A mágikus 200MHz és a szorzók sűrűje
A mágikus 200MHz és a szorzók sűrűje
Az első Athlon64 megjelenése óta az értéke nem változott. Hivatalos és becsületes neve Reference Clock vagy (ref. clock - referencia órajel, esetleg External Clock). Sokan ezt hívják mind a mai napig helytelenül FSB-nek. Nagyon egyszerűen egy kiindulási pontnak (referencia) lehetne nevezi, ugyanis a rendszer különböző szorzók (multiplier) segítségével ebből állítja elő a különböző komponensek órajeleit. Itt szeretném nyomatékosan leszögezni, hogy konkrétan csak a referencia órajel növelése vagy csökkentése közvetlenül nem befolyásolja a rendszer teljesítményét. A referencia órajelet az alaplapon található külső órajelgenerátor chip állítja elő. Az AMD egyelőre nem rendelkezik olyan chipkészlettel amiben integrált órajelgenerátor lenne.
A legalapvetőbb szorzóról már nyilván mindenki hallott, ez pedig nem más, mint a CPU szorzó (CPU Multiplier). Minden processzornak van egy gyárilag meghatározott és (a legtöbb esetben) fixált maximum szorzója, aminek (és a referencia órajel) segítségével létrejön a mag(ok) órajele. Például ez egy 3000MHz-es processzor esetében 15x (15x200MHz=3000MHz). A szorzó felfelé fixált, tehát nem állítható. Ez alól csak a régebbi FX és az újabb Black Edition (BE) processzorok, valamit az Engineering Sample (ES) példányok képeznek kivételt. Az Athlon64 és X2, tehát a korábbi K8 alapú processzorok esetében a CPU magjai és az integrált memóriavezérlő (IMC) órajelei szinkronban mozogtak, így a CPU szorzó módosításával az IMC órajele is párhuzamosan változott fel vagy éppen lefele. A Phenom esetében helyesebben K10 óta a magok és a memóriavezérlő órajelei külön utakon járnak. Ennek elsősorban energiatakarékossági okai vannak, de ez most nem ide tartozik. Az IMC egy teljesen különálló szorzót kapott az aszinkron működés lehetőségének érdekében. Tehát a Phenom processzorok megjelenése óta a CPU szorzójának emelésével csak és kizárólag a CPU-ban található magok órajele (ebbe beletartozik az L2 cache is mivel ez magórajelen üzemel) változik és semmi más.
Az integrált memóriavezérlő (NB, CPU-NB vagy IMC) szorzója gyárilag minden esetben kisebb, mint a magoké, ebből következik hogy az órajele is alacsonyabb azoknál. A jelenleg kapható legalacsonyabb órajelű Phenom II esetében 1800MHz-en üzemel az IMC, tehát a szorzója 9x. Órajele számottevően befolyásolja a memória sávszélesség és késleltetés értékeit. Ezt a szorzót (hasonlóan a CPU szorzójához) csak a Black Edition (BE) és az ES (Engineering Sample) kiadású darabok esetében lehetséges emelni. A csökkentésre természetesen minden esetben van lehetőségünk ,ha az alaplap BIOS-ában létezik erre a megfelelő opció (NB Clock, Memory Controller Freq., NB Frequency Multi., stb.). Ne tévesszen meg senkit, hogy bizonyos alaplapoknál már a 200MHz-es referencia órajellel kiszámolt értékek vannak feltüntetve. Ilyen esetekben értelemszerűen 2000MHz = 10x, 2200MHz = 11x, ésatöbbi. Jó tudni, hogy az L3 cache-t tartalmazó CPU-k esetében IMC/NB órajelen üzemel az L3 cache is.
A sorban következő szorzónk a HT link órajelének előállításáért felelős. Ez a szorzó már a K8 óta létezik és szintén a referencia órajellel egy párt alkotva hozzák létre a HT (HyperTransport) busz működési órajelét. Az első HT buszt alkalmazó esetében 800MHz-en üzemelt a kapcsolat, majd ezt követte az 1000MHz és végül a HT 3.0 szabvány bevezetésével 2600MHz-ig tolták ki a hivatalos határt (=5200 MT/s vagy 5.2 GT/s). A jelenleg forgalomban lévő desktop processzorok hivatalosan maximum 2000MHz-es (=4000 MT/s) HT busszal kerülnek forgalomba. Gyárilag az NB(/L3) valamint a HT órajelei szinkronban vannak, de az elkülönített szorzók segítségével az NB órajelét a HT fölé tornázhatjuk. Fontos, hogy a HT órajele sosem lehet magasabb az NB órajelénél, ellenkező esetben könnyen nem induló géppel találhatjuk szemben magunkat. Ebből következik, hogy magasabb HT órajelhez először az NB órajelét kell megemelnünk. A HT órajelét lehetőleg tartsuk mindig 2000MHz közelében, mivel az emelése nincs túlságosan nagy hatással a gép összteljesítményére, kivéve abban az esetben, ha fontos az IGP teljesítménye. Ekkor ugyanis a GPU a HyperTransport-on keresztül fér hozzá a RAM videó memória gyanánt elkülönített szekciójához (UMA).
Az utolsó szorzó a rendszer memóriáé (RAM). A jelenlegi Athlon II és Phenom II processzorok képesek DDR2 és DDR3 modulok kezelésére is alaplaptól/foglalattól függően. AM2+ foglalatos alaplapban a DDR2 módot használhatjuk, AM3-ban pedig a DDR3-at. Létezik egy-két hibrid megoldás is de számuk elenyésző ezért ezzel nem foglalkozunk.
A memória típustól függően választható szorzókat a következő táblázat tartalmazza.
Előfordulhat hogy bizonyos BIOS verzióknál pontosan a szorzók fele szerepel: tehát például DDR3 esetében 4x szerepel az 1600MHz-nél. Ez azért van,, mert ennél a megoldásnál a BIOS készítői a DDR3 valós órajeléhez szükséges szorzót adták meg, ugyanis a DDR3 1600MHz esetében a valós órajel 800MHz és a DDR-nek (Double Data Rate) köszönhetően jön ki az effektív 1600MHz. Tehát erre figyeljünk. Illetve még az is megeshet hogy szorzó helyett arányszám szerepel: például 1:3.33, 1:4, stb.
Szerencsére jónéhány újabb alaplap BIOS-a segít a számolgatásban és a szorzó mellé/alá szépen kiszámolja nekünk a megváltoztatott referencia órajel és/vagy szorzó által létrejött új CPU, NB, HT, RAM órajeleket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
