Van az a mondás, hogy egy Fordban olyan alkatrészek is meg tudnak dögleni, amiről más kocsinál azt sem tudod, hogy van a kocsiban. Ezt én is alá tudom támasztani. Btw mit tegyek, ha a Galaxy a szerelem sokadik látásra is?
Szóval egyik nap kiszedtem a gázpedált, megnézni, hogy mi a pontos típusa, és megoldani okosba a cserét. Az autóvizsgálatponthus Varga Tibi tippje alapján PSA csoportos megoldásban gondolkodtam, mert az ő elbeszélése alapján a Fordnál szokás több alkatrészt összecsavarozni, és heroin árban árulni. A gázpedál elektromos, nincs már se rudazat se bowden. Gondoltam elég cserélni a potmétert, és olcsóbban megúszom. Természetesen nem így lett. A poti nem kapható külön, csak a pedállal egybeépítve. Főleg tolatásnál, mikor hazaértem, volt probléma a kopott potméter, dombon felfelé padka mellé tolatásnál fixen tartott pedálnál néha felpörgött, néha fulladozott a motor. Egyik alkalommal mikor szervizben volt a kocsi, kimérettem, gyanúm beigazolódott; szarul nézett ki a lázgörbe amit elém raktak.
A kálvária akkor kezdődött, mikor szerettem volna másikat venni. Bontottban nem nagyon gondolkodtam, mert ugyanazt az évjáratot, vagy öregebbet találtam, mint az enyém.
Kiderült, hogy az azonosító, amit keresni kéne az a Bosch/Hella cikkszám, történetesen a 6PV 010 834-10.

Sokat nem kertelnék, felesleges. Gyakorlatilag ugyanaz a metódus, mint a Fiesta
esetében. Az ajtóbehúzó fogantyú alatt van 2 csavar, oldalanként 2, illetve alul is 2, és egy az ajtónyitónál a takaródugó alatt. Itt is az elejénél érdemes kipattintani a betétet a behúzóból. Ugyanúgy 165mm-es hangszóró kell bele előre, akárcsak hátulra.

Inkább csak hiánypótlás az alul linkelt videóhoz, mely alapnak azért nem rossz.

Az ajtókárpit levétele a következőképpen valósítható meg károkozás nélkül:

A markolat burkolatának levétele: a piros nyílnál jelölt végén kezdjük kipattintani, mert a másik végén egy kampó van, és ha ott kezdjük, akkor az letörik. A zöld nyílnál lévő burkolatot is vegyük ki.

Pirosnál kezdeni, a zölddel jelölt a kampó.

Erről a posztról jutott eszembe a cím, amivel életem során annyiszor találkoztam.
Vannak a hoarderek, ők nyilván más tészta, én az átlagembereket nézem: ha a szüleim majd elmennek egyszer, napokig kell ifával elhordani a sok lomot, amit az öregem összegyűjtött és elrakott, hogy majd jó lesz valamire.
Azon szekrényeink, amiket a nejem "menedzsel" sem különbek, kinyitom az ajtaját, és folyik ki belőlük a cucc. Teljesen mindegy, hogy ruhás, konyha vagy előszobaszekrény.

Néha összetörik egy-egy bögre, valami beugrik a szemétbe, így tartható fent az egyensúly valamilyen szinten.

Egyszer hallottam egy ökölszabályt, hogy ha valamit egy évig nem veszel elő, nem használod, akkor arra nincs szükséged. Kevés kivételtől eltekintve igaznak tűnik.

Nálatok mi a helyzet?

Vettem egy Super Nintendo-t. Használni még nem tudom, de láttam működés közben. Nincs hozzá kontroller, meg játék sem. A kontrollerek, a hozzá való csavarhúzó és a scart videokábel már úton vannak a világ másik feléről, a Super Everdrive-ra még gyűjtögetni kell. "Megvalósult gyerekkori tech álmom" rovatom ezzel a harmadik részéhez ért.

A cím megtévesztő, és nagyképű.

Unboxing: külső papírdobozban egy hasonló műanyag, benne a pad. Igényes, jól néz ki.

Teszt röviden: tetszik.

Bővebben: Az alja gumis, nem csúszkál az asztalon. Ez fontos szempont volt. A felső része szaténhoz hasonló anyag, csúszós, de azért nem siklik le az egér a padról, ha oldalba tüsszenti egy cece. A csuklóm alatt van folyamatosan, tehát nem irritál a széle. Anyagvastagsága 3mm. Én 3400 forintért vettem, ha sokáig kibírja, akkor megérte.

Videó a képi világért: [link]
Lőttem egy saját fotót is, hogy mégis mekkora az a 40x32 centi például egy nem kicsi billentyűzethez képest:

Van egy alkesz cimborám. Szeretnék segíteni neki, hogy lejöjjön a szeszről, de nem akar. Rohamtempóban száguld lefelé a leejtőn. Mit tudnék vele csinálni?
A háziorvosa elküldte laborba. Ott megállapítottak nála, hogy (valószínűleg a GGT érték, bár értelmesen elmondani nem tudta) valami érték 50 lehet, neki pedig 950. Mondta a doki, hogy jöjjön le a szeszről, mert meghal.
Azt mondta erre, inkább szed valami tövist (Máriatövis?), az majd védi a máját. Ha meg meghal, legfeljebb megy az anyja után.
Egyébként 6 évig nem dolgozott, csak szeszelt, majd minden nap, kábé fél éve melózik megint, de le akar számolni. Az életét egy garázsban cefrézve tölti, néha haza sem megy se fürdeni, se kulázni, semmi. Az arcát ellepték a ragyák, és teljesen lila. Attól félek, hogy hamarosan mehetek a temetésére, pedig nem szeretnék.

Olyanok hozzászólásait várom elsősorban, akik vannak/voltak hasonló cipőben haverok/rokonok által, vannak tapasztalataik.
Köszönöm.

AMD Phenom II X4 970 Black Edition -> Intel i7-2600

Doom:

AMD: Low: 60 fps, Medium: ~20 fps

Intel: Low, Medium: 60 fps, Ultra:~45 fps

:C

Ma is, de ma nem a megszokott módon. Általában csőlakók kérnek százat-kétszázat, de ma valami régi-újjal találkoztam. Aki nem ismeri a módszert, az itt olvashatja.
Esetemben szerencsétlen embernek kifogyott a benzinje, nincs nála pénz, és most jön a kórházból, mert meghalt szegény apja.
Nehezen tudtam kivenni mit mond, illetve nem is értettem pár mondatát, úgy hadart.

Rendes ember vagyok mert megálltam, -mondta, aztán dicsért még vagy fél percig. Tudtam, hogy nincs nálam lóvé, ezért kinyitottam a brifkóm, mutattam neki. Mondtam, hogy csak Bözsi van nálam. Megkérdezte mi az, és miután tisztáztuk, hogy Erzsébet-utalvány, megpróbált meggyőzni, hogy azért is adnak benzint. :)
Itt már vigyorogtam mint a vadalma, mondtam neki, hogy menjünk a kútra, veszek neki belőle benyát. Visszautasította, mondván látja, hogy bizalmatlan vagyok, pedig visszaküldte volna nekem készpénzben.

A cikk

Kíváncsi vagyok a mai fiatalok véleményére az alábbi kérdéssel a témát illetően...