Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Vihar előtti szélcsend vagy szimpla pusztulás?

  Olyan furcsa ma a város. Elsőre nyugodt várakozásnak tűnik, ami belengi az egészet, és amitől szinte megáll a levegő. Az ég is furcsa: felhős, de mégsem sötét. Az épphogy megszűrt napsugaraknak csak a melegét érezni. Minden lomha, szinte mozdulatlan. Nincs semmi vibráló, vagy életteli. Pocsolya, de az a tényleg halott fajta. Poshadt állóvíz.

  De ez csak az első benyomás. Végigsétáltam a fél városon, és leginkább berendezett, elhagyatott színpadhoz hasonlít az egész. Beállított díszletek, mozgó alkatrészek, mozgó bábok. Megrendezett életképek. Minden egy jól begyakorolt séma szerint működik. Talán pont ettől olyan hátborzongató. Robotemberek élik robot-mindennapjaikat. Még a várakozás izgalma is hiányzik. Nehéz összehozni számomra a várakozást a nyugalommal. Még azt sem mondhatom, hogy ez megbékélt várakozás. Inkább belefásult. Vagy már nem is várnak semmire…?

  kisZebu 16 éve 0

• Létezem

  Úgy szeretném elmondani, hogy más vagyok, hogy élek! De nem lehet. Nincs rá mód, én pedig...

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 16 éve 6

• Lehetnénk...

  Az idő rohan, s én tétlenül nézem. Külön úton járunk, és nem értem, miért nem vagy velem,...

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 16 éve 12

• A messziről jött ember azt mond...

  Csak állt némán, távolba révedő szemekkel. Nem hajtotta le a fejét. Most nem. Nem látta...

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 16 éve 6

• Csak pár sor...

  Csak pár sor, s én széthullok, mint esőcsepp a járdán, halkan, észrevétlenül. Lassan kisüt...

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 16 éve 3

• Cím nélkül

  Piszkálom a sebet:
  Fájjon! Éget...
  Ne menj még! Ne tűnj el!
  Nem kell az enyészet!

  Emlékké fakulsz.
  Még kűzdök, de vége...

  kisZebu 16 éve 0

• Ősz

  Aranysárga szirmokon süt át a fény, a fák csontváztestét már alig takarja lepel. Színek...

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 16 éve 7