ICS Themed ROM XXLPQ

Wanam specifikáció:

Based on WanamLite ICS V9.4 LPQ
Modem: XXLPQ
CSC: OXALPQ
Cf-root Kernel v5.4
Rooted (SuperSU v0.8)
ICS Lockscreen
15 toggle buttons
No SMS on Call log
Phone with disabled NR and Inc ringtones
Unlimited contacts on SMS/MMS
Enabled built in SIP & CRT TV animation
Numeric Battery
AOSP Clock & Calendar

Amik módosítva lettek:

- Visszaállítva az eredeti kezelőfelület hangok
- MultiCSC (A magyar LPQ-ból lettek kiszedve a CSC file-ok, így többek között a XEH product code is megtalálható benne.)
- T9 szótárak hozzáadva
- Apex és Trebuchet launcherek
- Áttémázott framework-res.apk és lidroid-res.apk
- ICS témájú SystemUI, általam szerkesztett wifi és adatkapcsolat ikonokkal
- CM9 Böngésző
- Módosított Phone.apk
- Fekete MMS.apk

Egy új oldal, ahol egyszerre léphetsz be kedvenc oldalaidra.

Még ez elején elmondanám, hogy ez nem reklám, csupán egy közvélemény kutatás, amiben a ti segítségeteket szeretném kérni.

Múlthéten elgondolkoztam azon, hogy milyen sok közösségi oldalra vagyok regisztrálva, hány féle e-mail címem van, és ezekhez hány különböző felhasználói név és jelszó tartozik. (Az én esetemben ez kb. 10 féle felhasználói nevet és 4 féle jelszót jelent.) Persze ezeket az Explorer, Firefox, Opera stb. böngészők megjegyzik és megkönnyítik a minden napos internetezést.
Aztán elgondolkoztam azon is mennyit lehetne gyorsítani ezeknek az oldalaknak a végignézésén, ha nem kellene mindet egymás után betöltögetni. Persze itt is előjön az Explorer és társaik segítsége, például a Könyvjelzők között eltárolva segít a weboldalak megnyitásában.
Gondolom mindenkinek megvannak azok a kedvenc oldalai, amiket egy nap rögtön elsőként néz meg, akár többször is az adott napon, és ezekhez mindig be kell jelentkeznie.
Végül született egy ötlet, hogy hogyan lehetne mindezt megkönnyíteni, felgyorsítani.

Mai fejlődő világunkban, egyre több olyan számítógépes koncepciókat készítenek, amelyek felülmúlják az emberi képzeletet. A nagy szoftver óriások egyre inkább arra törekednek, hogy egy minél közvetlenebb felhasználói felületet hozzanak létre. Napjainkig ezt a kifejezést nem is szó szerint értettük, hanem egy olyan szoftver kifejlesztésére asszociáltunk, amely megkönnyíti a felhasználó munkáját. Ám ez mára megváltozott!
Az egyre gyakrabban előforduló érintőképernyős technológiának köszönhetően, kinyílt a lehetőségek tárháza a fejlesztők számára. Ennek segítségével jött létre az úgynevezett „fizikai kapcsolat” ember és számítógép között.

Rövid történeti áttekintés:
Az érintőképernyős technológia a navigátorok körében terjedt el először. Ezek az eszközök még „kezdetlegesek” mai szemmel nézve. Egy kilépés gomb található rajtuk és az érintőképernyőn ugyanazok a sorok, oszlopok fedezhetőek fel minden menüpontban.
Napjainkban már a mobiltelefonok körében is elterjedt ez a fajta technológia. A fejlesztők előszeretettel használják a billentyűzet és az mp3-lejátszó gombok helyettesítésére.
Az igazi áttörést ugyanakkor a hamarosan megjelenő Apple iPhone jelenti. Ennek a „mobiltelefonnak” nincsenek gombja. Csak egy érintőképernyő van, és egy kilépés gomb, ami visszajuttat minket a főképernyőre.

Mint említettem, hamarosan fog megjelenni 599 $-os kezdő árral, amiért cserébe egy mindennel felszerelt iPhone-t kapunk 8 GB memóriával. [link]

http://www.youtube.com/watch?v=YgW7or1TuFk

Microsoft Surface:



A Microsoft egy új intuitív módon kezelhető felhasználói felülettel ellátott PC-koncepciót mutatott be nem rég. A korábban Milan kódnévre hallgató rendszert, Surface névre keresztelték át. Az új koncepció főként az érintőképernyős technológiára épül. Valójában nem egészen ez a technológia, de később ezt is megmagyarázom.
A Surface tervezése 2001-ben indult. A Microsoft két fejlesztője, Stevie Bathiche és Andy Wilson egyfajta interaktív játékasztal létrehozásán kezdte törni a fejét. A fejlesztők rájöttek, hogy a valódi tárgyak élethű manipulációja sokkal izgalmasabb lehetőségeket nyújtanak, mint a játékok. Az évek alatt több mint 85 prototípust készítettek. A kísérletezések során a legfontosabb szempont volt a funkció és a forma.
A Surface tényleg egy számítógép, bár nem látszik rajta. Az érdekessége ebben rejlik, hiszen látszatra úgy néz ki mint egy asztal, egy mindenhol jól mutató bútordarab. Ez azért van, mert a fejlesztők elsősorban nem a hétköznapi embernek szánja otthonra, hanem hotelekbe, kaszinókba, drága éttermekbe. Esetleg szóba jöhet még a gazdag társadalmi réteg is, hiszen a Surface ára kb egy új középkategóriás autóéval egyezik meg.





Az asztal összesen 52 érintést ismer, így mind a 10 ujjunkat használhatjuk rajta, mindeközben rengeteg funkciót is ellát. Készülékekkel kommunikál (Bluetooth), Internetre csatlakozik (Wi-Fi), kapcsolatba lép mobiltelefonokkal, mp3-lejátszókkal. Az asztal nem csak a vezeték nélküli kommunikációra képes eszközöket ismeri fel, hanem más formájú tárgyak felismerésére is megtanítható, sőt ezekkel interakcióba is léphet, a munkakörnyezet aktív részévé válhat. Például borospalack, vagy egy pohár ital.





A Surface esetében nincsenek beviteli eszközök (billentyűzet, egér, touchpad stb.). A 30 hüvelykes (DLP projektoros) megjelenítő az emberi kéz méretével és természetes mozgásaival összhangban áll és kellően nagy teret biztosít a kezeléshez. A felszínt infrakamerák figyelik, ami az érintésérzékeny kijelzőkre emlékeztető működést eredményez. Fontos különbség, hogy itt nem csupán egy vagy néhány pont követhető egy időben, hanem akár több is. A Surface egy vagy több felhasználóhoz tartozó pont egyidejű megfigyeléséből nyeri ki a szükséges vezérlőinformációkat.
A Surface belsejében egyébként normál PC lakozik, Intel Core2 Duo processzorral, 2 GB RAM-mal, a célnak megfelelő videokártyával és módosított Windows Vista operációs rendszerrel. [link]

http://www.youtube.com/watch?v=Cog8b8ojji0

Nekem még mindig olyan távolinak tűnik ez a technológia. Szerintem a Surface a sci-fi filmek világába illik bele. Az biztos, hogy futurisztikus érzést vált ki az emberből. Talán nem véletlen. Tom Cruise nem egy Surface-en hadonászott a Különvélemény című filmben?

Talán mindenki érezte már ezt a misztikus dolgot. Mikor az ember úgy érzi, hogy az adott pillanatban történő cselekvés, már egyszer megtörtént volna vele. Mintha átélte volna már azt a pillanatot.
Velem gyakran előfordulnak az ilyen pillanatok. Sokszor jön elő nálam a déja vu érzés. Igaz nem mindennapi dolog, nem küszködöm krónikus déja vu érzésben, nem élek át naponta több ilyet. A heti 1-2 alkalom viszont általános.

Sok féle magyarázatot hallottam már a déja vu-ra. Az egészen fiktív ötletektől az orvosi magyarázatokig. A kitalált magyarázatoknak persze semmi valós alapja sincs. Például a filmes ötlet alapján a déja vu egy hiba a mátrixban.
Vannak egészen megdöbbentő magyarázatok is, miszerint a déja vu érzés rejtett epilepsziás betegségre utal. Tehát akinek gyakorta fordul elő, az valójában epilepsziás, csak még nem mutatkoztak meg a fizikai tünetek.
Azonban vannak hihető, sőt akár valós magyarázatok is. Például, hogy a déja vu érzés csak egy kitaláció az agyban. Vagyis az agyunk kitalálja/elképzeli azt a dolgot vagy cselekvést, ami történni fog. (Mint egy becsomagolt ajándék. Elképzeljük a benne rejlő dolgot.) Az agynak ez a része független a memóriától, tehát ezek két külön rendszernek felelnek meg. Így a két rendszer egyszerre dolgozik és idézi elő a déja vu érzést.
Vagy lehet a két agyfélteke közötti szinkronizációs probléma az oka a dolognak.

A számomra leghihetőbb magyarázat a következő: A két szemünkből általában egy időben érkezik az információ az agyunkba. Azonban néha előfordul, hogy néhány tized/század másodperc differenciával érkezik meg az információ az agyba. Szóval mi jogosan érzékeljük úgy mintha már megtörtént volna velünk ez az eset.
De itt egy ellentmondás rögtön. A vakoknak is van déja vu érzése. Ők a szaglás, érintés és hallás alapján élik át. Tehát akkor még sem a fenti okok miatt van a déja vu.
A tudósok azt mondják, hogy hiába keresgélünk az agyunkban, az emlékeink között, akkor sem fogunk találni magyarázatot, azaz egy igazi emléket.

Magam sem hiszek ebben, bár nagyon meggyőző magyarázat. Előfordult velem olyan is, hogy egy beszélgetés közben támadt déja vu érzésem, abban a pillanatban tudtam hogy mit fog a másik fél mondani. Nem csak tudtam, hanem vele szinkronban mondtam el azt a mondatot ami a déja vu alatt átéltem. Ilyen akkor mégis, hogy lehetséges?

Sokszor gondolkozom azon, hogy mi lenne ha a déja vu tovább tartana, mint pár másodperc. Talán tudnák befolyásolni vele a jövőt?
Próbálkoztam olyannal is hogy megpróbáltam megváltoztatni a déja vu alapján látott cselekvési folyamatot. De ez nem sikerült. (Nem lehet megszakítani a folyamatot, mert a déja vu része a megszakítás is. Ez egy ördögi kör.) Ugyanakkor előfordult már olyan is, hogy a szokásos déja vu érzés jött elő, de még sem volt az. Vagyis tudtam hogy ez már előfordult velem, de ennek nem így kellett volna történnie. Nem így kellett volna végződnie, valami megváltozott.

Személy szerint, a déja vu érzést az álmokhoz kötöm. Lehet hülyeség, és téves feltételezés, de akkor is így érzem. Nem szoktam álmodni. Vagyis azt mondják, hogy mindenki álmodik, csak van aki nem szokott emlékezni rá. Akkor én sohasem szoktam emlékezni, hogy mit álmodok. Szerintem álmunkban „megálmodjuk” a jövőben bekövetkező pillanatokat. Nem álmodjuk meg az egészet, csak egy egy képet, pár másodpercig. Azt éljük át déja vu-ként az életben.

Sokszor szoktam gondolkodni azon, hogy vajon hol láttam már ezeket a képsorokat és hol hallottam a hangokat. Mindig elő jön egy halvány emlék, mintha ez az emlék már egy ideje ott lenne a fejemben.

Lehet hogy kitaláljuk ez egészet, vagy netán megálmodjuk? Esetleg valóban emlékezünk ezekre a be nem következett dolgokra?
Ki tudja, talán nem is a mi feladatunk ezt megmagyarázni.