Talán mindenki érezte már ezt a misztikus dolgot. Mikor az ember úgy érzi, hogy az adott pillanatban történő cselekvés, már egyszer megtörtént volna vele. Mintha átélte volna már azt a pillanatot.
Velem gyakran előfordulnak az ilyen pillanatok. Sokszor jön elő nálam a déja vu érzés. Igaz nem mindennapi dolog, nem küszködöm krónikus déja vu érzésben, nem élek át naponta több ilyet. A heti 1-2 alkalom viszont általános.

Sok féle magyarázatot hallottam már a déja vu-ra. Az egészen fiktív ötletektől az orvosi magyarázatokig. A kitalált magyarázatoknak persze semmi valós alapja sincs. Például a filmes ötlet alapján a déja vu egy hiba a mátrixban.
Vannak egészen megdöbbentő magyarázatok is, miszerint a déja vu érzés rejtett epilepsziás betegségre utal. Tehát akinek gyakorta fordul elő, az valójában epilepsziás, csak még nem mutatkoztak meg a fizikai tünetek.
Azonban vannak hihető, sőt akár valós magyarázatok is. Például, hogy a déja vu érzés csak egy kitaláció az agyban. Vagyis az agyunk kitalálja/elképzeli azt a dolgot vagy cselekvést, ami történni fog. (Mint egy becsomagolt ajándék. Elképzeljük a benne rejlő dolgot.) Az agynak ez a része független a memóriától, tehát ezek két külön rendszernek felelnek meg. Így a két rendszer egyszerre dolgozik és idézi elő a déja vu érzést.
Vagy lehet a két agyfélteke közötti szinkronizációs probléma az oka a dolognak.

A számomra leghihetőbb magyarázat a következő: A két szemünkből általában egy időben érkezik az információ az agyunkba. Azonban néha előfordul, hogy néhány tized/század másodperc differenciával érkezik meg az információ az agyba. Szóval mi jogosan érzékeljük úgy mintha már megtörtént volna velünk ez az eset.
De itt egy ellentmondás rögtön. A vakoknak is van déja vu érzése. Ők a szaglás, érintés és hallás alapján élik át. Tehát akkor még sem a fenti okok miatt van a déja vu.
A tudósok azt mondják, hogy hiába keresgélünk az agyunkban, az emlékeink között, akkor sem fogunk találni magyarázatot, azaz egy igazi emléket.

Magam sem hiszek ebben, bár nagyon meggyőző magyarázat. Előfordult velem olyan is, hogy egy beszélgetés közben támadt déja vu érzésem, abban a pillanatban tudtam hogy mit fog a másik fél mondani. Nem csak tudtam, hanem vele szinkronban mondtam el azt a mondatot ami a déja vu alatt átéltem. Ilyen akkor mégis, hogy lehetséges?

Sokszor gondolkozom azon, hogy mi lenne ha a déja vu tovább tartana, mint pár másodperc. Talán tudnák befolyásolni vele a jövőt?
Próbálkoztam olyannal is hogy megpróbáltam megváltoztatni a déja vu alapján látott cselekvési folyamatot. De ez nem sikerült. (Nem lehet megszakítani a folyamatot, mert a déja vu része a megszakítás is. Ez egy ördögi kör.) Ugyanakkor előfordult már olyan is, hogy a szokásos déja vu érzés jött elő, de még sem volt az. Vagyis tudtam hogy ez már előfordult velem, de ennek nem így kellett volna történnie. Nem így kellett volna végződnie, valami megváltozott.

Személy szerint, a déja vu érzést az álmokhoz kötöm. Lehet hülyeség, és téves feltételezés, de akkor is így érzem. Nem szoktam álmodni. Vagyis azt mondják, hogy mindenki álmodik, csak van aki nem szokott emlékezni rá. Akkor én sohasem szoktam emlékezni, hogy mit álmodok. Szerintem álmunkban „megálmodjuk” a jövőben bekövetkező pillanatokat. Nem álmodjuk meg az egészet, csak egy egy képet, pár másodpercig. Azt éljük át déja vu-ként az életben.

Sokszor szoktam gondolkodni azon, hogy vajon hol láttam már ezeket a képsorokat és hol hallottam a hangokat. Mindig elő jön egy halvány emlék, mintha ez az emlék már egy ideje ott lenne a fejemben.

Lehet hogy kitaláljuk ez egészet, vagy netán megálmodjuk? Esetleg valóban emlékezünk ezekre a be nem következett dolgokra?
Ki tudja, talán nem is a mi feladatunk ezt megmagyarázni.