Amikor megközelítettem a szentesi zápfogas körforgalmat (a 45-ös út és a Fábiánsebestyén felől érkező út keresztje) a Legrand gyár felől, a gyár felé kihajtó autós társ nem használta az irányjelzőjét, mert ugye, minek az? Emiatt a gázelvétel mellé kissé fékeznem is kellett, mert nem tudtam, mi a szándéka. Semmi extra, egy halk kösszépen, egy szívdobbanással később hajtottam be a körforgóba, mint gondoltam, majd elhagytam azt Kunszentmárton irányába. A temető melletti erős jobbosban 40 kilométer per órás korlátozás van, immár nagy, szögletes, sárga alapon jelezve. Nem lehet belátni egyik irányból sem, meg tényleg sodrós a kialakítása, normál vezetéssel nem is érdemes gyorsabban belemenni. A szemből jövő fiatalember nem is normálban vette a kanyart, nem is fért be a saját sávjába azzal a kábé hetvenes tempóval, a fél Honda Impreza RS GTI az én oldalamon volt. Tőlem mintegy tíz méterre, azaz nagyjából egy másodpercre. Mondjuk, egy szívdobbanásnyira.

Az a szívdobbanásnyi késés egy perccel korábban valószínűleg megmentette az életünket.

Nemrég futottam bele ebbe: a Waze-re bíztam magam olyan útvonalon, amit jól ismerek, de mivel új gyorsforgalmi szakasz használható (az M44-es) ebben a viszonylatban, kíváncsi voltam, érdemes-e másfelé menni, azaz rövidebb ideig tart-e az adott utazás? A tervezési anomália Orosházán jelentkezett, amikor a Bajcsy-Zsilinszky utca-Tél utca-Aradi utca metszetében lévő körforgalomtól akartam Nagyszénás felé haladni. Itt a Waze a Tél utca felé irányított, és nagy vonalakban a Rákóczi úti Penny Market mellett felvitt a 474-esre (Huba utca, Lehel utca stb), és kivitt egészen Csorvás irányába a 47-es főútra, majd onnan kanyarított le a nagyszénási útra. Ez egy laza 11.5 kilométeres útszakasz, amiből 5745 métert 50-nel kell megtenni, lakott területen belül. Mire rájöttem, hogy hova a francba visz ki (ismerem valamennyire Orosházát, csak ritkán járok arra), már mindegy volt, csak az anyázás maradt.

Válaszolta a hátsó szomszédom. Én a telkeinket elválasztó kerítés mellett feküdtem, a mentős éppen megpróbálta a ficamos törést a talált helyzetben rögzíteni, a feleségem pedig az öthónapos fiammal a kezében, a sírás határán éppen átkiáltott, hogy „Hallgattassa már el a kutyáját!”, mert a szóban forgó kutya őrjöngve ugatott az arcunkba, alaposan megnehezítve az ellátást.

A finom különbség a kétségbeesett, de magázó felszólítás és a válasz tegező formulája között nem fogalmazási hiba. Sajnos, az idézetek is szó szerintiek. Az illető 50 pluszos úriember, a három generációs családi ház szenior tagja. Összenéztünk a mentőssel, majd megkérdeztem, továbbra is magázva, hogy a kutya zavarja az ellátást, és mégis, hogy beszél egy hölggyel? A kutya a területét védi, jött a válasz. A kutyával kellene foglalkozni, idomítani, mondtam. Téged látom, jól beidomítottak, rúgott egy jóízűt a földön fekvőbe. Kollégám, akit a feleségem hívott fel, hogy segítsenek, végül elcsitította. Magázva, jegyzem meg.

Külszolgálatom során több nemzet katonáival is volt dolgom. A kemény meló mellett jutott idő sportra is – egyénileg nyilván, de önkéntesek is tartottak edzéseket, például egy spanyol katonának kinn volt a hirdetése az edzőteremben, hogy vállal ju-jitsu oktatást-gyakorlást. Amerikai tengerészgyalogosok pedig összeálltak páran, és a maguktól úgyis elvégzendő edzéseket meghirdették mindenkinek, akit érdekelt. Az általuk tartott hasedzés körülbelül 50 perc kemény meló volt, és a rájuk jellemző csapatszellemben tartották, tehát mindenki hangosan számolta az ismétléseket, és mondta a gyakorlatvezető után a következő mozzanat nevét (Left side – LEFT SIDE! Follow me! – LEAD THE WAY! One – Two – Three – ONE. One – Two – Three – TWO...) Hatásos módszer fáradás ellen, amikor 50 ember számol 😊. Ugyanakkor némi gyakorlottság után én csak a rövidített gyakorlatsort szoktam elvégezni, mert más izomcsoportokkal is szeretnék dolgozni egy egyórás edzésen. A rövid, nagyjából 10 percnyi gyakorlatsort két-három naponta elvégezve a sportfelmérés felülés gyakorlatát gond nélkül 100%-ra hozom, néhány extra ismétléssel megtoldva.

A futás most szünetel, de az edzés nem maradhat ki, már a kórházban zavart és fájt a kényszerű fekvés. A balesetet megelőzően intenzívnek mondható edzéseket végeztem az éves fizikai állapotfelmérés miatt – a maximális pontszám a minimum elérendő cél, időben és ismétlésszámban is, tehát a hirtelen nulla intenzitás nem esett jól. Amikor végre levették a fekvőgipszet 10 nap után, folytattam az edzéseket a lehetőségekhez mérten, hogy ne essek össze, ne punnyadjak meg. Van itthon vastag tornaszőnyeg, egy 12 kilós kettlebell és egy narancssárga gumiszalag a Decathlonból (pont a baleset délelőttjén vettük). A kerti húzódzkodót inkább kihagyom egyelőre, nem kockáztatok egy balesetet. Nagyjából a következő fér bele kétnaponta egy órába, persze nem ezerrel hajtva:

Bemelegítés
- fejkörzések, fejfordítások
- karkörzések
- törzsfordítások
- fekve egylábas ablaktörlők

Hasedzés, kb 10-15 percben. Ezt amerikai tengerészgyalogosok gyakorlatai alapján végzem, külszolgálatom alatt tartottak edzéseket maguknak és bárkinek, aki „ráért”. Külön posztban leírom, mit tartalmaz.

Sziasztok!

Lehet, hogy rendszeresen fogok ide írni, még nem tudom. Kíváncsi vagyok, tudok-e érdekes írásokat produkálni.

10+ éve regisztráltam a Prohardverre, és a "csendes tag" a jó meghatározás rám (bár nem tudom, éppen mi vagyok). A legtöbb cikket elolvasom a PH-n, kevesebbet a MA-n, sokat a Logout-on. Mindig hozzáolvasom a hozzászólásokat - rövid, magukért beszélő című cikkeknél néha csak a kommenteket, de általában keveset szólok hozzá. Sokat adott és ad nekem a PH!, a két régi címlapos írásom mellett hátha tudok még valamit adni Nektek.

Hat hete eltörtem a bokámat egy létrás balesetben - a körülményekről és a létrázás tárgyáról egy címlapos fog készülni. A gyógyulás közben nyilván sok idő van gondolkodni, tervezgetni. Például most, hogy nem futhatok, futhatnékom van. Nagyon. Egy ideje gondolkodtam a zenére való futáson, de csak egyszer próbáltam ki eddig. Kilenc éve futópadra vittem a telefonomon az Ossian 86-92 albumát. Nagyon rossz volt - na, nem az Ossian, hanem a változó ritmus, egyszerűen képtelenség volt koncentrálni, és a futópad amúgy is veszélyes üzem gyakorlatlanoknak. Hanyagoltam hát, viszont a futással jött a tapasztalat meg a ritmus. Megfelelő ritmusú számok kellenek! El is kezdtem gyűjteni pár éve a megfelelőnek tűnő dalokat, majd a jog[.]fm oldalon le is tudtam ellenőrizni őket.