Most olvastam el - karácsonyra kapott - Isaac Asimov könyvet (eddig a Foundation-trilogyt faltam be), I, robot azaz Én, a robot. Angolul, Oxford Bookworms kiadásban. Az ajándékozó gondolta kössük össze a hasznos nyelvgyakorlást a kellemes sci-fivel. Amúgy nagy science fiction (fikSÜN) rajongó vagyok, eleve elég technoőrült vagyok. Testvérem szerint már nem is normális amikben én hiszek, de ne térjünk el a dolgoktól.
Na, szóval elolvastam, mindenkinek ajánlom. Több rövidebb sztoriból áll, mindegyik egy-egy érdekes esetről szól. Mindegyik sztori középpontjában egy robot áll. Á, igen, mielőtt elfelejtem: a sztorik közül mindegyik 2020-30 után játszódik, és fontos, hogy a robotok értelmesek. Pozitron agyuk van, és olyan dolgokat tudnak elvégezni (humanoid robotok), amik az embereknek nem menne, nehéz lenne vagy veszélyes. Nem kell aludniuk, nem esznek, intelligensek, mi kell még? Hogy ne legyen galiba, minden robot agyába bele van égetve három alaptörvény, amit be kell tartaniuk, nem írható felül. Ez a három törvény (angolról fordítom magyarra):