Sziasztok ismét!

Íme a második epizódja a Home Server projektemnek.

Tudni kell, hogy az első rész fórumtémájában felmerült sok hsz miatt ezt a részt teljesen újraírtam, ugyanis ház fronton íródott volna ez az epizód, de hát akkora volt az érdeklődés a hardverek felől, hogy ihaj-csuhaj .. szóval most nektek/miattatok :P újratervezés van.

Szóval HP mikrosörver nem lesz teljesen idióta indokok miatt:
- szeretek mókolni magam a hardverekkel
- szeretem magam kialakítani a ház belsejét (na itt lesz is mit csinálnom asszem :D)
- gyengusnak ítélem a hardverét, ha a jövőre is gondolok
- 1év garancia (bármit amit megvettem 3 év garanciát kaptam, van amire 5 évet.
- félmagas bővítőkártya helyek
- SFX? vagy milyen formátumú tápeccség

Mindennek ellenére szerintem jó cucc ez a HP mikroszerver, de nekem nem lesz egyenlőre.
A másik indok amiért nem lesz, mert a hardverek az első rész megjelenésekor 2 napja már megvoltak (kivéve a vinyókat, ventiket) és a házban figyelnek (hmhm, vajon milyen ház lehet ez .. erről fog szólni a 3. rész)

Sziasztok.

Home Server építésre adtam a fejem, s gondoltam megosztom veletek a részleteit a kezdetektől fogva.
A koncepció lényege, hogy legyen egy kvázi 24/7 rendelkezésre állású számítógép a háztartásunkban ami távoli megosztási helye volna filmeknek zenéknek, kritikus fontosságú adatok biztonsági mentéséül szolgálna több kliensről, saját FTP szervert üzemeltetne, torrentelne, satöbbi.

Leginkább fontos pont volt a backup számomra, eddig kétszer fordult elő életem során adatvesztés fiatalabb koromban, és már akkor is kegyetlen volt több évnyi kép, zene dokumentum elvesztése.

Elvárás volt a hardverrel szemben, hogy ne fogyasszon ipari mennyiségű áramot, a célomat 30-40 Wt köré lőttem be (2 merevlemezzel), majd kutakodtam az interneten, hogy kinek mennyit fogyasztanak a különböző konfigurációi és szép lassan letettem az Atom és AMD Brazos megoldásokról.

A választásom az Intel Celeron "új" generációjára esett, abból is a G530-ra, s e köré igyekeztem építeni a többi elemet. Alább láthatjátok a hardverek listáját.

Kezdődött az egész történet valamikor 2007 februárjának végén mikoris beiratkoztam egy küzdősport egyletbe, leginkább azért mert mindig is érdekelt a box, de utcán azt nem lehet elég jól hasznosítani, de mégis kéne valami ilyesmit cisnálni és annakidején kissé ellustultam az egyetemi évek alatt.
Fel is kerestem egy helyi dojo-t. A mester mondta, hogy nézzek végig egy edzést és utána döntsem el, hogy jövök-e vagy inkább jobb nekem a termen kívül. Hát végül maradtam pedig azon az edzésen mikor nem csináltam semmit hanem csak néztem, sok-sok esés nekem jobban fájt mint a tanulóknak. Végül elhatároztam magam és kezdetét vette egy hosszú folyamat aminek egyik állomására érkeztem ma. Persze semmi sem megy könnyen, ám velem mindig történnek különös dolgok. Vizsga előtt egy hónappal egyik edzés alkalmával annyira megfeszítették a bal vállamat, hogy a mellizmom a vállizületnél vagy hol részlegesen felszakadt és bevérzett. Ennek eredményeképpen nem tudtam rendesen használni a bal karom, ráadásul az alapállásom miatt mindig elöl volt… ciki. Mondjuk ez még mind nem volt elég, egy héttel vizsga előtt volt egy edzőtábor is ahol volt szerencsénk plusz 2-3fokban 1,5-2 órákat edzeni, hétfőn már-már azt hittem, hogy nem fáztam meg .. tévedtem. Egész héten a seggemen vettem a levegőt kb, és a vizsgán se volt ez másképp.
Szóval vizsga napján kicsit fájó vállal és náthásan érkeztem sokadmagammal, még fehér övesként a dojoba. Kissé furcsa volt, hogy a mesterem senseie azt kérte, hogy minden klubtag jelenjen meg a vizsgán, végül kiderült miért, ekkorra hozta az új övet a 2dan fokozattal, nagyon felemelő érzés volt ez mindnyájunknak mikor kicserélte az edzőnkön a már kissé megkopott feketeövet, és a 3danos mester jelenléte is csak emelte a vizsga presztízsét.
Kisvártatva elkezdődött a vizsga, ekkorra már nem izgult senki sem, illetve nem volt időnk rá, vagy azzal foglakozni mi lesz ha .. mert akkor rögtön vesztettünk, tudtuk, hogy nagy az anyag és azt is, hogy ettől sokkal többet fognak kérni tőlünk ezért csak az adott feladatra koncentráltunk. Amit megtanultam a vizsga alatt az leginkább az, hogy az ember tűrőképessége mennyivel kitolható, ha tudja, milyen sok múlik rajta. Ami addig nem ment jól akkor meg sem kottyant. Amit meg sem tudtam csinálni, azt ha fogcsikorgatva is de megtettem és mindenhol a lehető legjobbat nyújtottam, nyújtottuk ami csak kitelt. Persze hibák vannak voltak és lesznek, de akkor valahogy minden kicsit jobban ment értem ezt az ütés / védés / rúgástechnikákra, az erőnlétre és a formagyakorlatra is. Bár az erőnlétnél kicsit úgy éreztük, hogy végünk, ebben segítségre voltak a haladók, akik gondoskodtak arról, hogy ne legyen annyira egyszerű dolgunk. Pl. szűkkezes fekvőtámasznál rátámaszkodnak a hátadra, mikor leereszted magad szó szerint belenyomnak a parkettába, vagy 5perces meditációs állásnál egy shinai végével szurkálják a hasfalad és de nem utolsó sorban hasizomnál püfölik a gyomorszájad. De még lehetne tovább is folytatni. Aztán a hibáknál a büntik ugye .. mindenkinek kollektíven, ugrókötél, általában 100db utso 10-20 kiaival. Bár a végén ez már 200 volt 40 kiaival csak azoknak akik úgy érezték, hogy még jobban is el tudtak volna fáradni(miért is tettem fel a kezem :S). Az igazság az, hogy a végén nem is éreztünk fájdalmat, csak hogy nem megy, nincs erő, de valahonnan meríteni kell, különben nem lesz sárga öv. Aztán egyszercsak mondták, hogy yame és sorakozó. Nem is hittük el, hogy a végére értünk, az időt nem is érzékeltük, egyáltalán nem pedig 3,5 órán át megállás nélkül hajtottunk leszámítva a 3x fél percet amikor engedtek minket inni. A Senpaiok és a Senseiek felálltak velünk szembe és egyenként személyre szólóan adták át az okleveleket, a budopasst és mindenkinek meghajoltak gratuláltak. Ez volt a legjobb érzés mikor meghajoltak a teljesítményünk előtt és büszkék voltak ránk, mint ahogy mi is a mesterünkre aki felkészített bennünket. Vizsga után úgy éreztem magam, hogy a föld felett járok fél méterrel, a szeles, havas hideg időben is teljesen jól éreztem magam és igazán fel sem fogtam, hogy vége, megcsináltuk mindnyájan. Délelőtt fél1kor szinte a körmünket rágtuk, hogy jajj mi lesz, délután fél3kor pedig már büszkén vettük át az okleveleket, még fel sem fogtuk igazán mekkora erőpróba volt ez. 6x20 hasizom, 6x20 fekvő + büntik mégegyszer ennyi kb. 800 ugrókötél legalább, az összes ütés és rúgástechnika ütőpárnára teljes erővel 2x30as szériákban (ball, jobb oldal).
Mától sokkal jobban értékelem azt az övet amit magam köré tekerhetek edzések előtt bár csak citromsárga és méginkább a magasabb fokozattal rendelkező senpaiokat és senseieket, hogy ezt és ettől sokkal komolyabb erőpróbákat kiálltak előmenetelük során..
Ja és nem elhanyagolható szempont az sem, hogy már nem kell edzés előtt termet takarítani sem. :DD
Üröm az örömben, hogy a vállam kicsit rosszabb állapotban hagyta el a vizsga helyszínét mint ahogy odaérkezett, de bízom benne, hogy ebben a pihenőidőszakban teljesen rendbejön majd.

Akiknek néhány szó nem volt tiszta:
Shinai: bambuszbotszerű képződmény
Kiai: harci kiáltás
Sensei: feketeöves megszólítása
Senpai: rangidős megszólítása
Yame: állj
Dojo: edzőterem
Budopass: olyasmi mint az egyetemistának az index, vagy a kisiskolásoknak az ellenőrzőkönyv

Üdv megint, nem, most nem állatkodtam semmiféle kocsival és még csak magamat sem veszélyeztettem.
Történt anno, hogy unokatesómék belefogtak egy pálya építésébe, majd mikor elkészültek vele bő két hónap munka után, elérkezett a teszt ideje, persze tudtam miről van szó és már régóta ki is akartam próbálni, ezért kapva kaptam az alkalmon és még aznap este levajaztuk a rákövetkező napi eseményt. Pár régi középsulis ismerőssel meg egy rokonnal nekiindultunk a pusztaságnak, majd Kaposvártól pár kilóméternyire megálltunk, placcon volnánk!
Gyorsan körbevizslattuk a helyszínt, megmutatta a terciát minden részletével, majd két csapatra oszlottunk. Ja, hogy még nem tudjátok miről van szó? Nyugi hamarosan arra is fény derül csak türelem. . .
Mielőtt belevágtunk volna az adrenalingőzbe ismertette az összes szabályt amit a saját biztonságunk érdekében és egymás védelme érdekében be kellett tartani. Mivel rosszat nem akart ezért az eseményt megelőző nap este elmondta milyen ruhában menjek, ugyanis akkor még nem voltak overáljaik. A pályán körülbelül 30°C . . árnyékban, de egy paintball pályán elég kevés az árnyék.
Sok velem együtt kezdő sorstársammal megkaptuk a félautomata fegyvereket, fegyverhasználat szabályok elmagyaráz, majd beöltözés. Erre kicsit bővebben kitérnék mert elég viccesen alakult a dolog. A lényeg az, hogy csak annyi ruhát vegyél fel amiben még tudsz mozogni és nem lesz a ruha alatt sem 600°Cnál melegebb. Rajtam volt egy ujjatlan trikó és egy pulcsi felül, alul meg egy farmernadrág aztán jónapot, jha meg a fejemen egy sapka, ez védi a fejet illetve a hajat a festéktől. Pulcsiból célszerű kapucnisat vinni mert akkor a tarkólövések sem fájnak . . annyira. Ez eddig nagyjából rendben is van, igazából nem tudtam mire is kellene felkészülni, mennyire fog ez fájni illetve fog-e fájni egyáltalán! Voltak akiknek kicsit alacsonyabb volt a fájdalominger küszöbük, ők megláttak engem és csak annyit mondtak, hogy keményen nyomom. Ők pedig: trikosz, póló, pulóver, tavaszi dzseki, pufi michelinbaba kabát, két nadrág!!! Szerintem meg ez volt a kemény!
Szóval be vagyunk öltözve, maszkot mindenki fel és indulhat a játék! Először mindenki azt hitte, hogy ez valami Quake vagy Counter Strike lesz aztán hamar rá kellett jönnünk, hogy ez bizony a valóság, a találatokat érzed a bőrödön, fáradsz, remegnek a kezek, párásodik a védőmaszk . . Az első kör gyakorlatilag arról szólt, hogy mindenki féltette a seggét mert még nem volt meg a beavató lövés, azóta mindenkin elvégzik és nem tart negyed órán át a kezdő összecsapás.
Mivel pályaavató volt és még ezelőtt csak 1-2 srác játszott efféle játékot, még nem volt semmiféle taktika, még a pályát sem nagyon ismertük, úgyhogy csak ment a futkározás meg az ész nélküli lövöldözés, pár körrel később azonban már nagyon jól átláttuk a tereptárgyakat és lehetett taktikázni! Közben eltelt pár kör ugye és a jól beöltözött kollegák már kezdtek igencsak vörös alapszínt ölteni, itt megkértük, hogy vegyék már le a ruhákat, így talán kicsit nehezebb lesz őket eltalálni a fele akkora kerületük miatt és még mozogni is tudnak majd, nomeg nem sülnek meg . . annyira.
A játék előrehaladott szakaszában már mindenkiben benne volt egy kicsit a félsz, hogy bekapok még egy lövést ami esetleg fáj is, így már nem volt eszetlen futkározás sem! Személy szerint én csak ennyit tapasztaltam a körök elején: heves szívdobogás, lélegzés amit felerősít a maszk, kicsit párásodó rostély, kúszás. Itt kezdett el termelődni az adrenalin elég keményen. Aztán embernyi méretű fedezékbe be, süvítenek a golyók a fejek mellett/felett, várod a segítséget, de már nincsenek csapattársak, egyedül maradtál! Paintballban talán ez a legrosszabb ami lehet, tudod, hogy itt a vég csak azt nem, hogy honnan jönnek és mikor.
Innentől kezdve nagyon jó kezdett lenni a küzdelem, tényleg mintha harcolnál csak az elpatkolás veszélye nélkül.
Persze ehhez az is szükséges, hogy fairplay legyen mindkét fél részéről, tehát az érvényes találatokat vállaljuk be! Nem minden golyó robban szét a célon, vannak amik lepattannak és nem látszanak meg, egy idő után meg úgyis mindenki valamilyen színben fog tündökölni. . (játék után pár nappal leginkább kék-zöld) Lehet sunnyogni meg elhúzni mikor az embert seggbelövik, de egy idő után azért gyanús na! Spec velem kétszer volt olyan, hogy az ellenfél nem állt ki érvényes találat után elsőre. Egyik esetnél srác félig fedezékben de a bal válla kilógott, rálőttem el is találtam de a golyó lepattant, megnézte, hogy nem-e látszik (nem) majd visszabújt a fedezék mögé. Legközelebbi alkalommal mikor ki kellett mennem tölteni (CO2) akkor pont a paraván mellett hasalt, cserébe kapott egy oldalast 4 méterről maximális nyomással (ami szintén szabálytalan mert a kezdőpontra vissza kellett volna masíroznom), azóta bevállalta a lövéseket.
Másik emberünk pedig tűz alatt volt tartva egy árokban feküdt, haversrác fedezett én előrenyomultam az árok tetejére és kb 2 méterről 2x hátba lőttem, reakció semmi, oké vazz te akartad, felharsanás „te nem veszed észre ha 2méterről hátbalőnek?!” paff 3at a seggébe, erre hátrafordult és a reakció „Jaaaaa”. Szal ez a játék is csak akkor élvezetes ha a szabályokat betartják a résztvevők. Utána persze már mindenki csak a szép találatokra meg a jó poénokra emlékezett és ez így van rendjén!
Akik még nem játszottak ilyet mind azt kérdezték, hogy nem fáj? A válasz persze, hogy vannak olyan találatok amik fájnak, de ezek kis arányban fordulnak elő általában, hacsak nem akar valaki extra jófej lenni az ellenféllel. . Az érzékenyebb területeket leszámítva pedig nem nagyon fájnak a találatok. Belsőcomb, fiúknál a motyó(suspenzor rulez), lengőbordák könyéke és a kézfej találatai amik fájni tudnak. A többit csak konstatálod, hogy kilőttek, amúgy a fejlövés a legjobb mert nem érzed szinte egyáltalán csak beteríti a festék a látómeződ, ilyenkor megszökik egy kicsit az adrenalin akármilyen magas is legyen, főleg ha nem számítottál rá!

Végül pedig egy újabb élménnyel lettél gazdagabb és pár folttal a testeden meg a ruháidon.

Ha esetleg felkeltette az érdeklődéseteket a játék és szeretnétek kipróbálni egy igazi pályát, itt nem traktorgumik meg üres hordók és lufik a tereptárgyak hanem fedezékek, rókalyukak, árkok, alagútrendszer, faházak és egy kisebb erdős szakasz akkor látogassatok el ide =>> [link]

Üdv!
Sanya

Előző írásom is ezen téma körül forgott és most itt a folytatás, azt is érdemes elolvasni, aki nem tette annak itt a lehetőség. [link]



Miután megvolt a megfelelően halk VGA, jöhetett a többi zajkeltő eszköz eliminálása illetve halkítása.

Alaplap:
Elsőként olyan alaplap kellett amin nincsenek visító 3 centis vagy még kisebb ellenben kis méretüket meghazudtolóan nagy hangú szörnyetegek.
Miután ez megvolt jöhetett a másik fő zajkeltő egység, a proci hűtő.

CPU hűtő:
Olvasgattam a cikkeket és kis kutakodás után rátaláltam a Scythe Ninjára ismét, csak most mint vevő. Íme!



Nem is tartott sokáig míg hozzájutottam egyhez, csak akadt egy kis probléma. Konkrétan, hogy nem minden alaplappal kompatibilis és a CPU foglalat mellett szobrozó kondik útban voltak a heatpipeoknak, na itt „kicsit” elkapott az ideg és nekiálltam hajlítani a kondikat amik nem a számomra és a hűtőnek megfelelő helyzetben voltak. (tudom állat vagyok már megaszondták páran . . . végülis csak kb 15° kellett hajlítani) Úgy voltam vele ha elpattan az egyik lába max forraszgatok (szerencsére erre nem lett szükség). Elég brutálisan nézett ki képről is a kicsike, hát élőben még nagyobbnak tűnt. A 25centi széles Thermaltake ház teljes szélességét kihasználja(ha kiszerelném a 92mm-es ventit akkor lenne kb 3 centi a plexiig), hihetetlen szerkezet.



Mivel egy 2800+ S754 A64 az alany ezért bátorkodtam passzívan hajtani, persze a megfelelő házszellőztetésről gondoskodni kellett.

A karám:
Erről a Thermaltake Soprano ház tökéletesen gondoskodik is, gyárilag 2x12centis halknak mondott ventilátor van beépítve (annyira azért nem halk alaphelyzetben), és az oldallapba pedig egy 92mm-es venti előtte egy szúnyoghálóval.







Na ez az amit nem érdemes bekapcsolni mert a szívóhang hallatán amit a rácson keresztül gerjesztett azt hittem egy 1600cm3-es sportmotor szűrőházában van a fejem! Szóval ez a versenyzőnk kiiktatva pedig ha be lenne kötve már 3 irányból lenne hűtve a Ninja, de így is szépen hűt úgyhogy nem kötözgetek, nem vagyok én nagymama!
Node vissza a szellőzéshez, ehhez szükség van némi helyre viszonylag kis légellenállással. Úgy értem összevissza lógó kábeleknek és szalag IDE-nek nincs helye, esztétikailag és áramlástanilag sem jó. Miután ezeket száműztem –3 fok a CPUnak!!! Amely kábelekre nem volt szükség azokat a legfelső 5,25”-os helyen elrejtettem amire szükség van azokat pedig körbetekertem egy ilyen ''bandázsolókábellel”.



Leginkább esztétikai szempont. A ház elég nehéz így szépen elnyeli a merevlemezek okozta rezgéseket bár néha hallható némi rezgés a meghajtók felől, mikor nem teljesen egy frekvencián rezegnek a meghajtók. Elég kellemetlen hangot tud adni, erre még nem találtam ki semmit, majd alkalomadtán kiötlök valamit. (esetleg valami 5let?)

Előlapi szabályozópanel (Zalman MCF-1):



Nos eddig nincs semmi extra, búgó PC túl nagy hűtéssel. Szükség volna némi szabályozásra, először gondolkodtam 3állású kapcsolókban, de végül egy Zalman MCF-1 mellett döntöttem. 4 szabályozó potméter és két 3 állású kapcsoló, ezekkel már igen szép eredményeket tudtam elérni a zaj csökkentésének terén. Sajnos semmiféle mérőműszer nem áll rendelkezésemre, amivel konkrét eredményeket tudnék közölni, de az már mond valamit talán, hogy a merevlemezek hangja a legnagyobb a ketrecben. Fontosnak tartanám megemlíteni, hogy akinek velem egyetemben ''nemcsavarozós” számítógépháza van az 10x gondolja meg, hogy vesz-e előlapi panelt ugyanis a gyors csatlakoztatókkal nem fogja tudni berakni a helyére! Azért semmi sem megoldhatatlan fixálva van a cucc kis ügyeskedéssel.

Táp:
Végül szükség volt egy tápra is, előző tápomat 300W Chieftec egy 8cm-es venti társaságában eladtam (nagyon halk volt) helyette kellett egy újabbat keresgélni, a választásom az FSP 350PNF-re esett 12cm lapáttal az aljában. Tényleg nem hangos de lehetne csendesebb is, ez úton közölném, ha valaki csendes PC-t szeretne az inkább válasszon Chieftecet, halkabb mint ezek az olcsóbb FSP-k. Vagy ha vastag a pénztárca akkor passzív táp . . .
Készítettem egy kisebb tesztet a terheletlen állapotokról, 5V-on és 12V-on futó szellőzéssel is, íme az eredmények 28fokos szobahőmérséklet mellett. A tesztekhez annyit tennék, hozzá, hogy a gyárilag 1800MHz-es processzor a hétköznapokban és a teszt alatt is 2250MHz-n ketyegett.

Teszt:
5V:
- CPU __________________ 48°C
- Alaplap _______________ 34°C
- Maxtor 80GB ___________ 43°C
- Samsung 160GB ________ 39°C
- SanyaPoWeR Geforce 6600 50°C (az új házban 6-7 fokkal melegebb szobában!)

12V:
- CPU __________________ 46°C
- Alaplap _______________ 31°C
- Maxtor 80GB ___________ 38°C
- Samsung 160GB ________ 35°C
- SanyaPoWeR Geforce 6600 48°C (az új házban 6-7 fokkal melegebb szobában!)


Üdv!
Sanya

Day 0:
Szóval a történet úgy kezdődött, hogy öcsémtől megörököltem a GF6600 nonGTjét, az ATi Radeon 9600Pro után gondolom nem is kell mondanom az előnyöket.
Egy dologban azonban nagyon lemaradt az előző példánytól . . . olcsójános inno3D-ék olyan hűtőt tettek rá ami úgy visít, hogy egy komplett szerverpark is megirigyelné a hangját illetve ha feleannyi levegőt szállítana mint amilyen hangos akkor állandó szobahőmérsékleten tartaná még a leg forrófejűbb GPUkat is(9600pron egy zalman DHP dolgozott passzívan).

Day 1:
Ígyhát az első dolgom az volt, hogy minden előzetes nélkül lekaptam a ''hűtőt''. Először kicsit meglepődtem, hogy miez a két valami amit hűteni kell, a GPUval tisztában voltam csak a másodikkal nem, igazából nem disszipálhat sok hőt méretéből adódóan sem úgyhogy különösebben nem foglalkoztam vele de azért mégiscsak hűteni kéne azt is.
Ígyhát felkerekedtem és benéztem az ócskásszekrénybe egy normálisabb borda után kutatva. . . kis idő után meg is találtam a megfelelő illetve egyetlen áldozatom egy Spire Whisperrock III bordát ventillátor nélkül, nem bíztam benne, hogy elbírja majd passzívban a kártyát (majd elválik) ezért tovább kutattam, találtam is egy valamilyen Aerocool ledes ventillátort ami halk is 20dba 12V-on.
Egyenlőre megvan a koncepció erről fel is tolok egy képet




Szerencsére a borda nem eszeveszettül nagy ezért csak körülbelül 6-8mm-t kell lefűrészelni belőle különben belelógna az alaplapi bővítőhelyek síkjába, a ventivel még gondok lehetnek emiatt a vágás miatt, de csak pozitívan!
a felfogatással nem lesznek különösebb problémák szerencsére egyetlenegy fémlappal gumigyűrűkkel és 2 hosszúszárú csavarral meg is lehet oldani a problémát.
A borda súlya sem olyan vészes, ventillátorral együtt 26,5deka. Mondjuk 3 PCI bővítőhelynek ezzel Sanyi de legalább 1. kuss lesz 2. nagyságrendekkel jobban fog hűteni mint a gyári kúling solution . . . ha el nem kúrok valamit, dehát én alapvetően optimista típus vok meg mérnökjelölt vagy mifene.
Mivel a gyári hűtő aktív volt illetve a sajátom nem és ha mégis azt nem a VGAról akarom majd hajtani, emiatt lehet gondok lesznek abból kifolyólag, hogy nem lesz teljesítmény a VGA ventillátorcsatlakozójánál, ide lehet akkor bekerül egy ellenállás, de remélem nem kell ,mert fogalmam sincs hány Amperes a ventije.

Day2:
Eljött a barkácsolás ideje is végül. Első dolgom az volt, hogy megtisztítsam a gyári ragacstól a felületeket mert addig semmi érdemi munkát nem lehet végezni, ehhez körömlakklemosót meg pár vattakorongot használtam, előnye, hogy gyorsan el is párolog így nem okoz kellemetlenséget a későbbiekben.



Másodszor pedig, hogy minél jobban elfedje a borda a hűtendő felületeket de főleg a magot. Illetve volt egy másik probléma is mégpedig, hogy a hűtő felső része oldalanként 10mm-el szélesebb mint a felfekvő felület azért belelógott az alaplapi bővítőkártyák síkjába.



De a rombolás/fűrészelés előtt jó lenne, ha tudnám egyáltalán fixálni valahogy a bordát.
Az alapvető gond az volt, hogy a kártyán lévő furatok nagyon messze voltak egymástól így nem tudtam pofonegyszerűen simán a bordát rögzíteni a kártyához.
Hivatalból ezt a bordát egy 6mm széles fémlappal lehetett rögzíteni a CPUkra ígyhát nekem sem maradt túl sok választásom, részben ezért is lett ferdén felszerelve a VGA-ra. Így egy viszonylag egyszerű formával megoldható a felfogatás.
Végülis fémlap helyett plexi lett az áldozat amit kellett fűrészelni, marni(akinek otthon nincs marógépe az reszelhet is akár csak kicsit sokáig tart ). Illetve meg is kellett hajlítani mert a bordát nem tudtam úgy felhelyezni, hogy egyvonalba legyenek a furatok illetve a borda középső része. Ehhez kicsit fel kellett hevíteni, szerencsére hőre lágyult (700C). Miután megvolt a forma már csak ki kellett fúrni és kész is a felfogató elem. Íme (jobb oldali kis vacak amivel 4 órát szívtam).



Illetve ezen a képen már jól látszik a barbárkodás is, miután megvolt a felfogató elem tudtam mennyit kell lefűrészelni a bordából illetve a ventiből. Szerencsére a ventillátorból is keveset kellett levenni.

Eztán csupán csak két 3-as csavarra és 4 gumiharangra volt szükség, hogy rögzíteni lehessen a bordát.
Utolsóelőtti és talán legfontosabb lépés a hővezető paszta felkenése a hűtendő felületekre és NEM a bordára!!! Ezt is szépen vékony rétegben nem mellékenve összevissza(egyesek szerint az ezüstpaszta vezető igazából nem tudom és nem is akarom megtudni, hogy igaz-e így inkább csak azt kentem össze amit kell).
Ehhez csak egy kis papírlapra volt szükség semmi másra.
Ennél több paszta nem kell!!!



Szép vékonyan terítsük el a magon a pasztát, nem baj ha maradnak szabad felületek, mikor meghúzod a bordát akkor úgyis szétterül a paszta, természetesen a kisebb felület is kapott pasztát csak arról nem készült kép.



Miután befejezted a kenegetést menj el kezet mosni!!!

Legutolsó lépés az összeszerelés, ezt inkább nem részletezem, sztem addig mindenki eljutott már, hogyan kell becsavarni 2 csavart…





Aztán jött az igazság pillanata:



És működött! ! !
Ittvan pár kép az üzem közbeni állapotról, elfogultként sztem még jól is néz ki, erről kérek véleményeket!!!







Legvégül pedig az elkerülhetetlen, a nyers adatok:

Gyári hűtővel terheletlenül 69 °C
saját mókolás
- 3500rpm 48 °C
- 1400rpm 52 °C
- passzívan 62°C

Gyári hűtővel terhelve: 89 °C
saját mókolás
- 3500rpm 54 °C
- 1400rpm 62 °C

a szobahőmérséklet 21 °C volt házszellőztetés nem volt.
Bár ahogy sejtettem is 3 PCI slot elment kapálni, én elégedett vagyok vele nagyon, csendes és erős!

Üdv.
Sanya!