Első hét: A kezdet

Üdvözlök mindenkit. Szeretnék elmesélni egy történetet, ami eddigi életem legfurcsább és legbonyolultabb párkapcsolatáról szól. Nem volt hosszú, de tartalmas, és teli volt hullámvölgyekkel.

Jómagam 31 éves vagyok.Volt pár rossz élményem a párkapcsolatok terén, amiket kivétel nélkül csalódásként éltem meg, de soha nem adtam fel abba vetett hitem, hogy egyszer eljön az én időm is, amikor újra boldog lehetek.
Minden kapcsolatban velem szakítottak, és én voltam a szenvedő alany. És persze mindig én voltam a hibás mindenért. Ezen okok miatt tartottam egy hosszabb szünetet a nőügyek terén, de tavaly év vége felé elérkezettnek láttam az időt az újra kezdésre.

A lány az egyik kolléganőm volt, nem sokat tudtam róla, de azonos munkahely lévén le tudtam informálni, pláne hogy édesanyám is ott dolgozott, és szinte mindenkit ismert. Én 3 műszakban dolgozom a cégnél, a lány állandó délelőttös.
Sokszor beszélgettem vele, ha volt rá lehetőségem, és egy idő után megtetszett. Eleinte csak a jó humora fogott meg, és a meghatározhatatlan színű szemei. Ő 23 éves, egyedülálló anyuka, aki egy rettenetesen rossz párkapcsolatból szabadult ki pár hónapja, és emiatt nagyon sokat szenvedett. A párkapcsolat sok évig tartott és egy kisfiú született belőle.

Volt két kollégám, amolyan haver félék, akikkel sokat beszélgettünk a nőkről, és a velük való kapcsolatunkról.
Ők mintha megérezték volna mit tervezek, elkezdték mondogatni, miért nem hívom randizni a lányt, mert tuti befutó lennék nála, legalábbis szerintük. Nem nagyon figyeltem rájuk, hiszen én már elterveztem, hogy megteszem a megfelelő lépéseket.

Az év végi utolsó munkanap egy hirtelen ötlettől vezérelve a tettek mezejére léptem. Úgy terveztem, meglepem egy aprócska karácsonyi ajándékkal, de sajnos ez nem sikerült, mert én balga nem vittem magammal pénzt. Nem estem kétségbe, mert a táskámból előkerült két darab szaloncukor, amit még korábban kaptam.
Nagy léptekkel elindultam hozzá, és félrehívtam beszélgetni. Ő csodálkozva velem jött, és egy hirtelen mozdulattal a kezébe nyomtam a szaloncukrokat "Boldog Karácsonyt!" felkiáltással, hozzá téve, hogy sajnos most csak ennyit tudok adni, de utólag majd többet is. Ő csodálkozva, de fülig érő mosollyal és örömtől sugárzó arccal megköszönte az apró ajándékot, és két nagy puszit adott jutalmul. Ezzel le is zártam az ajándékozást, és visszamentem dolgozni.

Eltelt egy óra, és én a munkába erősen belefeledkezve nem vettem észre, hogy a lány már legalább 5 perce mögöttem áll és várja, mikor veszem őt észre. Mikor észrevettem, azonnal eldobtam mindent, ami a kezemben volt, hogy csak rá tudjak figyelni. Ő kedvesen elbúcsúzott tőlem, és kellemes ünnepeket kívánt kihangsúlyozva, ha addig nem találkoznánk, akkor boldog új évet is. Ezt én jó jelnek vélve eldöntöttem, hogy randevút kérek tőle.

Este ahogy haza értem, az egyik közösségi oldalról kikerestem az elérhetőségeit, telefon szám, MSN cím stb. Sebtiben fel is vettem MSN-re ismerősnek.

Másnap ahogy felkeltem, leültem a gép elé, és folytatni akartam az információ gyűjtést, amikor is az MSN-re történt bejelentkezésem pillanatában azonnal rám köszönt. Én meglepődtem, hogy becenevemből azonnal tudta, ki is vagyok. Erre rá is kérdeztem, válaszában közölte, hogy ő is kutakodott utánam, szintén a közösségi oldalon, és szintén felvett ismerősnek, és már a telefonszámom is megszerezte. Hajnalba nyúló beszélgetésbe kezdtünk, amiben minden témát kiveséztünk. Alaposan kikérdeztük a másikat mindenről. Sok témában beszélgettünk, randi szokások, érzelmek, stb. Furcsa mód neki különösen sokat jelent, ha a partnere kimutatja minden érzését, beleértve a rosszakat is. Ezen hosszasan elbeszélgettünk, igyekeztem kiemelni azon tulajdonságom hogy nekem minden érzelem kiül az arcomra. Ezen nagyon elcsodálkozott és gyorsan megjegyezte hogy ez neki nagyon tetszik.

Mind a ketten nagyon élveztük a beszélgetést és másnap ott folytattuk, ahol abba hagytuk, de már az első randink is szóba került. Az újabb átbeszélt éjszaka végén megállapodtunk a randi helyében és időpontjában, amit két nappal későbbre tettünk.Semmi különös dolgot nem terveztünk, mert mindketten a spontaneitás hívei voltunk, és úgy gondoltuk, majd kialakul, mit, és hol fogunk csinálni. Én nagyon izgultam mi lesz, főleg ennyi kihagyás után, de bíztam magamban, hogy csak nem bénázok el semmit.

A randi előtti este megint csak MSN-en beszélgettünk. Ő sajnálkozva közölte, hogy a másnapi randi még nem tuti biztos, attól függ, jön e a gyerekért az apja, mert ő másként nem tud elszabadulni otthonról. Ezt én nem nagyon értettem, mert úgy tudtam, a lány visszaköltözött a szakítás után a szüleihez, és ha nem megy az ex-e, attól még a nagyszülők vigyázhatnak a gyerkőcre. Ráadásul még azt is tudtam, hogy nevelő apja munkanélküli, és a kora miatt nem tud elhelyezkedni sehova. Azaz egész nap otthon ül és nem csinál semmit. Vagyis tud vigyázni a gyerekre. Erre az volt a válasza, hogy hát igen, de nem biztos, hogy otthon lesznek.
Akkor még nem nagyon foglalkoztam ezekkel a furcsaságokkal, de már pár kérdőjel azért feltűnt.
Elterelve a témát másról akartam beszélgetni, amikor ő megkérdezte, hogy beszélhetnénk e kényesebb dolgokról? Nem igazán értettem, hogy ez most mit is akar jelenteni. Nem várta meg a válaszomat, és elkezdte az addigi életét elmesélni. Minden részletre kitért az anyjáról és annak szintén zaklatott életviteléről.
Az apjáról semmit nem tud, mivel még az anyja sem tudja ki lehet az, emlékei szerint egy éjszakás kalandja volt egy kiskatonával. Ennek a gyümölcse lett a lány. A másik 7(!) testvére is szinte mind különböző apáktól származnak, így nem éppen nevezhető a családja átlagosnak.
Sokat mesélt a párkapcsolatairól, a csalódásairól, és a sok szenvedésről. Külön kiemelve, hogy a legutóbbival eltöltött hét évet nagyon rosszul élte meg. A pasas alkoholista volt már a kezdettől fogva, és dolgozni sem szeretett. Persze a lány ezek ellenére is vele maradt, mert állítása szerint szerelmes volt belé..
Elmesélte hogy egyszer ideg összeroppanást kapott, és bevitték az idegosztályra a pasi miatt. Ekkor derült ki hogy terhes. Ö azt hitte, a gyerek majd megoldja a problémákat, és megtartotta. Persze a pasas semmit nem változott, továbbra is ivott, és nem dolgozott. Viszont a lánynak még a terhesség alatt keresett másodállást, hogy meg tudjanak élni.

Én szó nélkül végighallgattam a történetet, és a végén csak annyit kérdeztem, hogy ezt mégis hogy bírta ki ép ésszel? Azt felelte ö sem tudja, de azt nagyon bánja, hogy ennyi évet elpazarolt az életéből.
Miután befejezte a történetét, folytattuk a másnapi randi tervezgetését, de végül is abban maradtunk, hogy nem tervezünk semmit, majd úgy lesz, ahogy alakul, és ahogy érezzük.
Még mindig bizonytalan volt, hogy lesz e egyáltalán randi, de megbeszéltük, hogy még reggel ír egy üzenetet, hogy mit sikerült intéznie.

Én már reggel idegesen ültem a gép elé, és félve jelentkeztem be MSN-re, ahol ő már várt, és köszönés nélkül közölte a randi idejét és helyszínét. Én csak annyit írtam hogy akkor ezek szerint minden rendben, lesz randi. Ő azt mondta, hogy alig várja és sietni fog.

A randira persze jóval korábban odaértem, így volt időm körül nézni, és megfelelő helyet találni egy kis nyugodt beszélgetésre. A találka az egyik bevásárlóközpont bejáratánál volt megbeszélve.
Elég sokat késett, és már azon kezdtem gondolkodni, hogy talán átvert, vagy csak felültetett. Végül majdnem húsz perc késéssel érkezett meg, de legalább ott volt.
A késésért kaptam két bocsánat kérő puszit is, amit nem lehetett visszautasítani. Elindultunk befelé a bevásárlóközpontba sétálni, kirakatokat nézegetni, stb. Később már az utcán sétálgattunk, és egy percre sem hagytuk abba a beszélgetést. Ő már egy kis idő múlva fázni kezdett, amikor én minden hátsó szándéktól mentesen megkérdeztem, hogy mi lenne, ha elmennénk hozzám, és film nézéssel töltetnénk a további időt. Ő gondolkodás nélkül igennel válaszolt, hozzátéve, hogy ott biztos nem fog fagyoskodni. Azért megkérdeztem, mikorra kéne haza érkeznie, ö csak azt felelte, hogy teljesen mindegy mikor megy haza, hiszen a gyereket már napokkal ezelőtt elvitte az apja.
Ezen is meglepődtem, mert ugye előző nap még az volt a gond, hogy nem tudja lepasszolni. Túl sokat nem foglalkoztam ezzel, de megjegyeztem, mint egy furcsaságot.

Megérkezésünk után kiválasztottunk egy filmet, ami egy romantikus vígjáték lett. Én elterültem a fotelomban, őt meg magam mellé ültettem egy székre. Elkezdődött a film és én hoztam a formám, azaz járt a szám, viccelődtem stb. Ő sokat mosolygott a hülyeségemen, és szóvá tette, nagyon tetszik neki, hogy mosolyt tudok csalni az arcára.
Kis idő múlva a fejét a fotel oldalára hajtotta. Megkérdeztem fáradt vagy-e, vagy mi, de csak annyit mondott, hogy neki így kényelmes. Aztán én elkezdtem mocorogni, ropi evés, nasi, majszolás, stb, amikor rákérdezett, hogy az ölembe üljön e? Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen, de ő visszakozott. Mondtam, hogy ha már belekezdett, akkor ne hagyja félbe, erre felugrott, és egy laza mozdulattal az ölembe huppant.
A dolgok innentől viharosan felgyorsultak. Eleinte zavarban volt, és én is, de akkor már nem volt visszaút, jött, aminek jönnie kell. Apró simogatások, csókok, ölelkezés, stb.
A hatalmas csókcsata végén elbeszélgettünk kicsit. Mindketten egyetértettünk abban, hogy erre már nagyon rég vártunk, és nem értettük, hogy miért nem találtunk hamarabb egymásra. Folytattuk a csókcsatát, amit sikerül annyira elnyújtani, hogy csak a film végét vettük észre. Ekkor megkérdeztem, lenne e kedve az ágyon folytatni a dolgokat, mert ugye ott csak kényelmesebb, mint egy fotelban. Széles mosollyal az arcán hevesen bólogatott.
Innentől a dolgok nagyon jól is alakulhattak volna ha az "Ezredes úr" is szolgálatkész lett volna.
Szegény lány mindennel próbálkozott, de az Ezredes megtagadta a szolgálatba állást.
Ideges lettem, de boldoggá akartam tenni őt, amibe bele is kezdtem, de ő pár perc után leállított, mondván vagy mind kettőnknek jó, vagy senkinek. Mondtam, hogy nekem csak az a fontos hogy ő boldog legyen, de ezt is ugyanazzal a mondattal elutasította. Megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, biztos csak lámpaláz, vagy a sok kihagyás miatt van ez a kis üzemzavar.
Lassan megnyugodtam, és ölelkezve beszélgetni kezdtünk a a következő randinkról. Ő a másnapot jelölte ki, én csak úgy rákérdeztem, hogy akkor miért nem alszik nálam, ha már úgyis másnap is találkoznánk? Rövid gondolkodás után mosolyogva beleegyezett. Én örültem neki és szóvá tettem, hogy hátha az Ezredes is meggondolja magát az éjszaka.
Ezután folytattuk a beszélgetést. Viccesen mondta, hogy miattam több saját szabályát is megszegte. A két legfontosabb az volt, hogy első randin nincs szex, és hogy kollégával nem randizik. Rákérdeztem, hogy akkor most megbánta-e, de ő csak mosolyogva azt felelte, hogy egyáltalán nem. Nagy csókolódzások és ölelkezések közepette elaludtunk.
Valamikor hajnaltájt felébredtem, mert úgy éreztem, az Ezredes szolgálatra jelentkezik. Gyorsan fel is keltettem a lányt, de az Ezredes csak nem akart keménykedni. Újra belekezdtem boldoggá tételéhez bármilyen módon, most már ellentmondást nem tűrve. De megint leállított a már ismert mondattal. Nagy nehezen elaludtunk.

Reggel telefon csörgésre ébredtünk. Az ex pasija hívta, hogy viszi haza a gyereket.
Kicsit sietve öltözködtünk, és útnak indultunk. Le sem tudtak volna robbantani minket egymásról, annyira össze voltunk fonódva egész úton. Elkísértem a buszig, aminek az indulásáig még volt 10 perc. Azt az időt is összefonódva töltöttük, éppen csak hogy fel tudott ugrani a buszra. Még indulás után is dobáltuk a csókokat.

Én széles mosollyal és boldogan indultam haza. A nap további részét fülig érő vigyorgással töltöttem, az este szokásos MSN, beszélgetés.
Másnap reggeltől kora hajnalig ugyanez.

A harmadik nap viszont furcsa mód csak este fele volt fent. Beszélgetni kezdtünk, de nem volt bőbeszédű, kérdeztem is, hogy mi a baja? Azt felelte, hogy balhé van náluk, és tiszta ideg. Én azt feleltem, hogy akkor inkább nem is zavarok, de azt kérte, maradjak, mert nem akar egyedül lenni.
Maradtam, de hirtelen rossz érzés fogott el, máig nem tudom miért.
Elkezdte firtatni, hogy talán mégsem kéne folytatnunk együtt, mert elgondolkodott valamin, és úgy érzi, nem lehet köztünk semmi.
Köpni-nyelni nem tudtam!
- Ez most mit is akar jelenteni?? - kérdeztem.
Hosszú magyarázatba kezdet melynek a lényege az volt hogy Ő úgy érzi, az érzelmi, családi, anyagi és párkapcsolati problémái miatt nem tud nekem semmit ígérni. Pláne nem lenne képes egy komoly kapcsolat kialakítására, nem csak velem, de senki mással sem. Azt szeretné, ha itt és most vége lenne.

Egyszerre pörgött át az agyamon többféle gondolat, mint pl: hazudik, át akar verni, le akar koptatni, meg ilyenek.
Ezután jött egy egyórás olvasmány arról, hogy Ő most azért próbál engem lebeszélni az egészről, mert ezzel is csak védeni akar magától. Majd azzal folytatta, hogy Ő tele van félelmekkel és kétségekkel egy új kapcsolat miatt. Azaz nem tudja, mit is akarjon. Végezetül azt kérte, adjak 1-2 nap gondolkodási időt neki, mert nincs tisztában az érzéseivel.
Én azt feleltem, teljesítem kérését, és elköszöntem tőle.

Hosszasan gondolkodni kezdtem az egész dolgon, és teljes tanácstalanságba estem. Eszembe jutott egy beszélgetésünk még korábbról amiben azt emlegette, hogy ő már mennyire vágyik egy szenvedélyes együttlétre. Arra gondoltam, talán azért van ez az egész gondolkodósdi, mert nem kapta meg amire vágyott, és ezért akar dobni.

Csak a 3. nap jelentkeztem be MSN-re. Eleinte csak átlagos dolgokról beszélgettünk, aztán belekezdett a mondókájába, ami egy az egyben ugyan az volt, mint korábban, csak más sorrendben, és még zavarosabban. Nem értettem szavait, és csak folyton azt kérdezgettem, hogy ez most szakítás akar lenni, vagy mi?? Végül hirtelen előjött azzal az ajánlattal, hogy egyelőre ne komoly kapcsolatként kezeljük azt, ami köztünk kialakulóban van, hanem mint alkalmi szex-en alapuló kapcsolatot. Persze ha később kialakulnak a közös érzelmek, akkor lehet szó komoly kapcsolatról. Tényleg nem értettem mire ez a nagy váltás, de úgy voltam vele, hogy nekem ez is megfelel, és beleegyeztem.
Eddig kb. 3(!) óra beszélgetés után jutottunk el. Majd nyomatékosan megkért, hogy ezt a cégnél tartsuk titokban. Igaz, őt nem érdekli senki véleménye, de azt nem szeretné, ha pletyka tárgya lenne a mi kapcsolatunk. Ezt szintén nem tudtam sehogy sem értelmezni, de elfogadtam az érvelését. Ezután rögtön azt kérdezte, hogy mit szólnék, ha most azonnal átjönne, és itt aludna? A megbeszéltek értelmében én egyből azt gondoltam: szexelni akar!
Ennek örültem is meg nem is. Komolyan nem hittem benne, hogy igazat mond.
Csak annyit kérdeztem, hogy mikor indul? Ekkor elkezdett szabadkozni, hogy hát egyhamar nem tud, mert barna színű víz folyik a csapból, és ugye abban ő nem tud lefürdeni. És inkább megvárja amíg teljesen kitisztul, majd utána fürdik csak. Mert ő nem indul el sehova fürdés nélkül. Mondtam neki, hogy semmi baj, meleg víz, szappan, kád van nálunk is, induljon el, és majd nálam lefürdik. De még jobban szabadkozott, hogy értsem meg, ő nem tud elindulni fürdés nélkül. Innentől kb 2 óra vita kezdődött. Mondogattam neki hogy ha már akkor elindul, amikor megemlítette ötletét, már rég a dolgok sűrűjében lennénk, de ő csak ugyan azt a lemezt futtatta.
Ekkor éles váltásként elkezdte kérdezgetni mit is csinálok vele, ha majd itt lesz? Én csak annyit mondtam, hogy ha már itt lenne, és nem szövegelne, akkor már tudná, mit csinálok vele. Rákérdeztem, hogy élvezi e a játékot, mert engem már nagyon idegesít, hogy órák óta csak szövegel és kérdezget, de az istenért sem akar elindulni. Sértődötten válaszolt, hogy ő nem játszik, mert ő nagyon is tudja, hogy ez nekem mennyit számít, és hogy ő nem olyan fajta, aki játszadozik az emberek érzéseivel. Hozzá tette, hogy nagyon szeretne velem lenni, csak nincs bátorsága megtenni. Mivel én ahelyett hogy bátorítanám, csak kötözködöm vele, gyanúsítgatom és kételkedem benne. Majd közölte, hogy egy türelmetlen bunkó vagyok, és elköszönt.

Értetlenül néztem ki a fejemből mert ugye ő nagyon akarta, az ő ötlete volt, és még én vagyok türelmetlen, meg bunkó??? Holott ő kezdet kifogásokat keresni. Sokáig csak azon járt az agyam, hogy biztosan csak játszik velem, és most milyen jót röhöghet rajtam. Én viszont imádok játszani bármiben, úgyhogy elhatároztam, belemegyek a játékba. Nagyon nehezen tudtam elaludni, mert csak arra tudtam gondolni hogy szórakozik velem.
Másnap, csak este volt elérhető MSN-en és nem nagyon akart beszélgetni velem, mondván előző nap rendesen a lelkébe tapostam a türelmetlenkedésemmel és a gyanúsítgatásaimmal. Kissé talán bunkó módon visszakérdeztem, hogy miért játssza a sértődöttet, ha semmiképp sem jött volna át? Erre azt felelte, hogy ő nagyon szeretett volna átjönni, csak bátortalan volt, mert ilyet még sosem csinált, hogy csak úgy elmegy otthonról az éjszaka közepén. Kissé cinikusan csak azt feleltem, hogy ha nem húzta volna olyan sokáig az időt, most nem erről vitatkoznánk. Végül nagy nehezen megbeszéltük pár óra alatt a dolgot és megegyeztünk abban, hogy ennyire nem kell kapkodni, majd kialakul, hogy miként oldjuk meg ezeket a dolgokat.

Második hét: A kételyek

Másnap, hétfőn kezdődött az év első munkanapja, sajnos nekem pont az éjszakás műszakkal. Délután megint csak MSN-en beszélgettünk, nem túl sokat, de többször is kérte, hogy ne mondjam el senkinek a cégnél, hogy mi összejöttünk az ünnepek alatt. Biztosítottam afelől, hogy ha ő hallgat a dologról, akkor én is.
Azért még megígérte, hogy reggel nagyon fog sietni, hogy legalább újra láthassuk egymást, és pár percig tudjunk beszélgetni.

A melóban a két kollégám szinte egész éjszaka a lányról beszélt nekem, hogy mindenképp hajtsak rá, mert nagy esélyem van nála, meg ilyenek. Először elgondolkoztam, hogy ezek tudnak, vagy sejtenek valamit, de ugyanakkor jót röhögtem magamban, hogy ha tudnák az igazat, leesne az álluk.
Izgatottan vártam a reggelt, mikor újra láthatom őt, de sajnos nem érkezett meg időben. A műszak lejárta után még vagy fél órát vártam rá, és mivel nem érkezett meg, elindultam haza.

Este felé ébredtem, első percben a gép elé ültem, és már jelentkezem is MSN-re. Ő már várt, és köszönés nélkül sűrű bocsánat kérésbe kezdett a késése miatt. Én megnyugtattam, hogy nincs baj, van még bőven nap a hétből, csak összefutunk valamelyiken. Erre megnyugodott, és beszélgetni kezdtünk. Ezután viccesen elmeséltem a történetet a két kollégámról, hogy mennyire össze akarnak minket hozni, és hogy mennyire ajánlgatják nekem. Ezen nagyon kiakadt, mondván ő nem egy árucikk, amit ajánlgatni lehet, és hogy ezek ketten mekkora bunkók. Nagy nehezen megnyugtattam, hogy nem úgy van, ahogy ő látja, hisz én csak egy vicces sztorit akartam elmesélni. Nem értettem a kirohanását meg idegeskedését. Miután nagy nehezen lenyugtattam, elkezdett arról beszélni, hogy hosszú távú tervei vannak velem, és akár komolyra is fordulhat majd a kapcsolatunk. Ezen újra meglepődtem, mert ugye előző nap még a szexalapú kapcsolatban állapodtunk meg, most meg már komoly kapcsolatról beszélünk? Kezdtem egyre jobban összezavarodni, de ekkor még nem szóltam neki erről.

Kedd reggel nem találkoztunk, ezért este bocsánat kérés és az újabb ígéret, hogy másnap reggel még jobban siet, stb, stb. Most én hozakodtam elő a komoly kapcsolat témájával, de ő már az elején lehurrogott, mondván ne beszéljünk ilyen dolgokról, hiszen csak szex van köztünk, és felesleges a jövőről beszélgetni. Megint értetlenkedve néztem, mert tegnap ő beszélt komoly kapcsolatról, most meg én ne beszéljek az esetleges terveimről?

Szerda reggel időben bent volt, örültem is, hogy végre láthatom ŐT. Elindultam Ő és barátnői felé, akikkel épp beszélgetett. Jól hallható és hangos HELLÓ-t köszöntem, de csak az egyikük köszönt vissza, Ő még csak meg sem hallotta, és rám sem nézett. Meglepődtem, vártam kicsit háthat észre vesz de felém se nézett. Sarkon fordulva elindultam hazafelé.
Este viccesen írtam neki, hogy nem vett észre, pedig jó hangosan köszöntem. Ő kissé felháborodva válaszolt, hogy ő igen is köszönt, sőt, még mosolyogva integetett is nekem, csak én akkor már hátat fordítva kimentem. Ezt nem értettem, mert miután köszöntem, még vagy 1-2 percig ott álltam. És én sem az integetését nem láttam, sem az ő SZIA! köszönését nem hallottam. Nem izgattam magam, csak annyit írtam, hogy én legalább láthattalak.

A csütörtök esti beszélgetésünk kisebb veszekedésbe torkollott. A téma megint az ő tervei voltak a jövőnkre nézve. Már nem bírtam megállni, és megkérdeztem, hogy miért várja el tőlem azt, amit ő nem tesz? Nem értette a kérdésem és kért hogy magyarázzam el, mire célzok ezzel. Elmondtam neki, hogy ha ő kezd a közös jövőnkről beszélni, én nem hurrogom le, hanem csak végighallgatom, és válaszolok rá. Ezzel szemben ha én kezdek el ugyan erről beszélni, akkor azonnal leolt, hogy ez nem párkapcsolat, hanem szex alapú kapcsolat, és ebbe nem fér bele a jövő tervezgetése. Azt is elmondtam, hogy nagyon unom már, hogy sosem tudom melyik nap miként viselkedjek, vagy gondolkodjak, csakhogy neki megfeleljek. Konkrétan kijelentettem, hogy már tényleg nem tudom, mi is van köztünk, mert ugye randizni nem tudunk, az ő problémái miatt, és a szex alapú kapcsolat sem igazán működik, szintén az ő problémái miatt. Először magyarázkodásba kezdett a szokott okokat sorolva, de végül is megígérte, hogy éreztetni fogja, mennyire fontos vagyok neki, és dolgozni fog azon is, hogy minél több időt velem tölthessen. Csak annyit kért, hogy legyek pozitív hozzáállású, és türelmesebb. Azt is kérte, higgyem el, ő mindent megtesz azért, hogy jól alakuljanak a dolgaink. Csak hát nem mindig sikerül az, amit ő eltervez. Végül is elfogadtam érvelését és magyarázatát, de nyugodt, vagy kevésbé zavarodott nem lettem.

Pénteken nagyon rossz kedvvel ébredtem, amolyan mindenkit gyűlölök szerűen. Este még mindig rossz kedvvel beszélgettem vele. Ö nagyon vidám volt, és egyfolytában próbált jókedvre deríteni. Hangoztatta, hogy megint csak a rosszat látom, és hogy ne legyek ennyire pesszimista. Újfent megígérte, hogy másnap reggel nagyon siet, hogy tudjunk találkozni, és végre láthassuk egymást. Én unottan válaszoltam, hogy ezt az ígéretet már sokszor írta, de még egyszer sem tartotta be. Ő erre azt kérdezte, miért nem tudok örülni az apró dolgoknak? Visszakérdeztem, hogy mégis most például minek örüljek? Válaszként azt kaptam, hogy pl. annak, hogy most is vele beszélgethetek, és hogy másnap reggel talán látjuk egymást, és beszélgethetünk kicsit. Erre csak azt feleltem, hogy ez nekem kicsit kevés. Valamint nagyon sokat beszél feltételes módban, és én ezt már nagyon unom, hogy csak látatlanban beszélünk. Jött a szokásos magyarázkodás, a szokott okokkal. Nagy nehezen megbeszéltük ezt is, megint megígérte, hogy jobban fog azon dolgozni, hogy ne érezzek így, stb stb.
Utolsó mondatai egyike volt, hogy lehet, vasárnap is dolgozik, de ezen még gondolkodik.
Kavarogtak a fejemben a a már megszokott gondolatok a félelmeimről, hogy a csaj szórakozik velem, meg hogy nem is gondolja komolyan.

Reggel persze megint nem találkoztunk, pedig -én hülye- fél órát vártam rá. Este megint a szokott bocsánat kérések, szabadkozások, stb. Elmondta azt is, hogy másnap is dolgoznia a kell. Nem igazán lepett meg vele, hogy megint nem lesz randi.
Másnap csak este jelentkeztem be. Kérdeztem tőle, milyen volt a melóban, mire azt felelte, hogy be sem ment, mert nagyon elaludt, csak valamikor egy óra után kelt ki az ágyból, és utána is egész nap lustálkodott, mert se gyerek, se család nincs otthon. Na ezt már nem hagytam szó nélkül és rákérdeztem, hogy akkor miért nem hívott át, vagy ő miért nem jött át??? Nem nagyon erőlködött a válaszadással, úgyhogy nem is erőltettem, de a gondolataim és a gyanakvásom továbbra sem hagytak nyugton.

Harmadik hét: Remény a jóra

Elkezdődött a délutános műszak. Jó korán bementem, hogy végre láthassam, és tudjunk beszélgetni. De mivel titokban kellett tartanunk kapcsolatunkat, csak egy integetéssel és egy hellóval köszöntünk egymásnak. Semmi többet nem beszéltünk. Ha találkozott is tekintetünk, gyorsan másfelé néztünk, nehogy gyanút fogjon bárki is.
Elgondolkodtam, hogy miért kell ennyire titkolnunk a kapcsolatunkat. Előbb-utóbb úgyis kiderülne mi van, vagy nincs köztünk.
Elterveztem, taktikát váltok. Mivel minden nap másként viselkedett a kapcsolatunkat illetően, az elején megbeszéltekre alapoztam, azaz ki fogom mutatni érzéseimet.

Másnap megleptem egy apró ajándékkal. Nem valami nagy dologgal, csak egy plüss malacka kulcstartóval. Mivel tovább maradt bent, sokat rágódtam azon, hogy is adjam át neki az ajándékot. Hirtelen eszembe jutott, hogy anyámmal küldöm el neki. Oda is adtam anyámnak, hogy valamilyen úton-módon adja át neki. Alig tíz perc múlva üzenetet érkezett a telefonomra a lánytól. Nagyon örült az ajándéknak, és nagyon szépen megköszönte. Épp választ akartam írni, amikor jött a következő üzenet, amiben az állt, hogy most már sokkal tartozik nekem a sok bókért és kedvességért, amit neki adtam, és most már tényleg elkezdi törleszteni adósságát. Külön nagy betűkkel kiemelve, hogy nyugodtan vehetem fenyegetésnek.
Csak azt válaszoltam, hogy hiszem, ha látom. Ezután sokáig nem jött üzenet tőle. De épp mikor szünetet tartottam, megcsörrent a telefonom! Ö hívott! Nagyon meglepődtem, hogy hív, hisz eddig épp azért nem tudtunk telefonon beszélni, mert az ő kártyája nincs feltöltve, és az enyém sem. Pláne külön szolgáltatóknál vagyunk, ami ugye nem lenne olcsó beszélgetés. Ezért is maradtunk az MSN-nél, mert az ingyen van. Izgatottan vettem fel a telefont, és Ő kellemes hangon kérdezte, hogy miért nem válaszoltam az utolsó üzenetére? Én azt mondtam hogy válaszoltam egy rövid mondattal. Ö ezt megértette, de közölte, hogy azóta írt egy másikat is, és nagyon izgul, mit válaszolok rá. Megígértem, hogy amint elolvasom, azonnal válaszolok rá. Nagyon izgatott volt, hogy mit fogok válaszolni. Ezután befejeztük a beszélgetést, majd visszamentem dolgozni.
Hozzákezdtem az üzenet olvasásához. Nagyon meglepő kérdést tett fel. Afelől érdeklődött, hogy mit szólnék ahhoz, a ha a következő hét péntekjén egyszerre lennénk szabadságon, és azt a napot csak kettesben töltenénk? Mégpedig úgy, hogy már csütörtök délután, vagy estétől péntek estig csak az ENYÉM akar lenni!
Egyszerre nem tudtam, mit is gondoljak. Örültem nagyon az ötletnek, és a kezdeményezés is tetszett, de csak az jutott el a tudatomig, hogy az még több, mint egy hét. A hétvége megint kilőve. Három hetet két randi között nagyon soknak tartottam.
A következő üzeneteimben ezt mind leírtam neki. Ő nem értette, mi a bajom ezzel. Értetlenkedve fogadta, hogy nem örülök a kezdeményezésnek. Pedig ő nagyon jó ötletnek tartja, és már a szervezkedésbe is belekezdett, de ha nem tetszik nekem, akkor hagyjuk a fenébe az egészet. Én elmagyaráztam neki, hogy nagyon tetszik a dolog, csak hát eddig ezt már kétszer eljátszotta. Minden esetben közbejött valami, ezért nem hittem benne, hogy ez most miért is sikerülne. Ő határozottan kijelentette, hogy nagyon kicsi az esély arra, hogy ez nem fog összejönni, mert ö már mindent elintézett, már csak a szabadságot kell kikérni, és minden rendben van. Külön kihangsúlyozta, hogy nagyon lehangolóan viselkedem, és már kezd elmenni a kedve az egésztől, és már meg is bánta, hogy elmondta nekem. Én elnézését kértem, hogy bizalmatlan vagyok, de megismételtem, hogy ezt már kétszer is eljátszotta. Végül tudomásul vette érvelésem, és megértette a problémámat. Azért még megkért, hogy higgyek a dologban és bízzak benne, mert ő tényleg mindent megtesz a kapcsolatunkért. Hangoztatta még, hogy ne csak a rosszat lássam, legyek pozitív hozzáállású, stb, stb. Én válaszomban csak azt kértem, hogy ha ezt szeretné, akkor szervezzen meg egy röpke randit a hétvégére, mert az nagyon sokat segítene a hozzáállásomon. Külön kihangsúlyoztam, hogy nem a szex miatt akarom látni, hanem mert Ő hiányzik. Rövid válaszában azt kérdezte, hogy a szombat délután megfelel e nekem? Csak annyit feleltem, hogy tökéletes lenne. Megbeszéltük, hogy ezt is megszervezi, majd elbúcsúztunk.
Később az egyik szünetemben felhívtam öt. Nagyon örült hívásomnak, és mondogatta, mennyire jobb a kedve, hogy hallja a hangomat. Én az idő és a kártya egyenlegem szűkössége miatt csak egy gyors kérdést tettem fel neki. Konkrétan megkérdeztem, hogy miért kell ennyire titkolódznunk? Miért ne tehetnénk úgy, mintha csak ismerkednénk, vagy mintha csak haverkodnánk? Határozottan közöltem vele, hogy másnap igenis odamegyek hozzá, és adok neki két puszit. Ez eleinte nem nagyon tetszett neki, de aztán mégis beleegyezett. Kihangsúlyozta, hogy nagyon tetszik neki a határozottságom és céltudatosságom. Gyorsan megbeszéltük, hogy a cégen belül csak ennyit teszünk, kapun kívül meg minden mást.
Műszak vége előtt nem sokkal kaptam egy üzenetet. Sűrű sajnálkozások és bocsánat kérések közepette közölte, hogy a pénteki egész napos együttlét nem fog menni, mert nem tudta elpasszolni a gyereket arra napra. Csak azt feleltem, hogy tudtam, valami ilyesmi lesz, de nem haragszom rá. Arra kértem, hogy a jövőben csak akkor szóljon randiról, együttlétről, vagy bármi hasonlóról, ha már indul, vagy félúton van hozzám, mert az legalább biztos. Ö azt felelte, hogy ne legyek megint ilyen pesszimista, hisz ö csak azt mondta, hogy a pénteket nem tudta elintézni. A szombati és csütörtök délutáni randink nincs veszélyben. Én ezekben sem hittem már, és csak azt feleltem, hogy majd ha már túl leszünk mind a két randin, akkor elhiszem, de addig nem kívánok foglalkozni az üggyel. Itt le is zártam a beszélgetést, és visszamentem dolgozni.
Nem irt több üzenetet és én sem.

Nagyon elgondolkodtam a hátralévő munkaidőmben, és még a hazaúton is csak ez járt a fejemben. Nagyon nem hittem el, hogy komolyan gondolta az egész tervét. Csak az a gondolat járt a fejemben, hogy szórakozik velem.
Épp hazaértem, amikor megcsörrent a telefonom. Ismét ő hívott! Meglepődve vettem tudomásul, hogy ilyen későn még ébren van. Izgatottan vettem fel a telefont. Ő kellemes hangon és határozottan kérdezte, hogy most miért is haragudtam meg rá? Hisz ő csak azt mondta, hogy a pénteket nem tudta elintézni, a másik két napot már nem fenyegeti semmi. Én csak azt kértem tőle, hogy inkább ne telefonon beszéljünk, hogy ne fogyjon el a kevéske egyenlege is. MSN igyen van, beszéljünk inkább ott. Kissé vonakodva ugyan, de azt mondta, hogy akkor felöltözik és leül a gép elé.
Gyors bejelentkezés után megint csak magyarázkodásba fogott. Miután megbeszéltük a dolgot, azt kezdte el mesélni, hogy ő is gondolt arra, hogy nem kéne ennyire titkolóznunk, mert ha együtt megyünk dohányozni és kávézni, az még nem gyanús senkinek sem. De tetszett neki, hogy én kezdeményeztem, és ezért nem szólt idáig. Én azt feleltem, hogy hasonlóra én is gondoltam, csak nem mertem elmondani neki. Jót nevettünk azon, hogy mindketten ugyanazt akartuk javasolni a másiknak, de végül egyikünk sem tette meg. Külön kiemelte hogy most már szólni fog nekem előre, minden témában, hagy legyen elég időm szervezkedni nekem is. Még azt is elkezdte mondogatni, hogy nyugodtan tervezzem el mit is csinálnék vele szombat délután, és osszam meg vele az ötleteim. Megígérte, hogy mindenbe bele fog egyezni, és nem fog semmit sem ellenezni. Én azt feleltem, hogy bár van tervem és ötletem is, de azt semmiképp sem kötöm az orrára, mert akkor hol marad a meglepetés ereje? Erre csak azt felelte, hogy nagyon szereti a meglepetéseket, és akkor teljesen rám bízza magát.
Hamar befejeztük a beszélgetést, mert már nagyon álmos volt.

Másnap a megbeszéltek szerint két puszival köszöntöttem, és elhívtam kávézni. Ő széles mosollyal az arcán velem tartott. 15 percet voltunk kettesben, és jót beszélgettünk. A vége felé még megemlítette, hogy a szombatról még semmit sem tud, de ne aggódjak, mert csak az indulás időpontját nem tudja. Attól tette függővé, mikor végez a házimunkával. Ezzel nem sokat foglalkoztam, csak azt kértem, hogy akkor csörgessen meg, ha már indul.

Eljött a szombat. Én jó későn keltem, olyan egy óra felé. Izgatottan néztem a telefonomat. Se üzenetem, se nem fogadott hívásom nem volt. Az órák ólom lábakon jártak, és én egyre idegesebb lettem. Már megint azon járt az agyam, hogy le fogja mondani valami ritka gyenge indokkal a randit, vagy csak szimplán átvert, meg hasonlók.
Aztán 5 óra előtt nem sokkal SMS-t küldött. Az üzenetben azt kérdezte, hogy zavarna-e engem, ha a fiát is elhozná a randira? Mert máshogy nem tud eljönni otthonról, csak a gyerekkel együtt. Teljesen ledöbbentem, hisz határozottan biztosított, hogy minden akadályt elhárított. Idegességemben csak annyit válaszoltam, hogy igen, zavarna a gyerek. Egy óra múlva jött csak válasz, amiben azt kérte, hogy jelentkezzek be MSN-re.
Kérésének eleget téve bejelentkeztem. Ö rögtön magyarázkodni kezdett, hogy a szülei jól kiszúrtak vele, mert megígérték, hogy korán hazaérnek, és már lassan hat óra van, és nincsenek még otthon. Pedig úgy volt, majd ők vigyáznak a gyerekre. Szóvá tette, hogy rosszul esett neki, hogy azt válaszoltam, zavarna a fia. Én elmondtam, hogy egy normál randira sem szokás gyerekkel menni, nemhogy egy szex találkára elvinni. Megkérdeztem, mégis hogy gondolta ezt? Azt felelte már annyira ideges, hogy nem tudunk találkozni, hogy már össze-vissza jár az agya. Ő nagyon szeretne velem lenni, de a gyereket mégsem hagyhatja otthon őrizet nélkül. Én ezt teljességgel elfogadtam és megértettem, Ő ezt megköszönte, és hálálkodott, hogy ennyire megértő vagyok. Abban maradtunk, hogy azonnal megcsörget, ha a szülei hazaérnek, és akkor már el is indul hozzám. De nem így lett.
Nem sokkal nyolc óra előtt küldött egy SMS-t, hogy így meg úgy, sajnálja, de a randit másnapra kell halasztani. Ekkor már szörnyen ideges voltam és nem válaszoltam, csak elhajítottam a telefont.

Másnap dél körül keltem. Még álmosan gyújtottam rá, amikor csörgött a telefon. Ő hívott és csak annyit kérdezett, hogy két óra múlva találkozhatunk-e. Én hitetlenkedve kérdeztem, hogy akkor már indul, vagy csak érdeklődik? Azt felelte épp a fürdőkádban ül, kb. 1 óra alatt végez, újabb egy óra az út. Örömmel feleltem igennel a megadott időpontra. A biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy mennyi időnk van a találkára? Erre csak annyit mondott, hogy nincs idő korlát, akár itt is aludhat. Ennek még jobban örültem.
A rövid megbeszélés után fürdés, borotválkozás, öltözködés, összesen egy óra alatt. A randi helyszíne ugyanaz a bevásárlóközpont volt, mint az első alkalommal. Nekem csak 20 perc az oda út , úgyhogy volt bő félórám még az izgulásra. Ugyanakkor ideges is voltam a már jó megszokott kétkedés és bizalmatlanság miatt.
Megint jóval korábban érkeztem meg, ezért ismét bementem körülnézni a plázába. A megbeszélt idő előtt pár perccel kifelé indultam gondolván, hátha most nem késik. Hát nem késett! Már régóta várhatott, mert nagyon reszketett. Széles mosollyal közeledtem felé. Hirtelen nem tudtam, hogy csókkal, vagy sima arcra puszival köszönjek neki, de ő mosolyogva az arcomra adott egy puszit. Ezen meglepődtem kicsit, mert ugye ha valakinek nagyon hiányzik a másik, az nem csak egy sima puszival köszönti. Hanem legalább egy hosszú csókkal.
Rögtön javasoltam, hogy akkor induljunk is hozzánk egy kis filmnézésre. Ő ezen meglepődött, mert nem erre számított, és ennek hangot is adott. Én elmagyaráztam hogy ha már ez nem normális párkapcsolat, akkor azt fogjuk csinálni, amiben megállapodtunk. Ő ezt elutasította, hogy most azt nem igazán lehetne, mert "olyan” napok vannak. Ennek már kevésbé örültem és témát váltottam.
Hazafelé csak szimplán beszélgettünk, de egy ujjal sem értünk egymáshoz. Se puszi, se csók.
Miután megérkeztünk, szinte azonnal a lényegre tértem, és támadásba lendültem. Ezt ő kissé nehezményezte, és nem tetszésének is hangot adott. Én azt feleltem rá, hogy ha már szexalapú a kapcsolatunk, legyen benne szex is. A cél érdekében minden taktikámat bevetettem, és végül beadta a derekát. Bár elmondása szerint nagyon zavarban volt, és ilyet még sosem csinált. Mivel én már nagyon felizgattam, nem nagyon volt más választása, csak a megadás. Ennek nagyon örültem, de azért rákérdeztem, hogy mióta is tartanak azok a betűs napok. Erre azt felelte, hogy igazándiból már ez az utolsó nap, de nagyon zavarban van és nem igazán biztos hogy akarja e a dolgot. Én biztosítottam, hogy engem ez ilyen formában már nem zavar, de ha őt mégis, leteríthetek egy törölközőt is az ágyra. Erre már nem volt kifogása, úgyhogy elkezdtük a dolgot, A részletekbe nem szeretnék belemenni. Legyen elég, hogy aki látta az Elemi ösztön című film némely vadabb jelenetét az tudhatja mi következett.
Eddigi életem legvadabb és legszenvedélyesebb két órája következett. Sok olyan dolgot megtapasztaltam, amit eddig még soha! Ő ez idő alatt kétszer is eljutott a csúcsok csúcsára. Én ettől még messze voltam, de ő hálából, vagy nem tudom miért, mindent bevetett, hogy én is eljussak oda.
Az én beteljesülésemnél, miután már levegőt kaptam, a szemembe nézve halkan csak ennyit mondott - Üdv a mennyországban! Erre nem tudtam mit mondani, mert minden bajom volt. Egyszerre voltam boldog és fáradt. Ugyanakkor sírni tudtam volna örömömben, hogy ezt is megélhettem.
Vagy fél órát maradtunk összefonódva, és beszélgettünk. Ő azt mesélte, hogy neki ilyen élményben már nagyon rég volt része és reméli, hogy nekem is hasonló érzéseim vannak. Én csak bólogattam. Majd elkezdett mesélni pár, az ex-ével kapcsolatos dolgot, de én megkértem, hogy hagyja abba. Nem mintha nem érdekelne a mondanivalója, de ez a múlt. Inkább élvezzük a jelent. Beleegyezett, de cserébe azt kérte, hogy én is meséljek valami hasonlót. Én nem igazán akartam a múltamról mesélni, de ő nagyon kérlelt, hát mondtam valamit. Csak annyit mondtam el, hogy eddig minden kapcsolatban velem szakítottak, én hogy mindegyik rosszul végződött. Ekkor nagyon furcsát mondott: - Ez biztos azért van mert vonzod a hülye pi@#ákat! Főleg az olyanokat mint én!
Ezt nem értettem. Most akkor vonzódik hozzám, de bevallja, hogy hülye?
Épp kérdezni akartam, hogy jöhet e a második felvonás, mikor közölte, hogy akkor ő most elindulna haza. Ezen nagyon meglepődtem, mert ugye azt mondta, nincs idő korlátozás, és akár itt is aludhat. Én azt feleltem hogy nem erről volt szó, hanem hogy itt alszik. Erre az volt a válasza, hogy ez így van, de eszébe jutott, hogy nem főzött semmit a gyereknek, és különben is nagyon lefárasztottam a két óra alatt. Mondjuk ezt igazolta hogy egész testében remegett, és eléggé dadogva beszélt. Ekkor átfutott az a gondolat az agyamon hogy ő most megkapta, amire már régóta vágyott, és ennyi is volt a történet. Még furcsább volt, hogy kapott egy SMS-t, hogy valaki feltöltötte a kártya egyenlegét. Fura arccal azt állította, hogy fogalma sincs ki, és miért töltötte fel. Ez már tényleg nagyon gyanús lett nekem. Nem akartam egy ilyen fergeteges napot elszúrni egy vitával, vagy veszekedéssel, ezért inkább nem szóltam semmit. Azért azt még hozzátette, hogy az exével ilyen hosszú együttlétben soha nem volt része. Csak max. 15-20 perces menetekben, amiből az előjáték volt 10 perc. Örült, ha hetente egyszer rá tudta venni az együttlétre, nem hogy egy nap kétszer, vagy többször. De nagyon tetszik neki a strapabírásom, úgyhogy a többi ilyen alkalomkor is ezt szeretné átélni velem. Még megígérte, hogy majd igyekszik hozzászokni a napi többszöri és hosszú együttléthez.
Ezután elkísértem haza. Az utat jó szerelmesekhez hűen ismét egymásra olvadva töltöttük. Nagyon nehezen búcsúztunk el. Széles vigyorral az arcomon ültem a hazaúton, és csak az aznap történtekre gondoltam. Kezdtem újra hinni abban, hogy velem is történhetnek jó dolgok.

Másnap kezdődött a délelőttös hét. Ez egyben azt is jelentette, hogy egész nap együtt lehetünk és láthatjuk egymást, sőt, sokat beszélgethetünk.

Negyedik hét: A vég kezdete

Reggel fülig érő mosollyal az arcán két hatalmas puszival köszöntött. Furán csillogó szemekkel nézett rám, és pár másodpercig csak bámult mosolyogva. Komolyan meglepődtem, hogy ez most miért is van, de sajnos el kellett mennem dolgozni, így nem kérdeztem rá.
A délelőtt első felében egymás tekintetét kerestük, és ha találkoztunk, mindig mosolyogtunk. Együtt dohányzás, kávézás, beszélgetés.
Aztán később engem máshová osztottak be munkára, és nem tudtam szólni neki, hogy hol talál meg.
Alig mentem el 5 perce, amikor izgatottan felhívott hogy hová tűntem? Megnyugtattam, hogy csak rövid időre tűnök el, nemsokára viszont láthat.
Amíg dolgoztam, csak arra tudtam gondolni, hogy most valami nagyon jó dolog kezd kialakulni kettőnk között. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy innentől akár komolyra is fordulhat a dolog.
Miután végeztem a munkámmal, elindultam hozzá. Útközben találkoztam anyámmal, aki nevetve mesélte, hogy a lány égre-földre engem keres, és már nála is érdeklődött, hogy hová tűntem. Ezen nagyot mosolyogtam, és már szinte biztos voltam abban, hogy jó úton haladunk.
A viszontlátásom örömét széles mosollyal jelezte, mikor meglátott. Ekkor már műszak vége volt, gyorsan megbeszéltük, hogy este MSN-en tárgyalunk majd.
Ez így is történt. Csak az előző napi eseményekkel foglalkoztunk. Minden részletet kitárgyaltunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt minél hamarább meg kell ismételnünk. Elmesélte az is, hogy egész nap mosolyogva és boldogan mászkál fel-alá munka közben, és a kolléganői sokat kérdezgetik, hogy mi van vele, mert nagyon sugárzik a mosolya. Tán csak nem d@#ni megy délután? Ő csak magában nevetett ezen. Hátha még tudnák mi volt előző nap! Majd ezután megint elkezdte, hogy ő akár már akkor este átjönne. Csak hát még lefürdik, meg azt sem tudja, hogy járnak a buszok. Mondtam, hogy most azonnal menjen fürdeni, addig én megnézem a menetrendeket. Ekkor megint belekezdett a kérdezősködésbe, hogy miket csinálok majd vele, ha megérkezik. Mondtam hogy ezt most ne kezdjük el megint, csak menjen fürdeni, majd ha itt lesz, megkapja a magáét. Azt mondta, hogy a fürdés nem is lenne annyira fontos, csak azon gondolkodik, nem zavarná e anyámat, ha ott aludna. Mondtam, hogy ez őt egyáltalán nem érdekli. Még azt is kérdezgette, hogy reggel hogy menjünk dolgozni? Együtt, vagy külön? A menetrendek átnézése közben fintorogni kezdett a buszjáratok sűrűségén és azt firtatta, hogy talán mégsem jó ötlet az, ha velem tölti az éjszakát. Ezt azzal próbálta magyarázni, hogy mire ideérne, nem sok időnk maradna az együttlétre, mert ugye aludnunk is kéne valamicskét, hogy reggel fel tudjunk kelni időben. Megint átfutott az agyamon, hogy játszik velem és hogy megkapta, amire vágyott, ezért inkább lezártam a témát. Azzal indokoltam, hogy valóban nem sok időnk lenne egymásra, mert már késő van az induláshoz is.
Ezt ö nem különösebben firtatta, hanem inkább elköszönt.

Másnap reggel ugyanolyan furán csillogó szemekkel és nagy puszikkal köszönt, mint előző nap. Szinte egész nap együtt voltunk, sokat viccelődtünk és beszélgettünk.
Viszont történt egy furcsaság. A főnököm félrehívott. Megjegyezte, hogy úgy vette észre van köztünk valami a lánnyal. Kérdeztem miből következtet erre? Azt válaszolta, hogy azért az feltűnő, hogy míg korábban csak ritkán beszélgettünk a lánnyal, mostanság meg állandóan együtt vagyunk, és furcsán viselkedünk. Megjegyezte még, hogy míg az előző héten csak szóban köszöntünk egymásnak, mostanában pedig mindig puszival köszönünk. Ezt ő több, mint gyanúsnak vélte és rákérdezett, hogy akkor most együtt vagyunk-e? Én csak bólintottam egyet, de nem szóltam egy szót sem. Biztosított afelől, hogy ő titokban tartja dolgot, csak arra kér minket, legalább őt ne nézzük hülyének.
Én úgy döntöttem, hogy ezt nem mondom el a lánynak. Legalábbis nem mostanában, de később majd elmondom.

Este a szokásos beszélgetés MSN-en, téma még mindig a nagy esemény kitárgyalása.

Harmadnap szinte ugyanez volt, csak az esti MSN beszélgetésnél történt valami. A beszélgetés már eleve furcsa hangnemben zajlott. Éreztem valami baj van, mert nagyon furcsán válaszolgatott. Aztán kijelentette, hogy tudnak rólunk a cégnél. Ezen meglepődtem, mert én csak két embernek mondtam el a történteket, de azok nem ismerik a lányt, és ő sem ismeri őket. Először csak azt mondogatta, hogy ő még a szüleinek, sőt a legjobb barátjának sem beszélt rólam. Kérdezgetni kezdtem, hogy miből gondolja, hogy bárki is tudna rólunk a cégnél. Nem adott értelmes válaszokat, csak azt hajtogatta, hogy tudnak rólunk, és kész! Aztán egyszer csak elmondta, hogy egy közös ismerősünkel beszélgetett, és az kerek-perec rákérdezett, hogy mi van köztünk. Erre ő nagyon megijedt, és sarokba szorítva érezte magát. Állítása szerint ijedtségében mindent elmondott az illetőnek. Ettől én nagyon ideges lettem, és csak azt válaszoltam, hogy kösz szépen, és kiléptem.
Idegességemben kirohantam az és rágyújtottam. Alig szívtam a cigibe, már hallottam, hogy csörög a telefonom. Mire vissza értem a szobába már elhallgatott, de láttam, hogy üzenetem is van. Ő irt, hogy félreértettem a mondandóját és kért, hogy menjek vissza MSN-re. Visszaléptem és már olvastam is írását, ami szerint én teljesen félreértettem amit ő leírt. Az új verzió szerint az ismerősünk azt mondta, hogy mindent tud kettőnkről, és azt tőlem tudja! Konkrétan árulónak és hazugnak nevezett, és már azt is megbánta, hogy megbízott bennem! Én hiába próbáltam magyarázkodni, hogy nem mondtam el senkinek, de nem nagyon akart meghallgatni. Csak azt hajtogatta, hogy megingott az a kevés bizalma bennem, ami eddig felépült. Nem akarta meghallani a védekezésem. Ekkor már sík ideg voltam, és olyat írtam, ami lehet hogy nagy hiba volt. Csak annyit írtam válaszomban, hogy akkor higgy amit akarsz b@#dmeg! Ettől nagyon ideges lett, és azonnal azt válaszolta, hogy én micsoda egy agresszív barom vagyok, és hogy ő most mennyire megijedt tőlem! Sőt, kifejezetten fél! Én nem értettem, hogy egy kisebb káromkodásból miért egyből azt gondolja, hogy agresszív vagyok.
Megkérdeztem, hogy most mégis mitől fél? Nem válaszolt a kérdésemre, hanem egyből azt írta, hogy ő nem akarja velem ezt a kapcsolatot folytatni! Ő nem tud egy ilyen hirtelen haragú, agresszív állattal semmilyen kapcsolatot létesíteni. Ezen már én is kiakadtam és vissza írtam, hogy akkor ennyi lett volna?? Egy aprócska b@#dmeg miatt mindennek véget akar vetni??? Válaszában azt írta, hogy ő rettenetesen megijedt amiért én ennyire kikeltem magamból, és ő nem akar megint egy agresszív állattal járni. Megkérdeztem hogy ő mégis hogy reagálna arra ha teljesen alaptalanul megvádolják, és őt nevezik ki bűnösnek, árulónak és hazugnak?. Csak azt válaszolta, hogy ő biztosan higgadtabban reagált volna. Én bocsánatot kértem, és elmagyaráztam, hogy teljesen alaptalanul vádolt meg, és nagyon fájt, hogy tényként kezelte az én állítólagos árulásomat. Mindenféle érzéketlen tuskónak, bunkónak és szemétnek lehordott, és még hozzátette, hogy nem hatotta meg a magyarázatom. Azt is kiemelte, hogy ő magasról tesz az én érzéseimre és nem érdekli az sem, hogy ez nekem mennyire fájhat. csak azt hajtogatta, hogy ő már nem hisz nekem, és nem tud megbízni sem bennem.
Hiába próbálkoztam mindennel, hajthatatlan maradt a döntését illetően. Kérdezni kezdte, hogy biztosan csak két ember tud rólunk a cégnél? Azt mondtam, hogy tulajdonképp 4, mert ugye anyám és nővérem is ott dolgozik. Erre visszakérdezett, hogy akkor mégis honnan tud kettőnkről az ismerősünk? Én nem tudtam semmi magyarázattal szolgálni, hogy derült ki a kettőnk dolga.
Újból elkezdett ócsárolni a már ismert elnevezésekkel, és újra kihangsúlyozta, hogy mennyire magasról tesz az érzelmeimre. Ezt már nem tűrtem el, és visszavágtam. Kijelentettem, hogy érzésem szerint azért akar dobni mert ő már megkapta amire vágyott, és most már mehetek a fenébe. Ezt határozottan kikérte magának, és felháborodott a vádjaimon. Én visszakérdeztem, hogy akkor most úgy érzi e magát, ahogy én? Mert ugye ő is alaptalannak érzi az én vádjaimat, és fel van háborodva. Hát akkor tudja, én mit éreztem. Erre azt felelte, hogy ő nem tartozik senkinek sem magyarázattal. Elkezdte azt hangoztatni, hogy belőle már teljesen kiirtották a bizalmat a férfiak iránt, és hogy ö az első perctől nem bízott bennem. Erre megkérdeztem, hogy ha ő egy férfiban sem tud bízni, akkor miért kezelte kész tényként azt, hogy az illető igazat mond? Erre sem válaszolt csak az én szidalmazásom folytatta.

Legalább egy órán át szidtuk egymást kölcsönösen mire lehiggadtunk. Innentől már más hangnemben folyt a beszélgetés. Nagy nehezen megbeszéltük a történteket és arra jutottunk, hogy mindkettőnk túlreagálta a helyzetet, és ennek nem lenne szabad így lennie, mivel ez nem egy komoly párkapcsolat. Megállapodtunk, hogy marad minden a régiben, de adunk egymásnak elég időt, hogy átgondoljuk, mit is akarunk ebből kihozni, majd elköszöntünk.
Nagyon ideges voltam a történtek miatt. Csak az járt a fejemben, ha most egy apró káromkodás miatt lesz vége, akkor végig csak hazudott és játszott velem. Úgy éreztem így nem lehet vége, hisz olyan jól alakult minden. Nagyon nehezen tudtam elaludni.

Másnap reggel szörnyen ideges voltam, hogy most mi lesz. Alig vártam, hogy megérkezzen a lány, és megbeszélhessük a dolgot. Jócskán elkésett, és mintha nem is akart volna észrevenni. Még csak nem is köszönt, amikor megérkezett.
Kicsivel később összefutottunk. Nagyon riadt szemekkel nézett rám, és egy halk Sziá-val köszönt. Én mosolyogva csak egy Helló-val köszöntem. Ezután nem sokkal szünetet tartottam, és úgy gondoltam, meglepem egy capuccinóval. El is rohantam az kávé automatához, és vettem egy nagy adaggal. Majd nagy léptekkel elindultam felé. Mikor oda értem, ő épp reggelizett, és rémült arccal nézett rám. Mikor mosolyogva átadtam neki a poharat felnevetett, és egy pillanatra eltakarta arcát a kezével zavarában. Majd mikor puszit is adtam neki, szintén elmosolyodott. Én ekkor akartam kérni tőle hogy felejtsük el az előző este történteket de a sors közbeszólt, mert sietve elküldtek máshová dolgozni és így nem tudtam elmodnani mit is szeretnék. Végül is úgy tűnt nem kell mondanom semmit, mert ezután ugyanúgy beszélgettünk és viccelődtünk, mint korábban.

Este valahogy nem volt kedvem MSN-re bejelentkezni. Inkább elgondolkodtam a történteken. Elvileg erre a napra volt megbeszélve a másik randink, de a történtek fényében nem is gondoltam, hogy találkoznunk kéne, hisz megbeszéltük, hogy átgondoljuk a dolgokat. Az is megfordult a fejemben, hogy mi van akkor, ha tényleg csak játszott velem, és eleve ez volt a terve. Mert több mint gyanús volt, hogy egy ilyen együttlét után ennyire semmitmondó okkal akarjon véget vetni a kapcsolatnak.
Tudtam, hogy másnap nem dolgozik, mert egyedül vigyáz a gyerekre. Talán így jobb is volt, hogy nem láthatom, mert eleget tudtam a problémákon gondolkodni. De másnap mégis szörnyen éreztem magam, hogy nem láthatom őt. Tényleg rosszul voltam, mert nagyon hiányzott.

Este csak nagyon későn jelentkezett be MSN-re. Furcsálltam is, mert elvileg egész nap a gyerekkel volt.
Beszélgetni kezdtünk, de nem volt valami bőbeszédű. Többször elnézést kért, majd 10-20 percekre eltűnt. Kérdeztem, hogy nem zavarok-e, de csak annyit válaszolt, hogy az anyjáék megint balhéznak egymással, és ez nagyon zavarja őt.
Majd megint eltűnt, most már hosszabb időre. Mikor visszajött csak azt írta, hogy most mennie kell, majd másnap beszélünk. Elköszönt gyorsan, és kilépett.
Nem tudtam eldönteni, mi lehet a baj, de nem akartam foglalkozni a dologgal.
Később visszanéztem és láttam, hogy be van jelentkezve. Kérdeztem, hogy mi a helyzet náluk, és ő azt válaszolta, hogy most már nyugalom van, beszélgethetünk. Köztes dolgokról beszéltünk, egyikünk sem emlegette a veszekedésünket. Egy idő után kérdeztem hogy mit szólna, ha vidám témákról is beszélgetnénk? Azt felelte annak nagyon örülne, mert ráférne egy kis vidámság. Elkezdtem sok viccet, mulatságos videót átküldeni, amik tetszettek is neki. Írta is, hogy mennyire jól esik neki, hogy vigasztalni akarom. Ez meg nekem esett jól, válaszoltam. Ezután elnézést kért és elköszönt, mert nagyon fáradt, és álmos volt.

Másnap érdekes módon nem jelentkezett be. Egész nap vártam, hogy beszélhessünk végre, de csak nem jelentkezett be.
Harmadnap szintén nem volt elérhető. Kezdtem kétségbe esni, hogy ez biztos nem véletlen. Lehet, hogy ő nem akar velem beszélni. Vagy nincs otthon. De akkor mégis hol van? Sok sok gondolat kavargott a fejemben, általában ugyanazok, csak hazudott végig, és csak egy játékszerként kezel. Nagyon nem tudtam mitévő legyek. Mardosott a bizalmatlanság, és a kétségbe esés mint oly sokszor.

4 + 1 hét: A vége

Hétfőn újra éjszakás műszakban dolgoztam. Este elérhető volt, de én nem írtam neki, mert rejtve voltam.

Kedden voltunk épp egy hónaposak. Délután anyám azzal ébresztett, hogy nem jött be a lány dolgozni, mert beteg a gyerek. Hirtelen nem tudtam, hogy is keressem meg. Gondoltam hátha fenn van MSN-en, ezért bejelentkeztem. Ráköszöntem, és jobbulást kívántam a gyerkőcnek. Ő megköszönte a jókívánságot, és azonnal azt kérdezte, hogy én honnan is tudom, hogy mi a baja a gyereknek? Azt feleltem anyám hallotta, amint a barátnői erről beszélgettek. Erre azt felelte, hogy amíg volt köztünk kapcsolat, addig jól esett neki a törődésem a gyereke iránt. De így, hogy már nincs köztünk semmi, így már nem érdekli.
Ez nagyon szíven ütött. Kifakadtam, mert nem erről volt szó! Nem abban maradtunk, hogy marad minden a régiben, csak átgondoljuk hogyan tovább? Furcsálltam, hogy a korábbi veszekedésnél még teljesen mást beszéltünk meg, és másnap sem volt semmi baja, most meg tényként közli, hogy már semmi sincs köztünk. Rákérdeztem, miért nincs benne annyi gerinc, hogy ezt szemtől-szembe mondja el nekem? Azt válaszolta, hogy nekem kellett volna felajánlanom, hogy beszéljük meg nyugodt körülmények között ezt a dolgot. De mivel én ezt nem tettem meg, ő így döntött, és nem fogja megváltoztatni a döntését. Megkérdeztem, hogy ha megtettem volna ezt az ajánlatot, akkor változtatott volna a döntésén? Erre nem válaszolt, hanem újra ócsárolni kezdett. Ő egy ilyen érzéketlen tuskóval mint én, nem akar semmilyen kapcsolatot létesíteni, és vegyem tudomásul végre, hogy ő magasról lesz@#ja az érzéseim.
Nagyon beledöngölt a földbe a szavaival. Nem értettem, mi rosszatt tettem. Megkértem, magyarázza meg, mivel érdemeltem ki azt, hogy így beszéljen velem. Azt felelte, ő nem magyarázkodik senkinek. Továbbra is lehordott mindenféle szemétnek, bunkónak. Én már nem tudtam türtőztetni magam, és én is elkeztedm ócsárolni. Hazugnak neveztem és megkérdőjeleztem minden szavát, amit az elmúlt 4 hétben mondott. Még azt is megjegyeztem, hogy az előző vasárnap után már vártam arra, hogy vajon jók –e a megérzéseim, de nem gondoltam volna, hogy mindössze két napra rá már ki is dob. Ezt kikérte magának, és azt állította, hogy ő egyáltalán nem így tervezte. Csak ő olyan naiv volt, hogy elhitte az én mesémet az őszinteségemről, és már-már megbízott bennem. Nem értette miért is kéne nemki magyarázkodnia, ha ez csak alkalmi sex kapcsolat volt és nem egy komoly párkapcsolat Azt is állította mennyire megbántottam őt a sok kételkedéssel és gyanúsítgatásommal. Végezetül azzal zárta a beszélgetést, hogy ő megpróbál szép emlékként gondolni az együtt töltött időre, de azt magasról lesz@#ja, hogy én mit hiszek, vagy érzek. Erre én csak egy Dögölj meg-el válaszoltam és kiléptem.

Idegesen elszívtam vagy fél doboz cigit, majd visszanéztem MSN-re, mert még írni akartam neki pár igazán sértő dolgot, ha már úgyis lehordott mindennek, legalább legyen igaza. Rejtve léptem be, és megjelentek az utolsó mondatai. Ezekben hasonló jót kívánt, mint én az utolsó mondatommal. Mintegy zárszóként, csak hogy tudjam, leírta, hogy ha játszott volna velem, akkor már az üzemzavaros elsö randi után dobott volna, de mégsem tette, mert fontos voltam neki. Erre válaszolni akartam, hogy mivel elsőre nem kapta meg amit akart, csak másodikra, azért dobott azután. Még azt is kifejtette, hogy nagyot csalódott bennem, mert ő őszintén remélte, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi pasi. De már belátta, hogy én sem vagyok különb a többinél, és kiöltem belőle a maradék reményt is, hogy vannak még rendes pasik. Végezetül minden jót kívánt nekem és sok boldogságot a következő kapcsolatomhoz, és reméli, hogy abban megtalálom majd az igaz szerelmet.
Ekkor egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy talán mégsem játszadozott, de nem tudtam nem gondolni a megalázó szavaira és vádjaira.

Nagyon rosszul éreztem magam az elkövetkező napokban. Jó pár, hozzám közel álló ember véleményét kikértem a történtekről. Senki nem tudott jó tanácsot adni, mert zavaros volt nekik a lány viselkedése. Abban mindenki egyetértett, hogy csak két dolog lehetséges. Ez a lány vagy tényleg egy hülye, érzelmileg teljesen összezavarodott személy, vagy csak nagyon rafinált játékos, aki a vélt, vagy valós sérelmeiért áll bosszút a férfiakon. Csak az a baj, hogy olyanokat is megbánt ezzel, akik tényleg nem ezt érdemlik.

Mivel nem kaptam teljességgel kielégítő választ a kérdéseimre, teljesen összeomlottam. Nem tudtam, és nem is akartam elhinni, hogy végre találtam egy lányt, akit eltudnék fogadni minden problémájával és bajával együtt, aki isteni az ágyban, és olyan dolgokat tud, amikre mindig is vágytam. És most egy semmiség miatt elvesztettem. Pedig én csak őszintén és tiszta szívből szeretni akartam őt.
Tudtam, hogy tennem kéne valamit a kapcsolatunk megmentéséért, de nem tudtam, hogy képes lennék-e megfizetni ezt az árat érte. A sok idegeskedés, gyötrődés és bizonytalanság túl nagy ár lenne pár kósza,de ugyanakkor fantasztikus együttlétért.
Így hát nem tettem semmit, csak zokogtam, és azt gondoltam, hogy nekem már soha többé nem adatik meg egy boldog párkapcsolat.