Végtelenről alkotott gondolataimat elhelyezvén a kibertérben, ezt a helyet választottam.
Okuljanak belőle Újoncok és Jómunkásemberek egyaránt, s majdan azok is, kiknek rangját s személyét még nem ismerjük...

-----------

Egyszer történt, hogy a feleségem megkért, miszerint az aznapi ebédhez elengedhetetlenül fontos krumplipüré (tört krumpli) létrehozásában segédkezzem (két sör után és egy kis csendes pihenő kellős közepén ennek a felkérésnek nem örültem igazán).

Tudvalevő, hogy a krumplipüré úgy készül, hogy miután meghámoztuk az objektumokat, utána kis darabokra szeleteljük s ezután vízben főzzük mindaddig, amíg el nem érik azt a szükséges puhaságot, ami ahhoz kell, hogy krumplitörővel - más nyelvjárás szerint krumplinyomóval - péppé nem nyomkodhassuk őket.
De, hogy milyen hamar érik el a megfelelő puhaságot (értsd: megfőnek), az attól függ, hogy milyen kicsire vágtuk fel őket.

Ekkor vetődött fel bennem a gondolat, hogy ha minél kisebbre vágom a krumplit, akkor annál kevesebb idő kell, hogy a felszeletelt anyagdarabok megfőjjenek.

Mivel arcképgyárosi tevékenységem - közös megegyezés alapján - bevégeztetett, gondoltam szánok rá egy kis időt és összeszedem az általam készített arcképeket, amiket valamikor jóváhagytak és beállítottak itt a PH!-n.
Termelékenységemet tekintve nem voltam egy nagy spíler, összesen 43 képet készítettem, melyeket alább láttok. Volt amelyikhez az eredeti képet is megtaláltam, amiből készült, azok a jelzett kisképre kattintva láthatóak.

Megpróbáltam időrendi sorrendbe tenni őket, remélem nem maradt ki egy sem.