyi műholdat, illetve a OneWeb is ezért vázolt fel többlépcsős fejlesztést. A SpaceX 1 Gb/s sebességet ígér felhasználónként, a OneWeb hozzávetőleg hasonló sebességet, a ping (függően az átjátszóállomásoktól) papíron akár 40 ms is lehet, ám ez a legoptimálisabb forgatókönyv szerinti eset, a valós ping függ attól, hogy a műholdkapcsolatról mely földi csatlakozási ponthoz érkezik be, és onnan még milyen úton jut a jel a célállomáshoz. Magyarul fogalmazva tegyük fel, hogy itthon elérhető lesz a rendszer, rálátunk a műholdra, és meg szeretnénk egy Budapesti szervert pingelni. Tegyük fel a legközelebbi földi kapcsolódási pont Angliában lesz, ez esetben 2-3 műholdon keresztül fog a jel egy olyan műholdra eljutni, amely közvetlen kapcsolatban lehet ezzel a ponttal, majd miután a jel "földet ért", a szárazföldi gerinchálózatokon keresztül érheti el a Budapesti szervert. Egy ilyen forgatókönyv esetén bizony alsó hangon is 150-200 ms pinggel lehet számolni, és alacsonyabb pinget fogunk tapasztalni egy brit szerver esetén. Technológiai szinten innen kezdve érdekes kérdés lesz, hogy vajon nem-e éri meg a közvetlen kapcsolatot kiépíteni például (ie.: hazai átjárót építeni a műholdas rendszer és a földi gerinchálózat között).

Felmerül persze egy kérdés: mindenhol tudnak majd szolgáltatni? Ez azért érdekes kérdés, mert például Kína egymaga adja az emberiség népességének csaknem egyötödét. Viszont nagyon szigorúak az ország állampolgárai számára hozzáférhető internetszolgáltatásra vonatkozó szabályok. Még nincs tisztázva az ezzel kapcsolatos helyzet, de esélyesen amíg az adott szolgáltató nem kap engedélyt Kína területén szolgáltatni (ami bizonyos feltételekkel akár meg is valósulhat – például, ha a műholdak itt kínai földi állomáson keresztül továbbítják a jelet, és így a Kína területén élők továbbra is csak az állam által "megszűrt" internetet érhetik el). Viszont ha engedély nélkül fognak szolgáltatni, az akár adott esetben komoly következményekkel is járhat - végső esetben azzal, hogy Kína elkezdheti szétlőni a műholdakat, amelyek számára kockázatot jelentenek. Ez persze erősen valószínűtlen forgatókönyv, hiszen egyik félnek sem érdeke az efféle eszkaláció, és láttuk már azt, hogy adott esetben a nagy amerikai vállalatok is hajlandóak alávetni magát a cenzúrának (lásd Apple vagy Google), ha ez az ára annak, hogy hozzáférjen a kínai piachoz...

A SpaceX tényező és annak hatásai...

Az, hogy a SpaceX, aki jelenleg már a hordozórakéta-piac meghatározó szereplője, belép a műholdtulajdonosok, illetve a műholdas szolgáltatók közé, érdekes helyzet elé állította a többi piaci szereplőt. Fizessenek annak a cégnek a műholdjaik pályára állításáért, aki egyben konkurens a műholdas szolgáltatások terén?

A tavaly márciusi SES-9 műhold indítása a SpaceX által

Márpedig a SpaceX megrendelői között ott találjuk a SES-t, az Iridiumot, a Telesat Canadát. A OneWeb, amely eredetileg a SpaceX rakétáival szerette volna indítani a műholdjait, messzire elkerüli. A már említett Launcher One és Ariane-6 indítások mellett nemrég bejelentették, hogy a Blue Origin cég New Glenn rakétáját három indításra megrendelték, ezzel a második megrendelői Jeff Bezos cégének. Az első az EutelSat, aki szintén kommunikációs műhold-flottájának bővítésére készül...

A Boeing nem nyilatkozott még, de meglepő lenne, ha nem a "saját" Atlas-V. illetve Vulcan rakétáját venné igénybe. A kisebb szereplők pedig általában kisebb, dedikáltan cubesatok indítására épülő rakétákban bíznak, a minél alacsonyabb ár miatt.

Ha innen nézzük, akkor a SpaceX-nek nem biztos, hogy jó ötlet beszállni a műholdas internet piacára, nemdebár?

Tévedés...

A Wall Street Journal egy volt SpaceX alkalmazottól olyan információkhoz jutott, amely sok mindent felfed az amúgy meglehetősen titkolódzó cégről.

1.: A SpaceX mintegy 260 millió dollárt veszített a 2015-ös baleset és az azt követő fél éves leállás miatt.
2.: Ettől függetlenül 2015-ben a SpaceX-nek 1,3 milliárd dollárnyi tőkéje volt, amelyből 1 milliárdot az Alphabet (alias Google) és a Fidelity biztosított a műholdas internetszolgáltatás tervére.
3.: Az indításokon alapvetően minimális volt a nyereség 2015-ig (ugyebár csak idén, 2017-ben kezdik meg az újrafelhasznált fokozatok és űrhajók használatát), a nyereséget elsősorban a cégbe forgatták vissza.
4.: A cég ettől függetlenül 2014-ig minimális nyereséget termelt minden évben, ám 2015-ben mínusz 15 millió dollárral zárta az üzleti tervet (ebből kiszámítható, hogy ha nincs a baleset, akkor cirka 245 millió plusz jöhetett volna össze).
5.: Alapvetően a cég bevételei és nyeresége elsődlegesen a műholdas internetszolgáltatás sikerére épül, 2025-re éves szinten 15-20 milliárd dolláros profittal számolva...

A SpaceX bevételei 2015-ig, illetve 2016-tól kezdve a pénzügyi tervei bevételek terén.
Érdemes megfigyelni, hogy 2019-ben már működő rendszerrel számolnak, valamint hogy 2025-re már éves szinten több, mint 30 milliárd dollár bevételt vizionálnak a műholdas internetszolgáltatásból

Ez igazából csak érdekesség, hogy a 2016-ra tervezett indításokból mekkora bevételre számítottak

A számok félelmetesek, bár ez is nézőpont kérdése. 2016-ban a világ összes, internetszolgáltatást biztosító (ISP) cégeinek bevétele (ideértve a mobil internetet is) mintegy 226 milliárd dollár körül volt. Ha ehhez viszonyítjuk, akkor a 2025-re prognosztizált cirka 31 milliárd dollár még így is soknak hangzik, még akkor is, ha az egész világon szolgáltatnak.

A tavalyi Elon Musk előadás azon része, ahol azt ecseteli, hogy lehetne pénzelni az ITS programot:
"Steal Underpants" - lehet ez lenne a SpaceX műholdas rendszere?

Viszont így már könnyen megérthető, miért szeretne a Boeing és a OneWeb is betörni erre a piacra - és azt is, hogy bizony a SpaceX-nek jobban megéri a műholdakkal foglalkoznia, mint az indítással.

A fő kérdés, hogy lesz-e elég fizetőképes kereslet - és egyáltalán mennyit is kell fizetni majd a szolgáltatásért? Per pillanat a főleg GEO műholdakon keresztül működő internetszolgáltatók 40-50 dollár per hó havi díjért általában 5-12 Mb/s sebességet és havi 5-10 GB adatforgalmat (ez után alaposan megvágott sávszélességet) nyújtanak. 150 dollárért pedig 50 GB (+50 GB csúcsidőszakon kívüli) adatforgalom max. 25 Mb/s lefele és max. 3 Mb/s felfele irányuló sebesség mellett (és függően a szolgáltatóktól még havi 10 dolláros eszközbérleti díj, vagy egyszeri 150-300 dolláros díj is adódik). Ebből már ki lehet indulni, hogy ennél jobb árakat és szolgáltatást kell biztosítani. Nos, innentől kezdve csak tippelni lehet, mindenesetre korlátlan műholdas, 1 Gb/s sebességű internetet 100 dollár (hozzávetőleg 28 - 30 ezer forint) per hó alá várni túlzott optimizmus lenne, és ebben nincs benne az antenna / modem, ami még további több száz dolláros költség lehet (ami egyébként optimistán abból indul ki, hogy a fázis-vezérelt antennás földi egységek árát sikerül letörniük)...

Hogy mi az az ár, amin valóban el fog terjedni? Nos, ez a milliárd dolláros kérdés...