06.18-21. Hétfő - Csütörtök
A hétfői nap meglehetősen érdekesen kezdődött. Volt szerencsém beszélgetni az egyik kutatóval, aki előző pénteken Fukushima környékén járt. Kaptam némi konkrét információt a jelenlegi helyzetről. Emberünk pár kollégájával, és diákokkal látogatott el egy nagyobb faluba, ami a lezárt területen belül fekszik. Kutatásokat végeznek azzal kapcsolatban, hogy a rizsre milyen hatással van a sugárzás. A falu különböző pontjain helyeztek el palántákat, és vizsgálják a növekedésüket, a termést, illetve, hogy raktároznak-e el sugárzó részecskéket, és ha igen, milyen mértékben.
Ahogy kivettem a szavaiból, a szitu tényleg Csernobilhoz hasonlít, bár annál sokkal enyhébb. Nem tudta pontosan megmondani, mekkora terület van lezárva, de feltehetőleg nem kicsi. Annyi biztos, hogy nem teljesen kör alakú a zóna, hanem elnyújtott, az erőműtől délre ugyanis sokkal komolyabb mértékű szennyezés történt. Azt mondta, hihetetlen élmény volt a látogatás. Péntek hajnalban indultak Tokiótól kissé északra levő városrészből, cirka 350 km volt az út. Megérkezéskor természetesen át kellett esniük egy szigorú biztonsági ellenőrzésen, és csak a megfelelő engedélyek birtokában léphettek be a lezárt területre. Rövid autózás után érkeztek meg a célhoz, ami egy falu volt az erőműtől nyugatra. Bár, itt feltehetőleg sokkal erősebb volt a földrengés, mint Tokióban, szinte semmi kár nem keletkezett az épületekben. Mivel, ez egy viszonylag magasabban fekvő település, a cunami sem ért el idáig. Félelmetes érzés lehetett egy teljesen kihalt szellemvárosban sétálni. Elmondása alapján az épületek, az utak, a táblák, közlekedési lámpák, szóval minden a helyén van, nem károsodott, csak épp teljesen elhagyatott az egész. Még állatok sincsenek, mindösszesen két macska, és egy tehén mutatkozott az ott töltött egy nap során. Két őr vigyáz mindenre, akik meghatározott időközönként váltják egymást. Nem lehet túl izgalmas meló egész nap egy totál kihalt poszton dekkolni, nehogy valakik esetleg fosztogatni próbáljanak, amire a japánokat ismerve szinte nulla az esély. Az aktuálisan szolgálatban levő tagon kívül mindösszesen egy ember él a falu környékén, egy öreg, aki nem volt hajlandó elhagyni az otthonát, és gyakorlatilag önellátó gazdálkodást folytat már több mint egy éve, és nagy ívben tesz a sugárzásra.
A kutatócsoport több helyen végzett méréseket, az épületen belül, ahol az őr posztol kb. 2 uS/óra a dózisteljesítmény. Nyílt téren, a talaj közelében pedig cirka 5 uS/óra, de vigyázni kell, mert vannak helyek, ahol a sugárzás sokkal magasabb is lehet, mint úgy általában. A Fukushima felé tartó országút, és környéke erősebben szennyezett, ott cirka 20-30 uS/órát mértek, és természetesen le van zárva mindenki elől. Hogy milyen hasadóanyagok szóródtak szét a környéken, és vannak jelen most is az nem teljesen tisztázott. A jód 131 már lebomlott, annak rövid a felezési ideje, úgyhogy főleg Cézium van a lezárt zónában, azonban független kutatók mondták, hogy plutóniumot is találtak elszórva, ami nagyobb probléma és a fűtőelemek direkt sérülésére utal. Persze, a kárelhárításért felelős TEPCO erről semmi információt nem ad ki, és nem erősít meg.
Próbáltam szerezni pár infót a kárelhárításról, és az erőműről is. Igazából, semmi érdemleges választ nem kaptam, senki nem tud semmit. Az őrök nem beszélnek, és csak a független kutatók osztanak meg egymással híreket, bárki, akinek valamilyen köze van a TEPCO-hoz, mélyen hallgat. Nem a TEPCO végez minden munkát, hanem kiadta őket független cégeknek, de valószínűleg komoly titoktartási szerződést kötöttek velük. Amióta itt vagyok, még senki nem említette, hogy hivatalos tájékoztatás történt volna bármilyen téren. Vannak dekontaminálási kísérletek, de az ismerősöm szerint ezek nem következetesek. Kis területeket tisztítanak csak meg, senki nem tudja, miért épp ott, és miért akkora részt. Feltételezik, hogy valakinek, valamiért fontosak azok a területek. Az erőműről, és a károkról pedig egyáltalán nincs hír. Kérdeztem, hogy lehet-e tudni valamit a sugárzás mértékéről az erőmű közelében, de azon kívül, hogy a szint veszélyes, és arrafelé a hivatásosokon kívül senki nem mehet, még független kutatók sem, nincs semmi konkrétum. Mint, ahogy arról sem, hogy jelenleg hol áll a romeltakarítás a reaktorblokkokban, vagy milyen súlyos a helyzet. Állítólag, a part erősen szennyezett, ahogy az óceán is, de oda szintén nem lehet lejutni. Viszont, vizsgálták a talajvíz készletet a város alatt, és azt nem érte el a szennyezés. A lezárt terület nagysága állandó, bár senki nem tudja, hogy a radioaktivitás a szél által terjed-e, és ha igen merre, bár nem hiszem, hogy ez komoly veszélyt jelentene. Kérdeztem, hogy van-e bármi becslés arra, hogy mikor lehet visszaköltözni, de a kolléga csak annyit mondott, hogy Csernobil környéke is még mindig le van zárva és a cézium felezési ideje 30 év körül van.
Jelenleg Japán kettő kivételével az összes atomerőművét leállította, és alternatív úton próbálják meg biztosítani az energiaellátást. Ez persze nem csak tiszta forrást jelent, hanem más típusú erőművek működnek nagyobb kapacitással (érdekes módon ezek ellen a Greenpace nem lázad), illetve, próbálnak tervet kidolgozni a jövőre nézve. A legkomolyabb elgondolás egy a szigeteket körbevevő ár-apály erőmű rendszerről szól, ami teljesen mértékben kiváltana minden mást. Persze, kivitelezése cirka technikai bravúr szintjén mozog. Viszont, mivel ez jelenleg nem áll rendelkezésre, valószínűleg a nyárra vissza kell kapcsolni pár blokkot. Itt minden háztartásban a klíma alapfelszerelésnek számít, sok kolléga szerint a nyár nem elviselhető nélküle. Használják is, méghozzá nagyon durván. Az intézetben 23-26 fok az állandó hőmérséklet majdnem minden helységben, de egészen szédítő belépni az áruházakba, vagy akár egy kisebb élelmiszerboltba is, mert szabályosan hideg van. Még a tetővel fedett, de egyébként oldalról nyílt bevásárló utcák is klímatizáltak úgy ahogy. Bár, kérték a lakosságot és az ipari létesítményeket, hogy csökkentsék a villamos energia felhasználást legalább 15%-al, úgy tűnik, ez nem lesz elég. Ahhoz, hogy a komolyabb áramkimaradásokat elkerüljék, a héten kérvényezték két atomreaktor beindítását. Egyelőre még megy a vita róla, de valószínűleg jóvá fogják hagyni, hiába félnek az emberek gyakorlatilag mindentől, aminek bármi köze van a hasadóanyagokhoz, más választásuk nagyon nincs.