Hirdetés

Dilemma

Írnom kellene valamit.

Nem, nem kényszerből. Szeretek, szeretnék is írni, de valahogy nem megy.
Pedig téma az van. Szakmai is és lenne egyéb is.
Mégsem kezdem el.

Írnom kellne valamit.

Tudnék hosszan a LED háttérvilágításról, amely 2007-ben kezd majd elterjedni a TFT-k világában. Tudnék a 120Hz-es technológiáról az LCD TV-k, és a monitorok vonatkozásában, ami szintén érdekes újítás lehet. Lehet, hogy túl ''száraz'' anyagok ezek most még nekem is. Pedig ezzel első lehetnék.
Na és? Számít ez valahol?
Azt hiszem, számít. Ha másnak nem is, nekem számít.
Mégsem vágok bele.

Írnom kellene valamit.

Tudnék hosszan a hetvenes évekből régi kalandokról. Balatonról, szerelemről, szabadságról. A nyolcvanas évekből elindulásról, felnőtté válásról. Tudnék a kilencvenes évekből elválásról, újrakezdésről.
De kit érdekelne ez?
Mindenkinek megvan a saját élete, a saját története, a saját boldogsága, nyomorúsága.
Persze mindenki azt gondolja, hogy az övé más, különleges. Én is.
Mégsem fogok hozzá.

Szerelmem, Róma!

Sokáig legfeljebb csak álmodhattam róla, hogy egyszer eljutok majd Rómába, abba a városba, ahol az ókori történelem legfontosabb eseményei zajlottak.

[kép]

De az idén nyáron minden valósággá vált, eltölthettem egy hosszú hétvégét az Örök Városban.

Fantasztikus élmény volt, hátborzongató, ahogy sétáltunk azokon a helyeken, azokon a köveken, láttuk azokat az épületeket, vagy azoknak a romjait, ahol a történelemkönyvek nagy alakjai élték mindennapjaikat.

[kép]

Nem tudom, hogy másoknak is, akik jártak itt, ennyire felkavaró érzés, de én nem tudtam szabadulni a múlt árnyaitól. Szinte magam előtt láttam az ókori Rómát teljes erejében, és pompájában.

Természetesen, csodálatosak a középkor építészeti, és művészeti kincsei is, de engem mégis inkább a császárok és a város akkori dicsősége ragadott meg a legjobban.