...röpke lepke száll virágra, vagy hogy is énekeltük általános iskola alsó tagozatban? Valami ilyesmi, de igazából még csak az időszámítás nyári, az időjárás nem. Sőt, ha belekalkulálom azt is, hogy mióta elolvadt az egy hétig tartó telet jelentő hó februárban, azóta egyfolytában széllelküzdős bringázásaim voltak, azt kell mondjam, nem is volt olyan rossz 0-5-10 fokban, de alig szélben bringázni. Ha egész nyáron erre lehet számítani, akkor annyira már nem is várom
Na de ez végül is egy bicajozós blog, essen szó tehát a bringázásokról. Az előző blog a március 23.-ai (körbeszembeszeles ) bringázással zárult, az új (nyári ) időszámításhoz új blog dukál.

befejeztem.

vége...

Folytatás itt....

Egy kis őszi hangulat...

...de én azért tekerek. Esetemben a folytatás, a "s szép, mint mindig énnekem" még csak-csak megállná a helyét, a "szeretem? de szeretem" már nem annyira. Nem szeretem az őszt, legalábbis a bringázós énem nagyon nem szereti. A telet sem, de az még odébb van, és persze ezzel együtt azért fogok bicajozni, és ide irogatni is. Méghozzá kicsit rendhagyó módon, felül lesznek a friss beszámolók. Ez két okból is praktikus, sem nekem az íráshoz, sem az olvasóknak (Üdv!) az új leírások keresésekor nem kell végiggörgetni az oldalt. Sajnos, az időjárás ősziesre fordulásával a bringázások (és a leírások is) ritkulnak majd, nem is annyira a hideg, hanem az eső miatt. Hidegben még csak elindulok bringázni, de az esőt, meg a latyakos időt nagyon nem szeretem. Elég volt, amikor Balatont kerültünk, vagy amikor Zánkára mentünk.

Ahogy a júliusi bicajozásaimat megörökítő írásom végén írtam, gyűjtögetem továbbra is a km-eket. Ebben a bejegyzésben további bringázások leírásai szerepelnek majd, néha képpel, gyakrabban az útról készült sportypal/endomondo track-el.

Kezdjük mondjuk augusztus 12.-ével, amikor is egy spontán szki-vel tekerés jött össze, részemről 86 km-el, neki ennél jóval több lett, mire hazaért. 3 órakor hívott fel, hogy Egerszegen van éppen (spd pedált és cipőt vett, ezután még jobban össze kell kapnom magam, ha tartani akarom vele a lépést ) összefuthatnánk-e valahol, ugyanis ígértem neki egy első agyat. Mivel amúgy is bicajozni indultam, teljes "menetfelszerelésben" találkoztunk, rövid beszélgetés után úgy döntöttünk, nekivágunk a Csácsbozsok-Botfa közötti hegy megmászásának. Sikeresen leküzdöttük (állítólag Botfa felől meredekebb, majd tesztelendő!) ezután felmásztunk még a Sárhidáról Gellénháza felé vezető mol-útra, aztán legközelebb Petrikeresztúron álltunk meg vízért. Tovább Nova felé, itt köszöntünk el egymástól, én innen Becsvölgye-Teskánd felé jöttem haza. Azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy szki végig tartotta velem a lépést (emelkedőkön maradt csak le egy kicsit) pedig mire találkoztunk, már vagy egy 50-est letekert, a bicaja alapból is majd a kétszerese súlyú mint az enyém, ráadásul még egy szatyor is himbálózott a kormányon!

Néhány szóban leírnám az idén júliusi bicajozásaimat, ha fényképeztem, akkor mellékelem, illetve a Sportypal tracket is linkelem, ha készült ilyen az útról. Az írás apropóját az adja, hogy jó pár, bingázással töltött év alatt ez a hónap volt az, amelyikben a legtöbbet (~2100 km-t ) bicajoztam, ebből több, mint 900 km-t szki-vel, akivel a bringás topikban találkoztam, és hamarosan közös tekerések hoztak össze jobban bennünket, mint a szimpla fórumos ismeretség. Ezúton is köszönet neki a közös túrákért
A hónap mindjárt egy 306 km-es, Zalaegerszegtől-Zalaegerszegig (ha úgy tetszik, háztól-házig) tartó Balaton kerüléssel indult. Erre nem térnék ki most már részletesebben, egy címlapos bejegyzésben írtam róla.

Bevezető

Már nem emlékszem, mikor hallottam először, hogy a Balaton körül kiépült a kerékpárút, amin körbe lehet bicajozni. Azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy bizony ezt nekem is meg kell csinálnom. Igen ám, de valahogy el kell jutni a Balaton partjára is, viszont autóm jópár éve nincs, tömegközlekedés (főleg bicajjal) valahogy nem bejövős.
Ezért "kéredzkedtem be" 3 éve egy 3 fős baráti társasághoz, akik épp a Balaton-kerülést szervezgették az egyik helyi bicajboltban ottjártamkor.
Autóval mentünk Berényig, és onnan kezdtük a kört. Az a körút akkor nem lett teljes, mert az egyik srác úgy érezte, nem bírná a térde, így Tihanyban kompra szálltunk, és Szántódtól jöttünk tovább, a teljes kört ezzel 145 km-re csökkentve.
Alakítgattam tovább a bicajom, míg végül outi (országúti, vagy ahogy sokan jobban ismerik, versenybicaj) lett belőle. Így már bátrabban vállaltam be a hosszabb, 120-130 km-es túrákat is, éreztem, hogy egy Balaton körrel is bírnék, de a lejutás....Felmerült olyan lehetőség is, hogy péntek délután letekerünk, ott alszunk ismerősnél, szombaton Balaton-kör, vasárnap haza. De sose sikerült normálisan összehozni.