Bevezetésképpen el kell mondjam, hogy én nem preferálom a tokok semelyik változatát. Egy telefon úgy szép, ahogy azt a tervezői megálmodták. Ez pedig különösképpen igaz egy Samsung Galaxy Note3-ra. Bizonyára elfogult vagyok. Mégis miért néztem körbe az internet végeláthatatlan mezőin egy olyan tárgy után amire zsigerből nemet mond az agyam minden egyes sejtje?
Első körben a lelkem mélyén megbújó és elnyomott mazohista énemre gyanakodtam, majd ezt a lehetőséget el is vetettem gyorsan. Nagy készüléket nagyobbnak felöltöztetni, nem éppen az önsanyargatás és annak élvezésének egyik válfaja, de közel áll hozzá. Sőt! A lényeg pont az előző összetett mondat elején rejtőzik. Rádöbbentem, ennél a méretosztálynál már oly mindegy, meddig megy el az ember. Egy designes tok nem biztos, hogy ront a szubjektíven meghatározott kecses formán.
Megfogant az elhatározás, ha lúd, hát legyen a legkövérebb! A lehető legjobb védelmet nyújtó tokot kell beszereznem. Szép forma ide vagy oda, azért a funkcionalitást is fontos figyelembe venni, ami nem más mint a védelem. Ennek az egymásnak ellentmondó feltételpárossal kutattam és kutattam. Minduntalan abba a kellemetlen kompromisszumba ütköztem amire számítani is lehet. Szép a tok, de baromira nem véd. Véd a tok, de nagyon nem szép.
Egy napon belebotlottam a Love Mei márka Note3 készülékhez tervezett termékébe. Lámpás gyúlt eltompult tudatomban, szemem felcsillant. (Bizonyára a benti fényár miatt.
) Ez kell nekem, ez az amit kerestem. Egy népszerű magyar aukciós oldalon botlottam bele használtan (Egy kipróbálás erejéig volt csak felbontva a csomag). Leadtam a licitem, majd másfél hét várakozás után nálam volt ez a... Nehéz szavakat találni rá. Mert nem tok. Talán a "telefon-vért" a legtalálóbb kifejezés. Azt tudni, ha egy tárgy tetszik nekem és szeretem, akkor nevet adok neki. Anno kaptam ajándékba a Galaxy S2-mhöz egy elég durva tokot. Kedveltem, bár nem sokáig használtam, de kapott azért nevet: Drabália.