Néhányan már talán tudjátok, új négyrészes Ghost in the Shell sorozat készült Arise alcímmel, ami az eddigi filmek és sorozatok előtti eseményeket dolgozza fel. A Microsoft is felfigyelt a sikeresnek ígérkező reboot-ra és készíttetett egy 3 perces Surface reklámot:

Csak halkan kérdezem, hogy a kiborgok és kiberagyak korában mi szükség lenne egy tabletre?

...milyen jó is lenne. Sokszor meglep az emberek ostobasága. Most éppen egy cikkbe botlottam a Mashable weblapján, miszerint letámadták a Mass Effect Facebook oldalát, mert a december 14-i newtoni lövöldözés elkövetőjének korábban tévesen megvádolt testvére "kedvelte" a játék Facebook lapját.

Ha valaki az elmúlt héten egy chilei bányában rekedt volna és most szabadult ki, annak röviden:
Egy bekattant fiatal megölte az anyját és mészárlást rendezett egy általános iskolában, majd öngyilkos lett. A szenzációhajhász média nyilvánosságra hozta a vélt elkövető teljes nevét és fotóját, mint nemsokára kiderült, tévesen, mert valójában az öccse volt a tettes. Az illetőnek szerencsétlenségére volt Facebook oldala, amit sokan megtaláltak és egyből ráharaptak, hogy a kedvencei között volt egy videojáték, történetesen a Mass Effect.

Ezután ilyen hozzászólások árasztották el az oldal legfrissebb bejegyzését (angolról fordítva):
"Úgy látom az egyik rajongótok kb. 30 gyereket ölt meg Connecticut-ban."
"Ez olyasmi oldal, ahonnan az őrült ötletet vehette, a világ egyre betegebb!"
"Agymosottak lesznek az ilyen játékoktól."
"Ideje visszahívni az összes ilyen játékot és betiltani. Szörnyetegeket teremtenek."
"Egyet értek, ideje betiltani ezt a játékot."
"Biztos vagyok benne, hogy azoknak a drága gyerekeknek ez a játék nem volt a karácsonyi kívánságlistáján... Istenem védj meg minket mindattól a gonosztól, amit a társadalmunk támogat."
"Rohadjatok meg a pokolban."
"Pontosan... én is így gondolom... azt láttátok, hogy a Guns'n'Roses Világvége 2012 turnéját is kedvelte?"
"Szép volt srácok. Vér tapad a kezetekre, amit nem lehet lemosni."
"Húsz gyerek halt meg! Szép munka EA Games!"
"A cégeteket bojkottálni kell, mocskot csináltok, amit a beteg elméjűek szó szerint értelmeznek. A huszonhat áldozat vére a kezeteken szárad."

Két belga középiskola, a Blankenberge városában található Sint-Jozef Kereskedelmi Iskola és a Sint-Pieter Középiskola vezetői döntöttek úgy, hogy minden tanuló számára kötelezővé teszik az iPad használatát.

A tavaly márciusban bejelentett, idei tanévben induló, 710 diákot érintő program ellen néhány szülő panaszt nyújtott be. Habár a szülők mellé állt a Flamand Oktatási Bizottság, az iskola vezetője azt mondta, hogy mérlegelték a bevezetés idejének módosítását, de végül úgy találták, ez több kárt okozna, mint hasznot. Állítása szerint a 700 érintett szülőből csak 10 tiltakozott az előkészületekkel és konzultációval kapcsolatban, a pedagógia értékét nem vonták kétségbe. A belga sajtó arról számolt be, hogy néhány szülő már át is íratta a gyermekét más iskolába.

Aki az előzményekre kíváncsi, olvassa el az első és második részt. A lustábbaknak röviden: informatikusként egy szakmai szempontból rettentően idegesítő ember a kollégám, aki "rendszergazdának" nevezte ki magát.

Akik már ismerik a főhősünket, biztosan kíváncsiak, hogy miért szerepel a címben a film végét jelző The End. Nos, két lehetőség merülhet fel.
Az egyik, hogy e sorokat már a túlvilágról írom, mert végül csak elpattant az az ér az agyamban, a másik, hogy szeretett kollégám többé már nem a kollégám.
Szerencsére az utóbbira tippelőknek volt igazuk. Igen, megszabadultam az idegrendszeremet pusztító két lábon járó átoktól, beköszöntött az Ultimate Peace of Mind, a tökéletes lelki béke! Mi történt? Hogy szabadultam meg tőle? A miértre a válasz ugyanannyira megdöbbentő, mint maga az ember:
F e l m o n d o t t.
Alacsony fizetését nem tartotta reálisnak a a magas rendszergazdai tudásához képest. Így szinte egyik napról a másikra lelépett, a hír hallatán szomorú arcot vágva gondolatban pezsgőt bontottam.

Azt hiszem, hogy aki olvasta az első részt, annak nem kell bemutatnom a címszereplőt. Aki viszont lemaradt volna róla, az ide kattintva megismerheti imádnivaló kollégámat, aki miatt a háttérképemet lecseréltem, hogy legyen a közvetlen közelemben valaki, aki együttérez velem.

A háttérképem

Legutóbb nem említettem, hogy megkérdőjelezhető szakértelméhez rendkívüli buzgóság is társul, így szinte minden egyes apróságot bejelent a főnökségnek. Már várom a napot, hogy mikor rohan el elújságolni, hogyan és milyen nehézségek árán tudott egy csavart becsavarni. Így természetesen joggal panaszkodik minden szembejövőnek, hogy ő mennyit dolgozik. Miközben fáradságot nem kímélve sikerül feltelepítenie egy Office-t, addig én a logout blogon tudósítok a "rendszergazdáról", ezúttal a verbális megnyilvánulásai helyett a munkája gyümölcseire koncentrálva.

A címben szereplő "rendszergazda" azért kapta a rendszeres jelzőt, mert minden héten sikerül rendszeresen feltornáznia a vérnyomásom. Az idézőjel pedig nem véletlen, a titulust ugyanis saját magától kapta, néha szívem szerint posthumus ítélném neki, lehetőleg egy héten belül. A legrosszabb, hogy kollégaként naponta kell szembesülnöm eme címzetes balfék aranyköpéseivel és ténykedésével. Talán heti egy alkalom még kibírható lenne és szívgyógyszert sem kellene szednem.

A kedves olvasó felteheti a kérdést: mi célja ennek az írásnak? Mivel nem vagyok túlfizetve és így a pszichiáter luxusát sem engedhetem meg magamnak, azt gondoltam ez talán segít a már nem létező lelki békém megőrzésében, esetleg megoszthatom azt az élményt, amikor rajzfilmfiguraként képzelem el magamat és a kipirosodott fejemből a füleimen át távozik a gőz. Íme néhány átlagos szösszenet a "rendszergazdától" (általam kommentálva), amitől a fejemben lévő időzített bomba számlálója egyre gyorsabban pörög a nulla felé: