Végeláthatatlan tengerpartok, gyönyörű sziklák, zöldellő hegyek és az őket átszelő kacskaringós utak, mindez egy olyan szigeten, ami pár ezer évvel ezelőtt még a Föld egyik legnagyobb aktív vulkánja volt. Ha be is ugrik sok minden Koreáról, a fentiekre meglehetősen ritkán gondol az ember, pedig ez is itt van, kicsit délre a Koreai-félsziget déli csücskétől Csedzsu-szigetén. A Szöulból repülővel egy óra alatt elérhető turistaparadicsom mostanában a kínai turisták egyik kedvenc nyaralóhelye, nekem viszont volt szerencsém a koronavírus évei alatt ellátogatnom, amikor a legnépszerűbb látnivalók környékén is csak egy-két helyi lakos kóborolt. Rövid beszámoló egy 2022-es hosszúhétvégéről.

Ha valaki szereti a koreai drámákat, vagy szívesen nyújtózik el a kanapén a Netflix kínálatát böngészve, talán már belefutott a Ha az élet mandarinnal kínál... (When Life Gives You Tangerines) című sorozatba. Amellett, hogy a történet rendkívül szívmelengető, már csak azért is érdemes belenézni legalább az első részekbe, mert nem csak a 60-as évek Koreájába enged betekintést, de mindezt egy azon belül is különlegesnek számító helyszínen, Csedzsun teszi. A több mint három budapestnyi területet felölelő sziget már csak földrajzi okokból kifolyólag is mind hangulatában, mind történelmében és kultúrájában eltér valamelyest a szárazföldi Koreától: a helyi tájszólás például olyannyira különbözik a standard koreaitól, hogy egyes nyelvészek külön nyelvként kezelik, ami mára már sajnos eltűnőfélben van. Ahogyan a régió béli népszokások és hagyományos életformák többsége is, mint például azok a búvárasszonyok, akik akár 20 percig is képesek a víz alatt maradni, hogy a sziklák és hínárok közt megbúvó kagylókat összegyűjtsék.

Hirtelen elhatározás volt, hogy veszek egy 2DS-t, úgy, hogy nem is nagyon ismertem a Nintendo játékok világát. Szerencsére a gépet megkedveltem, az első játékomba, az Animal Crossing: New Leaf-be pedig már beleöltem jópár órát. És most, hogy végignéztem a felhozatalt, és megismertem a legsikeresebb címeket, örülök, hogy beszereztem az első Nintendo konzolomat.

A két éve tartó Xbox-os "pályafutásom" alatt rájöttem, hogy az arra megjelenő címek elenyésző része fog csak meg, egy E3 után példul alig van pár cím amire azt mondom, hogy "ez kell nekem". Természetesen nem tudnék lemondani ezekről a címekről sem, a Forza Horizon, a GTA V és a Valiant Hearts: The Great War is azok közé az alkotások közé tartoznak, amiknek az emlékei talán örökre megmaradnak.

Egy hete érkezett meg hozzám a Nintendo legújabb vívmánya, ami nem összecsukható, hiányzik belőle a 3D támogatás, de a játékélmény legalább ugyanolyan jó mint amilyet drágább testvérei nyújtanak. A teszt előtt egy kicsomagolás következik.

Pár napja írtam arról, hogy hamarosan a tulajdonomba kerül egy Nintendo 2DS. Megoszlanak a vélemények a konzolról, sokak szerint hülyeség volt piacra dobni egy butított változatot, megvenni meg még inkább az, hiszen csak pár tízezret kell hozzárakni és... Na ezért jó választás ez a változat, mert játékélményben ugyanazt nyújtja mint a "testvérei", de az ára sokkal kedvezőbb. És nem mindenkinek van szüksége a térbeli megjelenítésre, sőt, van aki ezt egyáltalán nem látja, vagy nem ajánlott számára a használata.