A kard amit a gyomrába döfött hamar végigsiklott a testben. A volt minisztert megtartotta, aki vállába kapaszkodva küzdött az életéért. Öltönyén egyre nagyobb vörös folt jelent meg, a kardon végigcsorgott majd a forradalmár kezére jutott. Érezte a folyadék melegét, de az elmúlt öt évben sok ilyet érzett. A forradalmár karjáról lecsöppent a földre. A parlamentben álló emberek, forradalmárok, harcosok, nők és férfiak csöndben álltak. Valaki imádkozott, valaki csak bámult, valaki lopott fegyverét vizsgálgatta. Kint az utcákon, a folyóparton emberek tomboltak és kordonokat döntöttek fel. A szétlőtt autók és épületek közt mégis egy hangulat volt jelen: a remény. Váltás volt, 30 év után egy új váltás.
A politikus beszélni próbált, de látszott, hogy már nem tud kinyögni semmit. A kardot a forradalmár kihúzta és eldobta, de tartotta a minisztert a hóna alatt.
- Csodálkozik? Pedig tudtuk mindnyájan, hogy eljön egyszer ez a pillanat... - majd eldobta mint egy rongybabát. Hosszú út állt mögötte és előtte is. Eljött az igazság pillanata, de nem elég hamar sajnos.