Címerezés és egyéb munkák
A címerezésről néhány szóban: A vetőmagnak való kukoricát két (több) fajta keresztezésével szaporítják. Az egyszerűség kedvéért a porzósat apának, míg amit címerezünk, és ami a termést hozza, anyának neveztük. Címerezés során a kukoricanövény (anya) porzóját távolítottuk el. Így biztosított, hogy nem önmagát porozza be az anyanövény, hanem kereszteződik a két fajta. (Sokan nem tudják, de a kukorica egylaki növény!!!)
Íme a címer:
Kezdők, de haladók részére is ajánlott kezdetben valamilyen védőeszköz az ember kezére. Ez lehet kesztyű, ragtapasz (ez nem túl jó, mert kiszívja a bőrt), esetleg fásli. Az alkar védelmére szintén használható a már említett fásli, de ennél jobb a hosszú ujjú ing, vagy a levágott végű zokni. Én ez utóbbira szavazok. Egy idő után hozzászokik a kéz a munkához, és akkor már nem szükséges semmilyen védőfelszerelés. Gitárosok előnyben, nekik amúgy is edzett az ujjvégük!
A címerezés egyébként nem túl nehéz. Ezt persze nagyban befolyásolja a kukorica fajtája. Vannak ugyanis kifejezetten nagyra növők, vannak kényes fajták, ezekből általában levél nélkül kellett kiszedni a címert. Ezt keményen meg is nézték az ellenőrök. Ha valaki nagyon tépte, akkor bizony jött a le(ba)tolás.
A címer eltávolítása 3 ujjal történik: a hüvelyk, mutató és középső ujjal. Lehetőleg a tövéhez közel körbefogjuk, és kihúzzuk egy határozott mozdulattal. Óvatosan, hogy ne törjön bele a kukoricába! Ha véletlenül beletört, ne hagyjuk benne, mert csak saját magunknak csinálunk többletmunkát utócímerezésre! A címercsonk is képes porozni!!! Sőt, a kidőlt kukorica is, mindaddig, amíg a talajhoz kapcsolódik akár pár szál gyökérrel is. Hmm...amikor a lineár kitaposta, volt ott szívás, aki kifogta az adott sort.
A címerezésnek több fázisa van. Ezek: előcímerezés, főcímerezés, utócímerezés. Az előcímerezés során a már nyíló címereket távolítjuk el. Főcímerezésnél az összeset, míg utónál azt, ami a főcímer után megmaradt. Elő csak ritkán volt.
Minél jobban sikerül a főcímer, annál jobb a tábla, annál kevesebbszer kell utózni. (Általában 3x szoktunk egy táblát.) Figyelem! Minél többet kell egy táblába visszamenni, annál kevesebb pénz jár érte! (Mivel jobban szétoszlik!) A legjobban fizető munka a főcímerezés. Elvileg. Alapesetben egy adott területre jár egy adott összeg, amiben minden munkafolyamat benne van.
Az utócímer technikája: a kezdők egyszerre csak egy sort figyelnek. Célszerű magunk előtt nézni a kukoricák tetejét, és kézzel is végigsimítani. Így, ha esetleg nem is látni a címert, észre lehet venni tapintással is, mert keményebb, mint a körülötte levő levelek. Ha már van némi gyakorlatunk, akkor lehet két sort is nézni egyszerre.
Egyéb munka: kukoricaidegenelés, fattyazás, tőszámbeállítás.
Az idegenelés, mint a nevéből is következik, azt jelenti, hogy a kukoricatáblából ki kell szedni az idegen növényeket. Ezek az eltérő fajta kukoricák. Kis gyakorlás után már felismerhetőek: nagyobbak a többinél, eltérő a levélszínük, levélmintázatuk. Ki kell őket nyírni vagy kirúgni, vagy lehajolni és a tövük felett kitörni őket. Nem elég rájuk taposni, mert akkor tovább élnek, és címert is hoznak. Mindenféleképpen el kell választani az idegeneket a gyökerüktől.
A fattyazás a legkimerítőbb meló. A kukorica tövéről kinövő mellékhajtásokat kell eltávolítani. Szintén nem elég őket simán letaposni, el kell választani mindet a gyökérétől! Egy kukoricán több fattyú is lehet! Ajánlott munkamódszer erre a munkára nincs. Többen kúszásban mennek, mások végig lehajolva. Nekem legjobban a menetiránnyal háttal, lehajolva történő haladás vált be.
A tőszámbeállítás nagyon jó munka a fattyazás utáni feszültségek levezetésére. A feladat a túl sűrűn vetett kukorica megritkítása. Az idegenelésnél ismertetett munkamódszerekkel. Remekül levezeti az év közben/vizsgaidőszakban felgyűlt stresszt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
