2023. január 28., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Sport rovat

Az ÚT....avagy igen, megcsináltuk!

Rövid élménybeszámoló egy Balaton-körbebicajozásról.

[ ÚJ TESZT ]

Bevezető

Már nem emlékszem, mikor hallottam először, hogy a Balaton körül kiépült a kerékpárút, amin körbe lehet bicajozni. Azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy bizony ezt nekem is meg kell csinálnom. Igen ám, de valahogy el kell jutni a Balaton partjára is, viszont autóm jópár éve nincs, tömegközlekedés (főleg bicajjal) valahogy nem bejövős.
Ezért "kéredzkedtem be" 3 éve egy 3 fős baráti társasághoz, akik épp a Balaton-kerülést szervezgették az egyik helyi bicajboltban ottjártamkor.
Autóval mentünk Berényig, és onnan kezdtük a kört. Az a körút akkor nem lett teljes, mert az egyik srác úgy érezte, nem bírná a térde, így Tihanyban kompra szálltunk, és Szántódtól jöttünk tovább, a teljes kört ezzel 145 km-re csökkentve.
Alakítgattam tovább a bicajom, míg végül outi (országúti, vagy ahogy sokan jobban ismerik, versenybicaj) lett belőle. Így már bátrabban vállaltam be a hosszabb, 120-130 km-es túrákat is, éreztem, hogy egy Balaton körrel is bírnék, de a lejutás....Felmerült olyan lehetőség is, hogy péntek délután letekerünk, ott alszunk ismerősnél, szombaton Balaton-kör, vasárnap haza. De sose sikerült normálisan összehozni.

Aztán, az idén felbukkant a bicajos topikban szki. Ő vetette fel, mit szólnék egy Keszthelyről induló Balaton-körhöz. Naná, hogy benne vagyok, de hogy jutunk el Keszthelyig?
Hogyan, hogyan, hát bicajjal, mi mással....bicajjal. Akkor bizony könnyen 300 km fölé mehet az egész napi tekerés. Ő eljön Bakig vonattal, ott találkozunk 5-kor, aztán hajrá. Én itthontól, Zalaegerszegről Bakig is bicajjal megyek, 14 km, jó lesz bemelegítésnek. Nem kell sietni, az 5 órai indulástól este 9-ig, amíg világos van, van 16 óránk az ÚTra.
320 km-el számolva ez 20-as átlagot jelent, amit azért csak bírunk tartani a Balaton-körúton is. Nem sokat gondolkoztam a dolgon, rábólintottam.

Előtte hétvégére szki javasolt egy közös bicajozást, járjuk be az utat Keszthelyig és vissza. Jól ment a dolog, nagyjából egy tempót megyünk, ami azért nem árt egy hosszú túránál.

Egyébként július első szombatján, ami ugye idén éppen ez a 2-ai nap, rendezték a Tour de Balaton-t. Ez egy 24 órás élmény-, és teljesítménytúra, célja (mi más lehetne?) a Balaton körbebicajozása. Ennek apropóján hozott magával szki pecsétkönyvet, amit emlékül szánt a mai napra, útközben pecséteket gyűjtögetve.

Eljött a nagy nap, kelés 4-kor, készülődés. 4:20-kor felhívtam szki-t, hangposta válaszolt. Mit mondjak, egy pillanatra megijedtem. Basszus, csak nem elaludt? Nem, csak pont akkor szállt fel a vonatra, nem tudta felvenni. Közben vetettem egy pillantást az időképre...csúnya kék folt terpeszkedett a radarképen, éppen Zala megyénél. Remek, a végén még megázunk, gondoltam. Aztán már meg is hallottam az esőt....Na, ez is jól kezdődik. De nincs mese, menni kell, meg egyébként is: "örökké nem eshet".

Szerencsére mire elértem félútig, az út is száraz volt, arrafelé nem is esett. Szki már Bakon várt rám (késtem pár percet) és indultunk is. Pacsa után láttam meg az első villámot a Balaton felől, sejtettem, hogy nem ússzuk meg azzal a kis hajnali esővel. Igaz, az előrejelzések is majdhogynem őszi időt mondtak.

Minden gond nélkül értünk Keszthelyre, bekaptunk két müzliszeletet, elindítottam a Sportypalt, hogy rögzítse az UTat, és már mentünk is tovább, immár a Balatoni-körút táblával jelzett úton!

A Becehegyi vasútállomásnál, ahol a kerékpárút kikanyarodik a 71-es főút mellé, fogadott bennünket ez a látvány, ahogy elnéztünk Badacsony felé:

Ajjaj, ez nem néz ki valami biztatóan.....

A kép nem adja vissza igazán, ahogy a (mint kiderült, nem eléggé) távoli eső eltakarja a láthatár nagy részét, hátborzongató volt, de valahogy szép is..... Hamarosan el is kezdett esni, ami aztán el is kísért bennünket Balatonrendesig.

Révfülöpön álltunk meg először, én sikeresen le is tenyereltem, és csúnyán lekarcoltam szegény fékkaromat. Elég hirtelen álltam meg, és nehogy szki belém jöjjön, lekormányoztam a bicajt az út melletti részre, ami puha homok volt, mint kiderült. Egyből blokkolt az első kerék, és mire kikaptam volna a lábam a pedálból, már feküdtem is.
Eddig bírtam az spd-t esés nélkül, de amúgy is "illik" legalább egyszer eldőlni, ha valaki spd-t használ. Szerencsére nagyobb baj nem történt, a fékváltókart visszaigazítottam, a váltás/fékezés továbbra is kifogástalanul működik. Ami rosszabb volt, hogy eddigre a cipőnk, ruhánk átázott, én pl. itt annyira vacogtam, hogy alig bírtam megírni a "jólvagyunk" sms-t az otthoniaknak. És továbbra is vizes aszfalt várt ránk, napsütésnek semmi jele.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Copyright © 2000-2023 PROHARDVER Informatikai Kft.