Le sem tagadhatnám, hogy milyen nagy kalandjáték fan vagyok. Kedvenceim között van a Still Life első és második része, a Syberia sorozat, a Vampyre Story, a Monkey Island, de a Resident Evil első három részét, sőt még az Alone in The Darkot is ide sorolhatnám. Két évnyi FPS dőzsölés után, újra kedvem támadt valami új nyalánkságot kipróbálni. Mivel bő fél éve büszke Dreamcast tulajdonos vagyok, el is kezdtem kutakodni, milyen jóságok találhatók a gépezetre. Ekkor bukkantam rá a Shenmura. A pozitív kritikák engem eléggé meggyőztek, ezért gyorsan be is szereztem. Miután 26 órával később végigvittem a játékot és letettem a kontrollert, csak ennyit tudok mondani: Váó!

Egy Dreamcast exkluzív játékról van szó, habár már nem is annyira „exkluzív”, hiszen a szemfülesek már X-box Live-ról is beszerezhetik, és erősen ajánlom, hogy minden ember tegye meg, aki szereti ezt a zsánert. Egy kőkemény kalandjátékról van szó, és azon belül is az egyik legjobbról. Lehet, hogy sokak képzeletét nem fogja megragadni a keleti kultúra, amit a játék kínál, viszont én törzsgyökeres otakuhoz méltóan minden pillanatát élveztem.

Minden embernek meghatározó eseményt játszik a gyerekkora. Ilyenkor alakul ki az ízlésünk különböző dolgok iránt, ilyenkor tanuljuk meg az élettel szembeni alapkövetelményeket, ilyenkor válik nyilvánvalóvá kik is vagyunk igazából. Koromnál fogva szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen lassan a második x-emet kezdve gyermekéveim minden mozzanatát fel tudom még idézni. Emlékszem a boldog és szomorú pillanataimra, emlékszem minden sikeremre és bukásomra. Nyugodtan nevezhetem magam a 90-es évek szülöttjének, az internet előtti egyik utolsó generáció tagjának. De mi a helyzet a mai generációval? Ők is ugyanúgy fognak visszaemlékezni gyermekéveikre, mint mi? Igenis, meg nem is.

Tény ami tény, hogy a mai generációt az internet neveli, és nem a televízió, ami az én koromban volt a 90-es években. Csonka családban éltem, édesanyám éjjel-nappal dolgozott, hogy meglegyen a kenyérre való pénz, ezért ha éppenséggel nem óvodában voltam, akkor a tévé elé ültetett és átkapcsolt a Cartoon Network-re. Munkájának gyümölcse viszont nem maradt el, hiszen volt tévénk, kábeles telefonunk, sárgakazettás nintendónk és egy Commodore 64-esünk, amihez sajnos nem volt kazetta, így ha hozzáülhettem, akkor színes csíkokat húzogattam vele szórakoztatásom céljából. Zavartalan életünk volt a 2 testvéremmel egyetemben, mégis bennem égett a birtoklási vágy. Mindig többet akartam és csak siránkoztam értük, több-kevesebb sikerrel. Az egyik legkínosabb ilyen emlékem 2004-ben volt, kilenc évesen. Mindenképpen mobiltelefont akartam, és sikerült is kisírnom egyet. Egy kopottas Nokia 3410-est. Alig vártam, hogy megmutathassam osztálytársaimnak, és amikor meglátták csak csodálkoztak. Volt rajta Snake, meg valami oldalnézetes lövöldözős játék, a nevére már sajna nem emlékszem. Én voltam a legmenőbb az osztályban, mivel elmondhattam, hogy van egy telefonom. Sajna az örömöm nem tartott túl sokáig, mivel a negyedikes osztályfőnököm szinte azonnal elkobozta, mondván, hogy nincs rá szükségem. Aznap tényleg elgondolkoztam: "Miért is kellett nekem telefon?". A telefon lényegi funkciója a telefonálás, de erre nem igazán volt szükségem kilenc évesen, az iskolám fél kilométerre volt az otthonomtól, édesanyámon és a testvéreimen kívül senkinek sem volt telefonja. Kit hívhatnék vele? Szerencsémre, egy bocsánatkérést követően visszakaptam a készüléket, amit azután a fiókban tartottam még 2 évig, amikoris már tényleg volt értelme használni (bár akkor sem még nagyon).

Bevallom, nem voltak nagy elvárásaim a játékkal kapcsolatban, a végén pedig jól meg is lepett. Iszonyatosan jó játék, és szánom-bánom, hogy nem játszottam ki előbb. Habár 2008-ban már hozzányultam a produktumhoz, a szegényes nyelvtudásom, és az internet hiánya miatt, már a kiképzés első szakasza után elakadtam. Most, így 2014-ben, 6 évvel az első próbálkozásom után, pedig egy újabb mestermű kerülhet be személyes kedvenceim közé, ahova csak a legkiválóbbaknak jutott eddig hely. Tényleg mindenkinek csak ajánlható darab. Ha valamihez hasonlítani szeretném, akkor olyan mint a Ratchet & Clank, csak egy kicsit morbidabb. Viszont, pont ez adja meg a varázsát. A karakterek szerethetőek, a játékmenet pedig iszonyatosan jó. Most ilyen szuperlatívuszokban beszélek, de ezt tényleg látni kell élesben. A történet az mondjuk egy kicsit lapos, de mindezt kárpótolja a nagyszerű pályatervezés. Kijelenthetem, hogy ez volt számomra az év egyik legnagyobb meglepetése (még így 10 év késéssel is). Kíváncsian várom, hogy Razputin barátunknak lesz-e további kalandja.

Mit ki nem hoz az unalom az emberekből ilyen esős napokon. Új videóm a brazil-német meccs eredményére reagál. Első videóm Sony Vegassal, nem lenézni (annyira).

Sziasztok!

A mai nap folyamán hatalmas dilemmával kerültem szembe: két játék között filózom, de csak az egyiket engedhetem meg magamnak és szeretném kikérni a ti véleményeteket!

A két játék a következő:

- Fahrenheit: Indigo Prophecy - ezzel a játékkal nagyon sokat játszottam anno, de sosem sikerült befejeznem, viszont nagyon megfogott a hangulata.

- Sleeping Dogs - ezzel a játékkal viszont nincs tapasztalatom, de tesztekből és videókból ítélve, jó hírnek örvend és eddig szinte csak pozitívumokat hallottam róla.

Tehát akkor összességében: régi klasszikus, vagy új hús?

Megosztom egy pár sorban, hogy eddig hogyan teljesített az új Ubuntu 14.04 LTS játékok terén.

Ubuntu 14.04 LTS 64 bit

- Prey natív linux: Tökéletesen megy, semmi gond.
- Serious Sam 1 natív linux: Megy, de nincs hang, és még nem sikerült orvosolnom a problémát.
- Enemy Territory Quake Wars natív linux: Tökéletesen megy, minden rendben.
- Portal 2 Béta natív linux: Abszolút tökéletes, csak pár hang bug van még benne.
- S.T.A.L.K.E.R. Shadow of Chernobyl(wine): Fix 25-30 FPS megvan, maximális grafika, statikus fények, és tökéletesen lehet játszani.
- Narcissu 1st & 2nd natív linux: Egy gyönyörű Visual Novell ami gyönyörűen fut linuxon.
- Serious Sam 3 natív linux változat: Játszható, de az FPS szám kisebb mint Windowson. Olyan 25 és 30 között.
- Dota 2 natív linux: Hibátlanul megy.
- Left 4 Dead 2 natív linux: Játszható, de be szokott lassulni.
- Bioshock (Wine): Játszható, pár apróbb grafikai bugokkal, illetve turkálnom kellett a játék Deafult.ini fájljában, hogy egyáltalán elinduljon.
- Toki Tori natív linux: Tökéletes.
- Amnesia: The Dark Descen natív liux: Tökéletes.
- Unreal Tournament 2004 natív linux: Tökéletesen megy, viszont minden indításnál "sudo padsp" parancssal kellett indítanom terminálból, hogy legyen hang.

Habár már két napja, hogy letudtam az emelt szintű angol érettségit, azzal többen is egyetértenek velem, hogy a magnó az valami katasztrófa volt.

[link]

Előszöris, az első feladatnál a felolvasó TUTI, hogy nem angol akcentussal beszélt, hiszen felismerem én az akcentusok közötti különbségeket, és ez kérem szépen egy francia volt. A második rész az elfogadható, a harmadik az meg éppenhogy elment, de az első az valami iszonyat volt.

De biztos, hogy az a több ezer diák téved aki panaszt nyújtott be. Mi kérünk elnézést! Legközelebb a kérdések oroszul legyenek feltéve.

Ma 11:50-kor ülök a buszmegállóban a nehéznek nem igazán mondható történelem érettségi után. 5 perc múlva befut a buszom, ami egy elég leamortizált Ikarusz volt. Szépen megvettem a jegyemet ahogyan azt illik, és elballagtam a busz végébe. Körülbelül 2 percig álltunk, mivel a busz ajtaja nem akart bezáródni. A buszsofőr ezt megelégelve leszállt és a kívül lévő kapcsolóval bezárta az ajtót, majd a busz legvégén lévő ajtón felszállt, és visszament a helyére. Ez a procedúra legalább még 4-szer ismétlődött meg. Megjegyzem ez az a fajta Ikarusz volt, melynek a második ajtaja nem középen, hanem teljesen a busz legvégében van.

Egy negyed órával később, mikor már a város és a falum közötti úton haladtunk a buszt meg kellett állítani, mivel az ajtó már megint nem funkcionált tökéletesen. Körülbelül 10 percig tartott, mire sikerült újra bezárni az ajtókat. Az első ajtó most már tökéletesen működött, viszont a hátsó bedöglött. Ja, és a busz most már elindulni sem akart, de azért idővel meggondolta magát. Mikor már le kellett szállnom, át kellett verekednem magam az egész buszon, hogy időben le tudjak szállni.

Segítséget kérek! Akárhányszor beírom ezt a terminálba, nem találja a megadott fájlt, ezért nem tudja telepíteni! Állandóan ezt írja ki: E: Ez a csomag nem található: matekerettségi

Kezdek elbizonytalanodni a linuxszal kapcsolatban. Mégsem olyan jó. Pedig azt mondták bármit megtudok benne csinálni.

Kevesebb mint 24 óra múlva érettségi. Lazulásképpen, vagy tanulás közben nagyon jól tud esni az ilyen zene.