Soundmagic PL50

A shenzheni Soundmagicet 2005-ben alapították és azóta töretlenül jönnek felfelé a fej- és fülhallgatók piacán.

Alapvetően a többség úgy definiál egy terméket, hogyha kínai, akkor az biztosan rossz, és mindenképp márkát kell venni. Ez egyrészt igaz, mert vannak tényleg silány minőségű termékeik, ugyanakkor látni kell azt is, hogy vannak olyan gyártók is, akik rájöttek, ha olcsó, relatíve megfizethető áron kínálnak tényleg használható, minőségi termékeket, annak mindig is lesz piaca.
Ez a hozzáállás pedig egyre többször jelenik meg különféle árucikkek kapcsán, így természetesen a szórakoztató elektronikát, azon belül is a fejhallgatók és fülhallgatók világát sem kímélte a Kelet szorgos keze.

Gyakran előfordul, hogy az ismertebb nevek a márkajelzésen akarnak nyerészkedni, közben pedig egészen elfelejtettek fejleszteni (alsó-és középkategóriában mindenképp), így a szemfüles és a potenciális igényeket szem előtt tartó cégek jobb választások lehetnek.

Még az iPhone-használó berkeken belül is viszonylag kevesen ismerik a PhoneSuit nevét. Nyilván azért, mert szignifikánsan kisebb marketinggel van megtámogatva a cég, mint a konkurensek, annak ellenére, hogy a jelenleg piacon lévő kiegészítőknél is vékonyabb és gyors töltésének köszönhetően abszolút megérdemelné a figyelmet.

A most nálam lévő PhoneSuit Elite névre keresztelt eszköz a gyártó jelenlegi legfejlettebb terméke, ami a leírás szerint minden gond nélkül duplázza meg az iPhone-unk használati idejét. Gyorsan meg is néztem, mit kapunk a pénzünkért.

A csomag kifejezetten kellemes. Az oldalain és a hátulján a szokásos specifikációkat és képeket kapjuk. Az eleje mágnesesen nyílik, mögötte egy átlátszó plasztik ablakon tekint ránk vissza maga a tok. Nagyon minőségi, kellemes tapintású már maga a doboz is, eddig minden rendben van.

Pár napja jutottam hozzá egy, Magyarországon még ismeretlen gyártó termékéhez és nem voltam rest, jól megnéztem, hogy a nem kevés pénzért mit is kap a vásárló?

A CalypsoCrystal névvel nem sűrűn találkozhattunk még idehaza. A ljubljanai székhelyű cég közel található Bécshez és Milánóhoz, tehát a kultúra és a divat fővárosaitól alig pár órára van. Az alig pár éve a piacon lévő gyártó hangsúlyozza, hogy az általuk gyártott kiegészítők helyben fellelhető alapanyagokból készülnek, mindent helyben raknak össze. A most nálam lévő CalypsoCase with CalypsoRing a gyártó egyik legdrágább és talán legminőségibb terméke.

Nagyjából 5 napja használom és ez idő alatt szoros barátság köttetett közöttünk. A dobozról már messziről lerí, hogy magasabb kategóriát képvisel.

"Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,
idén lett csak készen, idén sem egészen.
Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe, minden lába ríme.
Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,
de az égre nézve alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú
volt az első versszak, jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.
Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,
tán a ma lepergő, oszló testű felhő."

Érdekes irányt vett a világ. Inkább vissza fele halad, sem mint előre. És ez nem tetszik. Az emberek egyre inkább a külsőségekben gondolkodnak és nem veszik figyelembe a belső értékeket, ami hát valljuk be, talán a legfontosabb…lenne. Ez nagyban látszik is a társadalmon. Sokan szoronganak és lesznek depressziósak. Nem járnak utcára, bezárkóznak, ha mégis kimennek, akkor konzervatív ruhában járnak, ne hogy valaki megszólja őket. Miért jó ez? Merj más lenni! Mi értelme felvenni a társadalom monotonitását, szép lassan eggyé válni ezzel az elsőre nyugtatónak ható sodrással, mely szép lassan felemészt?

Mostanában, ha kimész az utcára és körbe nézel, mit látsz? Az határoz meg, hogy kivel barátkozol, milyen ruhát viselsz, milyen autóval jársz. Akkor vagy valaki, ha hosszú műkörmöd és seggig érő, szőke műhajad van. Elfogadnak, sőt tisztelnek, a képzeletbeli ranglétrán feljebb pozíciónálnak, ha menő autód, drága házad, és sok sok pénzed van. Ettől leszel valaki és ez az, ami behatárol emberileg. Ez viszont nem így van. Mit érnél egy belső kisugárzás nélkül, egy humorérzék, gondolkodásmód nélkül. Valószínűleg semmit. Majd, ha ez, ha ez lesz a meghatározó a világban, ha az emberek ez alapján ítélnek meg, és nem leszel közutálat tárgya, ha kicsit is kilógsz a többség által megkomponált ‘pörfikt wörd’-ből, nem leszel kicikizve, és esetleg bántva, azért, mert a te stílusod üti a többi ember konzervatív gondolkodásmódját, na akkor, és csakis akkor, azt mondom, elindult a világ valamerre. Halad és mindezt a jó irányba teszi.

Miért jó elvegyülni a tömegben? Senki nem fog megszólni, bántani. Nem leszel közútálat tárgya, nem fognak újjal mutogatni rád az emberek. Teljesen átlagos életet élhetsz, mint az emberek legnagyobb része. Egy idő után alkalmazkodsz, felveszed az élet ritmusát és egy idő után észre sem veszed, de eltelt x év és te még sehol sem jársz. Ugyanott vagy, ahol elkezdted, és visszagondolva az elmúlt évekre, nem tudnál felsorolni semmi említésre méltót. Egyszerűen eljárt feletted az idő. És akkor jön a kérdés, miért jó másnak lenni, miért jó kitörni a tömegből, szembe menni az árral és azt tenni, ami neked tetszik? Nos azért mert az előző példán akulva, lesz mire visszatekintened, lesz miért azt mondanod, igen, éltem az életem, nem csak eltelt. Túl rövid ez ahhoz, hogy elherdáld, próbáld úgy kitölteni, hogy nem azzal foglalkozol, hogy mások mit gondolnak rólad. Ne a kötöttségekkel foglalkozz, csak élj! Semmi értelme, ha útközben megállsz és visszafordulsz, csak mert a nép akarata legyőz. Mondanám, hogy lázadj, de minek. Mondanám, hogy támadj, de minek. Lehet ezt csendben is csinálni. Mindezt a lelkedben tedd és meglásd minden jobb lesz.

Nem könnyű boldogulni az életben.

Annál is inkább, mert napról napra több bukkanó lesz. Sosem tudod, mi vár a sarkon túl, így nem tudod mikor, mit kell tenned. Lehet, hogy elüt egy teherautó, vagy megkéselnek az utcán, vagy csak fejbe lőnek, mert az illetőnek olyanja volt ma. Nagyon nehéz az Élet.

Ám igazából, ezek mellett van egy még veszélyesebb és még fertőzöbb baj, ami csak veszedelmes lehet ránk, emberekre. Ez pedig pont mi vagyunk, mi magunk. Mi vagyunk saját magunk elrontói. Magunknak nehezítjük az Életet, tesszük napról napra bonyolulttá és elviselhetetlenné. Minden nap teszünk valamit, amit úgy érezzük, meg kellett cselekedni, csak épp azzal nem számolunk mi ennek, vagy mi lesz ennek a következménye. És mire erre rájövünk, sokszor már késő... Nehéz az Élet.

De, ha jobban belegondolsz, azon túl, hogy pusztítod magad, segítessz, jobban mondva segíthetsz is. Nem hiába: "Segíts magadon, az Isten is megsegít." Már megszületésedtől kezdve irányíthatod magad, persze több kevesebb sikerrel, de ahogy kialakul a világképed, el tudod magadat helyezni az Életben, és lesz célod is benne, onnantól kezdve lesz értelme a létednek. Mert ez a legfontosabb. Legyen célod. Legyen mi űz, mi hajt, legyen, valami ami megmozgat mikor baj van, legyen valami, ami feldob, ami vigaszt nyújt, akkor mikor minden veszni látszik. Legyen ez fény, a legnagyobb sötétségben, mely mutatja az utat egy szebb jövő felé. Tanulj jól, mert ez a legfontosabb fiatal korodban, ez alapozza meg az elkövetkezendő Életed. A tudást már senki nem veszi el tőled, az a tied marad örökké, de ez még messze nem elég. Élj a lehetőséggel, ami eléd tárul, ne hagyd veszni a lényeget. Legyen családod, feleséged, szerető gyermekeid, ez a fontos az Életben, ettől leszek boldog, jó és kiegyensúlyozott. Én is ezt teszem. Már könnyebb az Élet.

Zakatol a villamos, ülőhely nuku, így állok. Jön egy idős nénike, felsegítem a motyóját, nagyon hálás, nem győzi megköszönni. Hely nincs, ahova leülhetni így állnia kell...vagyis hely az van, csak mindenki túl fáradt, hogy felálljon. Előttem egy nálam nem sokkal fiatalabb fiú ül, illedelmesen megkérem, hogy álljon fel, mert van más, akinek nagyobb szüksége lenne a helyre. Már áll a villamos, a gép végén még azt is hallják, ha megkordul a gyomrod, nem hogy mást. A fiú is próbálkozott volna kultúráltan válaszolni, de 1 mp alatt feladta és csak ennyit mondott:

- Mit szósz' be nekem buzi köcsög? Én is messze megyek bazdmeg!

Nos felesleges lett volna verekedést provokálni egy villamoson, de még a nyílt utcán is, így hagytam a fenébe. A villamos megállt a következő megállónál ( Nagytemplom - Városháza, azt hiszem a legkisebb távolság, kb. 150m) és a fiú leszáll! Egyel előtte szállt fel, tényleg messze ment. A nénike ült volna le, de a helyére beült egy középkorú nő. Neki már nem szóltam. Minek? Hogy elküldjön ő is, mert messze megy? Nincs erre külön kapacitásom. Azt hiszem csalódtam az emberekben. De nem most, ez már meg sem hat. Az a valami, az a bizonyos dolog, már rég eltört bennem. A nénike elköszön, észre se vettem, de a célnál van, leadom neki motyót, nem győzi köszönni, de én már nem hallom, a villamos vezető nagyon ideges, fél másodperccel később tud magába nyomni 10 doboz cigit, súlyos gond, ezért képes odazárni mást.

Bevezető

Előszó:

Nagyon régóta tervezem, hogy írjak róluk egy cikket, de ez nagyon pontos tervezést igényelt, ugyanis ez más. Nagyon más. Nekem az első együttes volt, akiket megismertem és azóta is töretlen a lelkesedésem feléjük. Most már lassan 3 éve dobolok, így ez a kapcsolat még szorosabbá fonódott. Egy élmény volt megismerkedni velük, összetörtem belül mikor feloszlottak, és újra kivilágosodott bennem vmi, felkelt a Nap, mikor újra összeálltak. Lehet furcsán hangzik, de nincs élet Blink nélkül. Számomra nincs. Ez persze elég radikálisan hangzik, de nem kell véresen komolyan venni ezt, csupán arról van szó, hogy az én zenével való megismerkedésem, majd az utánna következő dob karrierem meghatározó alakjai voltak ők, és olyan élmény őket hallgatni, hogy az leírhatatlan. Az ember változik, napról napra mennek végbe új dolgok, de egy valami állandó, az első élmény egy adott témáról. Nem felejtjük el az első csókot, az első üdülést, az első hócsatát, a haverokkal lerészegedést, első szexet (tisztelet a kivételnek:D), vagy bármi más meghatározó élményünket.....és nem felejtjük el az első zenei élményt sem. Nekem mindezt a Blink teljesíti be. Lehet fanatikusan hangzik, pedig koránt sem az. Tudom a helyem, a státuszom a világban, és még sok mindent tudok, de egy valamit biztosan: Én még 83 éves öreg bácsiként is a Rock Show-ra fogok fogat (protkót) mosni, a First Date-et dúdolom, mikor az unokáknak az első randimről mesélek, vagy a feleségemre gondolok, miközben az I Miss You-t hallgatom a Youtube-on. Már a részemmé váltak és ez így van jól, ők a Blink 182.

8 óra 43 perc. Egy borús, kora reggeli nap. Talán vasárnap, de lehet, hogy péntek-szombat körül járhat, nem tudom. Felkelek, irány a fürdőszoba, mert egy 5 tagú családban mindig az sínyli meg a mosakodást, aki a legtöbbet pöcsöl benn. Bizony, az én lennék. Általában ez az idő intervallum 1 és 1,5 óra közé tehető. De komolyan ez sok? Nem hiszem. Ebben benne van minden, ami ahhoz kell, hogy ne nézzenek csövesnek vagy vmi, ez jár az embernek, relaxáció. Vagyis járna. Csak ugye egy 5 tagú családban, ha mindenki csak 30 percet szórakozik, akkor az egy kezdő matek tudással is 150 perc, ami sacc per kábé 2,5 óra, ami mondjuk egy suliba induláskor, elég gázos. Na én ebből a 2,5 órából foglalok le másfelet. Lehet tényleg sok. Na szóval elkészülök és indulunk is.

Jah, hogy hova? Akkor kanyarodjunk a tárgyra. Festékért kell mennem, vagyis nem kell, de elmegyek, ha ezzel is tudok segíteni. Ez vagyok én....Na lényeg a lényeg, elindulok. Elég jól feltalálom magam minden helyzetben. És ez a 'minden' egészen a mozitól a gyros-osig terjed. Tehát 2 dolog. Utánna elbuktam. Keményen. Annyi biztos volt, hogy a festéket elég valószínű, hogy nem a péknél találok, tehát a 2 sarokra lévő bolt kizárva. Marad a Város. Nos ez nállunk debrecenieknél annyit tesz, hogy - gó tu dö big csörcs - és ott meg vagy a Fórum, vagy a Plaza. ( nem vagyok Pláza kandúr....). Mire ezt a gondolatmenetet levezettem, el is érkeztem a villamos megállóig. Nem sok dolgot örököltem apától, ám egy fontosat azért mégis: Ha tehette, minden hova kocsival ment. Kényelem a köbön. Nos driving license nélkül marad a public transport, így fel is ültem a vilire és kemény 2 megálló után a célnál voltam. Nos a hosszúra nyúlt bevezető után térjünk a tárgyra.