Csütörtök-Hétfő: Elkapunk, bakker!

A sráccal innentől kezdve kb. naponta váltottunk egy-egy e-mailt. Megírta, hogy legkorábban hétfőn ér rá „feljönni” Budapestre. Tehát vidéki. A hétfő nem volt jó nekem, mivel vasárnaptól kedd reggelig terjedő időszakot a barátnőmmel akartam eltölteni Veszprémben. Végül P-vel és „Andrissal” egyaránt egyeztetve márc. 22, kedd 18 óra lett az az időpont, ami mindhármunknak (G.-t beleszámolva mindnégyünknek) megfelelt. A hétvégén – barátnőm segítségével – végre sikerült kikapcsolnom.

Kedd: Leszámolás

Még délelőtti vonattal felutaztunk Budapestre, a találkozóig hátralévő órákat barátnőmnél töltöttem. Az időjárás lehetővé tette, hogy egészen máshogy öltözzek, mint a 10 nappal korábbi találkozó alkalmával. Álcaként egy baseball sapka szolgált, amit jó mélyen a szemembe húztam. Kicsit olyan voltam, mint Michael J. Fox, a Vissza a jövőbe második részében. P-vel az akció előtt kb. fél órával találkoztunk a találka helyszínén, az egyik nevesebb bevásárlóközpontban. Előzetes terveink között az szerepelt, hogy az óvatosság kedvéért a gyereket becsalogatjuk a bevásárlóközpont egy olyan „zugába”, ahol kevés ember fordul meg. P. egy erre alapuló, konkrét tervvel állt elő, és részletesen bemutatta, mit hogyan képzel el. Nagyon meggyőző volt, még én is elhittem neki a meséjét! (Üzenem Neked, ha body builderként megbuksz, színészként még mindig próbálkozhatsz!).

A terv a következő volt: P. megvárja a srácot a megbeszélt helyen, majd arra hivatkozva, hogy tart a lebukástól, megkéri, hogy feltűnés nélkül kövesse az egyik személyzeti folyosóra, egészen a WC-kig, ahol az árut őrzi. G. látótávon belül figyeli a találkozót, és amikor látja, hogy a csaló megindul P. után, akkor ő is utánuk szegődik, így biztosítva, hogy ne tudjon elmenekülni. Mivel nem kockáztathattuk, hogy a gyerek kiszúr engem, ezért az én feladatom csak annyi volt, hogy a WC-knél várjak, amíg a trió feltűnik.

Azt a folyosót, ahol várakoztam, egy termetes vasajtó választotta el attól a folyosótól, amelyen előzetesen végigmentünk. Kb. 15-20 percet ácsorogtam ott, ez idő alatt 5-6-szor is nyílt az ajtó: a plaza dolgozói igyekeztek WC-re vagy éppen a szomszédos öltözőbe. Végül hetedszer is nyílt az ajtó és kisvártatva belépett az emberünk (P. maga elé engedte), majd P. és kisvártatva G. is, aki az alkalomhoz illően egy ujj nélküli fekete atlétapolót viselt, így hangsúlyozva fizikális fölényét. Zalta elsétált előttem, ha nem „rontok” neki, nem ismert volna fel. Amikor megláttam, egy pillanatra elborult az agyam, és ha jól emlékszem, megragadtam, de ugyanazzal a lendülettel el is engedtem és a videókártyámat követeltem.

A srác nyílván meg volt ijedve, de inkább letargiát lehetett leolvasni az arcáról, mintsem félelmet. Mondta, hogy visszaadja a kártyámat, esetleg annak árát. Hamar beláttam, semmi szükség erőszakos fellépésre, a srác nem fog ellenkezni. Sőt, furcsán fog hangzani, de szinte megsajnáltam, aminek hangot is adtam. Erre G. azt mondta, nehogy már én kérjek bocsánatot, s rávezette Zaltát, hogy illendő volna elnézést kérnie tőlem, amit a maga sunyi módján meg is tett. A fiúk közben elkérték a személyijét, amelyből kiderült, hogy egy nagyobb városban lakik fővárosunktól keletre, viszonylag nagyobb távolságban, ezért a visszaszolgáltatás problémás. Megkérdeztem, mennyit ér meg neki a videókártyám, a válasz: 40 ezret. Reális árnak találtam, továbbá nem lehettem abban biztos, hogy nem ver át megint, ezért úgy döntöttem, inkább a pénzre tartok igényt, amelyből a diákmatricákra szánt 10k-t ott helyben megkaptam (legalább ez biztos volt). Úgy beszéltük meg, hogy a különbözetet vasárnap fizeti ki nekem, egy megbeszélt helyen és időpontban. Zálogul, hogy tartsa a szavát, elkértük egy okmányát. Végül a mobilommal lefotóztam a megrendült csalót, majd engedtük, hogy elmenjen.

A történtek után nagyon boldog voltam, nem győztem megköszönni a fiúknak a segítséget! Hogy olyan olajozottan ment minden, az véleményem szerint nagyrészt nekik köszönhető. Zalta annyira együttműködő volt, hogyha éreztem is iránta gyűlöletet, az az eset után/közben tovatűnt. Nyílván, ha pofátlan és a képembe röhög, akkor elszabadultak volna bennem az indulatok, de így szerencsére nemhogy fizikai, még verbális bántalmazásra sem került sor. Nagyon örülök, hogy így alakult!

Szerda: Mea Culpa

Tíz nap után az első stresszmentes nap! Kaptam egy e-mailt Zaltától, amelyben biztosított együttműködéséről, valamint hangsúlyozta, hogy már megbánta ezt az egészet, és hogy ne haragudjak rá. Kért, hogy ne csináljak az esetből ügyet a fórumon, többé ilyet nem tesz. Annyit tudtam neki megígérni, hogy nem hozom nyilvánosságra sem a személyazonosságát, sem az arcképét; mindezt csak azért, mert hiszem, hogy mindez egyszeri megingás volt, többször nem fordul elő. Az átverés (és megoldás) története viszont tanulságos, ezért hiba lenne megtartanom magamnak.

Válaszlevelemben tudni akartam, hogy mi az igazság a rossz kártyával kapcsolatban, mi vitte rá arra, hogy ily gaz módon váljon meg tőle. Még aznap készségesen és hihetően válaszolt, amelynek lényege az volt, hogy a kártya tökéletesen ment a fórumon említett frekvenciákon, míg egy napon egy barátja unszolására feszültséget emeltek, amely következtében a memóriák tönkrementek a kártyán. Mivel anyagi helyzete nem tette lehetővé hasonló kaliberű VGA vásárlását, ezért folyamodott ehhez a „megoldáshoz”.
A történet annyiban különbözött az általam korábban elképzelttől, hogy a kártya már akkor rossz volt, amikor Sipa néven árulta. Valaki a fórumról ki akarta próbálni, jó-e a kártya, ezért emberünk kénytelen volt az állítani, már elkelt. Pár hetet kivárt, regisztrált egy új nevet (Zalta) és elkezdte ugyanazt árulni; ekkor jöttem a képbe én.

Vasárnap: Happy End

12 után pár perccel találkoztunk a Nyugatinál. Eljött P. is, biztosítani. Megkaptam a 31k-t (1k-t kértem a rossz VGA-ért, amit Zalta természetesen visszakapott az okmányával együtt), majd gyorsan elsietett. Ezzel két hét után végre lezárult az ügy.

A pénzből vettem egy 6600GT videókártyát, amely a várakozásoknak megfelelően teljesít. Még akár azt is mondhatnánk, hogy jól jártam, ha nem idegeskedtem volna annyit az átveréstől a megoldásig eltelt 10 nap alatt, továbbá nem fektettem volna annyi időt és munkát abba, hogy a tettest megtaláljam és a csapdát felállítsam. Most már örülök, hogy így alakult, és nem csak a visszaszerzett pénz miatt. Talán nekem szánta a Sors azt a feladatot, hogy visszavezessek egy rossz útra tévedt embert a helyes ösvényre. Próbálok hinni abban, hogy komolyan gondolta azt, hogy sokat tanult az esetből, valóban sajnálja, és többet nem tesz ilyet. Ha így lesz, akkor boldog leszek, hogy részem volt ebben – ha nem, marad rossz emlék.

Végezetül szeretném megköszönni azoknak, akik nélkül mindez nem sikerült volna:
- B.-nek, hogy megtalálta a palya.hu-n a diákmatricát kereső, Zaltához (Sipához) fűződő bejegyzést,
- P.-nek és barátjának, G.-nek a felbecsülhetetlen segítséget a csaló elfogásában, valamint hogy megjelenésükkel fokozták annak együttműködésre való hajlandóságát,
- azon fórumtagoknak, akik együttérzésükről és támogatásukról biztosítottak!

Köszönöm!

Hétfő: Munka és kutatás

Sokáig aludtam. Felkeltem, megnéztem a „nagy átverős” témát, melybe nemhogy Zalta, de senki más sem írt. Sebaj. Bújtam a PH és HWSW fórumokat valamint az aprónetet, hátha felbukkan a kártyám. Sehol semmi. Talán saját használatra csalta ki tőlem. Közben dolgoztam egy fordítós-szerkesztős munkán, amiért 25k-t ígértek. Talán tudok venni ennyiből egy egyszerűbb videókártyát. Fel kellett készülnöm a legrosszabbra… Meló, netezés, meló, netezés egész nap. Egyszer csak feltűnt, hogy a képernyőn kb. 4-5, egymástól 5cm-re lévő halványkék, 3cm szélességű vertikális sávok találhatók, onnantól folyamatosan ezekre a hibákra fókuszált a szemem. Haver küldött vicces videókat, amiket megnéztem, de a videólejátszás is erősen „pöttyözött”. Többször ellenőriztem Roland postafiókját, semmi válasz. Nem akartam elijeszteni az illetőt, ezért nem csináltam cirkuszt a fórumon. Nem árultam el, mennyit tudtam – kezdetektől fogva kivárásra játszottam. Korán lefeküdtem, nem volt kedvem szar géppel dolgozni.

Kedd: Március 15., Nemzeti Ünnep

Voltam már jobban is így ünnepekkor. Létrehoztam egy topicot a Hardver Piacon, amelyben garanciális VGA-t kerestem max. 25k-ig. Nem álltam meg, hogy ne utaljak a 9800pro-m sorsára. Témájukat tekintve főként OFF hozzászólások születtek a „csalós” és a „VGA kártya keresős” fórumba egyaránt. A többség együttérzéséről biztosított, de azért feltűntek az okosok is, akik szinte engem hibáztattak, csak mert vakon bíztam egy vadidegenben. Felvettem a kapcsolatot egy ismerősömmel, megadtam neki a rendelkezésemre álló adatokat. Estére meglett az eredmény: az 1985-ben született, 8. keres S. András lakcíme. A Matáv online tudakozóból játszi könnyedséggel megkaptam a címhez tartozó telefonszámot. Későre járt; Apám megígérte, hogy másnap felhívja a számot (engem felismert volna).

Szerda: Leaving Hope

Reggel óta nagyon izgatott voltam! Vajon hogy fog S. András reagálni, ha Apám udvariasan kérdőre vonja telefonon? Mi lesz a következő lépés, ha kiderül, ő az? 11 óra körül hívott Apám: beszélt a gyerekkel, de nem nagyon tudta, miről van szó. Mindenre készségesen válaszolt, nem úgy tűnt, hogy vaj van a füle mögött. Elkeseredtem. Rádöbbentem, fals adatokat adott meg, már Sipa néven is. Egyetlen reményem a Tóth Roland nevű fiktív diákmatrica-dealer maradt. Megnéztem a postafiókot, bár igazából ekkor már nem hittem benne, hogy írni fog. Azonban a sors ismét felcsillantotta előttem a reményt: az ál S. András még kedden este írt, hogy még mindig érdekelné diákmatrica! Felszökött az adrenalin szintem. Ideges lettem, hogy tegnap este miért nem néztem meg az e-maileket, most lehet, hogy emiatt szerez máshonnan diákmatricát! Lenyugtattam magam, s a válaszlevélben biztosítottam, hogy legkésőbb pénteken meglesz a két diákmatrica, amit kért és hogy hétvégén akár át is veheti.

Szerda: Casting Roland Tóth

A fő gondom az volt, hogy ki legyen Tóth Roland? Én ugyebár nem lehettem, mert biztos emlékszik rám. Apám is kipipálva, hisz egyrészt közel 50, és lerí róla, hogy egyenruhás (történetesen katona). B. nem bír rá elég fenyegető hatást gyakorolni, ha baj van és a színlelés sem erős oldala. Aztán eszembe jutott P., akit szintén egy fórumon ismertem meg bő fél éve és ez alatt az idő alatt többször is beszéltünk. Ismertem annyira, hogy tudtam, tetszene neki a feladat, főleg, ha igazságosztásról van szó. P.-ről tudni kell, hogy 2 méter magas és jópár éve kondizik, így csupán megjelenése kellőképp fenyegető tud lenni. Ráadásul pesti. Felvázoltam neki, mi a szitu, és szerencsémre igent mondott Tóth Roland szerepére. Ezen kívül szólt barátjának, G.-nek, aki még nála is szélesebb hústorony, ágyú nagyságú karokkal. A dolgok tehát kezdtek határozottan jól alakulni!

folytatás: [link]

Kedves Olvasó!

Az alábbi írásom még 2005 áprilisában jelent meg a Prohardver fórumán. A történet tanulsága és a tavalyi pozitív visszhang késztet arra, hogy az elbeszélést egy erre alkalmasabb oldalon, változtatás nélkül közreadjam. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna, és körültekintőbb magatartásra sarkallaná azokat, akik használtan kívánnak hardvereket vásárolni.

Az azóta történtekről annyit, hogy sokkal ritkábban, óvatosabban és lehetőleg a PH!-n jól ismert arcokkal üzletelek. Tulajdonképpen ez az eset segített véget vetni az akkortájt kissé mániámmá vált ''best-buy-üzlet'' hajszolásnak. Az ügynek nem lett folytatása; naivan azt remélem, hogy az elkövető belátta hibáját, és azóta jó úton jár...

Jó szórakozást!
woodpaul

ui: az írás túl hosszú ahhoz, hogy egyben publikáljam, de sebaj, talán két - vagy több - részben leközölve még drámaibb hatás érhető el!

''Az alábbiakban egy hosszú, de tanulságos történetet mesélek el. Egy történetet arról, hogy ejtettek át a Prohardver fórum Hardver Piac rovatában...''

...

''A történet szereplői kérésére nevüket, nick-jüket nem hozom nyilvánosságra, őket egy-egy nagybetűvel jelölöm. Ez alól kivétel maga az elkövető, akire többnyire PH-s nick-jein keresztül hivatkozok.

Előzmények

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Sapphire 9800pro 128MB-os videókártyám, VGA Silencer rev.2 hűtéssel. Jól működött, halk volt – elégedett voltam vele. Hiányérzetem csupán a gyengén húzható R350-es mag miatt volt. Aztán, egyik nap (pontosabban nőnapon) felfigyeltem a Prohardveren egy topicra, amelyben egy Zalta nevű illető XT nyákos Sapphire 9800pro 256MB-os videókártyát kívánt elcserélni Nokia 6600-ra. Gazdája állítása szerint R360-as magos, bőven megy XT feletti frekiken, nem melegszik – egy szó, mint száz, úgy döntöttem, megérné rá lecserélni a kártyámat, így a jelenleg legjobb középkategóriás AGP-s ATI kártyával rendelkeznék. Elhatározásom csak erősödött, amikor végül sikerült 1.500 forintban megállapítani a két kártya közötti különbözetet. Megkérdeztem több ismerősömet is, mind bátorítottak, hogy ennyit megér a csere. (Megemlíteném, hogy márc.10-én úgy keltem fel, nem hiányzik nekem a fölösleges macera a kártyával és legszívesebben hagytam volna az egészet a fenébe. Csak hát a dolog le volt fixálva, nem akartam visszatáncolni.)

Szombat: Az üzlet megköttetik

Jómagam veszprémi vagyok, de a barátnőm miatt kéthetente a hétvégét Bp-en töltöm, ezért a találkozót március 12-én, szombaton a Délibe beszéltem meg. Zalta pontosan érkezett. Nem volt ideges, nem volt gyanús a viselkedése. Sőt, megkockáztatom, szimpatikus volt. A kellemes benyomáshoz hozzájárult, hogy hozott két kábelt és két CD-t is a kártyához, holott az meg sem volt beszélve. Az egyik kábel kellett neki, S-Videó kábelem meg már volt, így megelégedtem a két CD-vel (Driver + PowerDVD), amelyet úgymond ajándékként megkaptam. Miközben egymás videókártyáját vizsgálgattuk, kedélyesen elbeszélgettünk az ATI VGA-król és azok jövőjéről. Az XT nyákos Pro szinte újnak tűnt, sérülés nem látszott rajta. Láttam ugyan filctoll jelöléseket egyes alkatrészeken, de nem tulajdonítottam nekik nagyobb jelentőséget. Mondtam neki, hogyha bármi gond van a kártyámmal, csak szóljon, holnapig Bp-en vagyok, visszacsináljuk a dolgot. Továbbá felhívtam a figyelmét, hogy mivel veszprémi vagyok, a kártyát csak másnap, vasárnap este tudom kipróbálni, de ha gond van, akkor számítok az együttműködésére. Kifizettem az 1,5k-t, és mire eltettem a táskámba, a srác már ott sem volt. Sebaj, örömmel utaztam a barátnőmhöz Újpestre, hogy megmutassam az új szerzeményemet és természetesen magamat. (Emlékszem, barátnőm nem értette, hogy miért tapizom a radiátorát, mielőtt kezembe vettem a kártyát, mire felvilágosítottam az emberi testben lévő elektromosságról és annak esetleges káros hatásairól a hardverre.)

Vasárnap: Mennyből a pokolba

Gyorsan és az átlagosnál is jobban telt el a hétvége, vasárnap a 18:05-ös vonattal utaztam haza Veszprémbe. Otthon rögtön odabújtam a szétszerelve várakozó géphez, és beraktam az átlagosnál hosszabb NYÁK-ú karit. Bekapcsolom a gépet. A venti zúgott, mint állat, a gyerek ezt nevezte halknak?! Mindegy, max. veszek rá egy használt Zalmant. Gép rendben bebootolt, minden jónak tűnt, kivéve a ventit. Everest elindít. Szerinte a mag csak R350. Biztos rosszul detektálja a program – gondoltam. A driver-t a biztonság kedvéért újratelepítettem. Amikor be akartam állítani a frissítési frekit, látom, hogy a Desktop előnézeti képe „zavaros”. Mi lehet ez? Jobban szemügyre vettem a képernyőt: a taskbaron 1-2 ikonnak lilás volt a sarka. Csak nem? 3DMark indít, borzalom tárult elém: a kép folyik, a repülős tesztnél száz „lövedék” az égen, a szeméttől nem látszik a kép. A fejem zsibbadni kezdett, forgott velem a világ, szívem a torkomban dobogott. Nanemár! Fogtam a telefont, hívtam Zalta számát. Csengett, csengett, csengett. Nem vette fel. Átvertek… Istenem… Átvertek… Remegve újságoltam Apámnak a történteket. Bepötyögte a csaló számát a mobilján. Kisvártatva egy női hang vette fel, azt állítva, hogy a SIM kártyát tegnap vette egy ismeretlentől. Apám határozottan figyelmeztette, hogy ha ismeri az a személyt, aki ezt a gazságot elkövette ellenem, akkor adja át neki, hogy lépjen kapcsolatba velem, és csinálja vissza az egész „üzletet”. Miután lerakta, még küldött egy SMS-t, amelyben figyelmeztette, hogy rendőri kapcsolatain keresztül úgyis megtaláljuk, ha nem működik együtt. Ekkor a szám már nem élt, az SMS-ek sem mentek el.

Vasárnap: Két jóbarát: B. és Google

Nagyon zúgott a fejem, ezért percenként, hitetlenkedve, pár „baszd meg” kíséretében megráztam. „Mit tegyek? Ezt nem fogom hagyni! De mit tehetek?” – Ehhez hasonló gondolatok cikáztak az agyamban. SMS-t írtam igaz barátomnak, B.-nek (igen, B, mint barát). Kértem, jöjjön fel MSN-re, mert el kell mondanom valakinek. 5 percbe sem telt, B ott volt, és én leírtam neki mindent. Újranéztük a topicot, amelyben lefixáltuk a boltot, nyomok után kutatva. „Zalta” és telefonszám. Szöget ütött a fejembe, hogy egy hónappal ezelőtt valaki ugyanilyen videókártyát árult. Rákerestem a PH-n: „9800pro 256MB”. Kijött egy bizonyos Sipa által indított topic. Ebben a ramok melegedését ugyanúgy megemlítette, stílusa hasonló. Talán ő az? Aztán jött az első igazi nyom, B.-től: rákeresett a srác telefonszámára és a Google kidobott a palya.hu-n egy fórumot, ahol valaki András néven, s*****80@vipmail.hu email címmel, ugyanazzal a telefonszámmal, amit nekem adott meg, diákmatricát keres. Megnéztem Sipa adatait, az email cím egyezik.

Vasárnap: Zalta = Sipa

S. András. Ez szerepel a PH!-s adatlapján. Vajon ez az igazi neve? Vajon amikor először próbálta eladni a kártyát, az rendesen működött? Ha akkor nem akart senkit átverni, talán az adatok valósak. S. András, VIII. kerület, email címe alapján 80-as születésű. Valóban, kinézett 24-25-nek. De jó lenne megtudni, van-e ilyen személy, és hogy hol lakik!

Vasárnap: Tóth Roland születése

Nem biztos, hogy jók az adatok… de az email címe és a telefonszáma az… és diákigazolvány matricát keres. A telefonszámot nem használja, marad az e-mail. Fél perc alatt regisztráltam egy Freemail postafiókot Tóth Roland néven. Gondosan e-mailt fogalmaztam, amelyben az állt, hogy olvastam a palya.hu fórumán, hogy diákmatricát keres. Talán sikerül. Legalább megpróbálom. Hétfő hajnali fél kettő volt, amikor B. elköszönt, aludni ment. Én még ultimátumot írtam a topicba, amelyben – előzékenyen – kellemetlenségektől próbáltam megkímélni a tettest. Tovább bújtam a Netet, „Sipa”, „Zalta”, a telefonszám, e-mail cím, PH aláírások után kutatva a Google-lal; egészen fél négyig bírtam. Aztán lefeküdtem, azonnal elnyomott az álom.''

folytatás: [link]