Most januárban voltam BME-nyelvvizsgán, gondoltam leírom tapasztalataimat.

A szóbeli egy szerdai napon volt, 14:00-kor. Fél órával hamarabb értem oda, végül 14:15-kor került rám sor. Két idősebb hölgy volt bent, az egyik beszélgetett, másik pedig pontozott.
A beszélgetés személyes dolgokkal indult: ki vagyok, hol lakok, milyen a házunk, hova járok suliba... Ezután következett a témakifejtés. A témalista megtalálható a honlapjukon, ha jól emlékszem 25 témát kellett tanulni. Ezeket a vizsga előtti napon tanultam meg. Vannak egyszerűbb témák pl.: család, ünnepek, stb., de vannak nehezebbek pl.: environment, english-speaking countries, stb. Én a shopping for clothes témát mondtam el, a másik a traveling volt. Beszéd közben jöttem rá, hogy mégis a traveling lett volna a jobb választás.
A harmadik rész szituációs feladat volt: a vizsgáztatónak fáj a feje, és azt kellett tanácsolni neki, hogy menjen el doktorhoz.
Én 22 percig voltam bent, míg a két előttem lévő 15-15 percig kb.. A lényeg, hogy ne válaszoljunk soha pár szóval, hanem legalább egy mondattal, vagy többel. Ha megakadsz, akkor segítenek. Nekem szerencsére nem volt rá szükség.
Az írásbeli. Ez egy szombati napon volt, 15:00-kor. Először a hallgatás volt. Ez két részből állt: az egyik feladatban kérdésekre rövid válasz. A téma a Happy Meal menü volt. A másik részben igaz/hamis feladat. A téma a veszélyeztetett állatok voltak. A szöveg nagyon jól hallható volt, mert egy nagy előadóteremben voltunk. Nem is tudom, honnan szólt a hang, mert nagyon jó akusztikája van a teremnek. A szöveget egyébként 2x lehetett meghallgatni. A válaszokat a megoldópapírra kellett írni.
A listening után volt a reading és writing. Az első feladatban szövegrészeket kellett összekapcsolni. Már nem tudom pontosan mi volt a szövegben. Aztán volt egy oldalnyi szöveg, kérdésekre kellett válaszolni. Ez egy elég hülye szöveg volt, iskolarendszerről, vagy valami ilyesmiről volt szó. A lényeg, hogy minél rövidebb választ adjunk. Az utolsó volt a legegyszerűbb: hiányzó szavakat kellett pótolni menüből. A writing is egyszerű volt: lehet egy személyes és egy hivatalos levél között választani. Én azt ajánlom, hogy a személyest válasszuk, az kötetlenebb. Egyébként négy szempontot adnak. Mindegyik legyen benne. Az írásbeli alatt pedig mindenhol lehet szótárt használni, én nem használtam, mert nekem nem nyújtott nagy segítséget. Az idő szerintem bőségesen elegendő volt, mindent át lehetett gondolni.
Az eredmények 30 nappal később tették közzé, a bizonyítványt ma lehetett átvenni.

Ez a bejegyzés nem lesz olyan színvonalas, mint ez a címlapos írásom, nem is annak szánom.

Adott egy HP multimédiás billentyűzet, amit anno egy dx2420 géphez kaptam. Semmi extra nincs benne. USB-vel kapcsolódik a géphez, és ami a legjobb: van rajta hangerőszabályzó, és alvó gomb.
Szóval a billentyűzet már az 5. évét tapossa. Eddig nem volt tisztítva, maximum egy kicsit néha meg lett törölgetve. A dzsuva gyűlt-gyűlt szépen, amíg ilyen nem lett:

Szép ugye? Nem.

Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy szedjük szét. Ehhez nem kellett mást tenni, csak eltávolítani 8 csavart a többi magától jön.
Megtöltöttem a mosdót vízzel, a gombokat egyesével ütögettem ki.

Szimulátor

2014. július 10-én lehetőségünk nyílt arra, hogy ellátogathassunk egy Boeing 737 szimulátorba.
Körülbelül 12:15 perckor érkeztünk. Mivel már elég régóta repültünk PMDG 737-tel, ezért a technikus nem ült le a másodtiszt helyére, hanem úgymond együtt repültünk 2 órán keresztül, ő meg hátul foglalt helyet.

Egy hosszú út helyett inkább több kisebbet repültünk. Én a kapitány helyén ültem, cimborám pedig a másodtiszt helyén. A repülés elején a műszerek teljesen áramtalanítva voltak. Megjegyzem, a való életben leszállás után csak akkor áramtalanítják a gépet, ha már aznap nem repül többet.

Az utazási magasságunk 30.000 láb volt Párizs-Amsterdam között. Ez átlagosnak számít ezen az útvonalon. Minél távolabbra megyünk, annál magasabban kell lenni. Ez a gép maximum 41.000 láb magasra tud felmenni, ami 12.500 méter. Itt már nagyon hideg és ritka a levegő, -50 fok körül van.
Szépen lassan elkezdtünk süllyedni, illetve felkészültünk a landolásra.

2014.július 10.-én lehetőségünk nyílt arra, hogy ellátogathassunk egy Boeing 737 szimulátorba.
Körülbelül 12:15 perckor érkeztünk. Mivel már elég régóta repültünk PMDG 737-tel, ezért a technikus nem ült le a másodtiszt helyére, hanem úgymond együtt repültünk 2 órán keresztül, ő meg hátul foglalt helyet.

Egy hosszú út helyett inkább több kisebbet repültünk. Én a kapitány helyén ültem, ismerősöm pedig az "anyósülésen". A repülés elején cold and dark állapotba raktuk a gépet. Ez azt jelenti, hogy teljesen áramtalanítottuk. Megjegyzem, a való életben leszállás után csak akkor áramtalanítják a gépet, ha már aznap nem repül többet. Nos, battery on, stby power on, APU start, IRS init...inkább nem írom le pontról pontra, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy egyáltalán ki tudjunk gurulni a runwayre. Sok mindenre kell figyelni. Nem az van, hogy itt egy sluszkulcs, és fordítsd el. Ha valakit érdekel, itt egy "alap" ellenőrzőlista (checklist), amivel ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e: [link]

Acer Aspire One 722 tartósteszt. Erről szeretnék írni, ha van rá igény. Mivel az első írásom lenne, ezért csak személyes bejegyzésként tenném közzé.
Belevágjak?