Most olvastam el - karácsonyra kapott - Isaac Asimov könyvet (eddig a Foundation-trilogyt faltam be), I, robot azaz Én, a robot. Angolul, Oxford Bookworms kiadásban. Az ajándékozó gondolta kössük össze a hasznos nyelvgyakorlást a kellemes sci-fivel. Amúgy nagy science fiction (fikSÜN) rajongó vagyok, eleve elég technoőrült vagyok. Testvérem szerint már nem is normális amikben én hiszek, de ne térjünk el a dolgoktól.
Hirdetés
Na, szóval elolvastam, mindenkinek ajánlom. Több rövidebb sztoriból áll, mindegyik egy-egy érdekes esetről szól. Mindegyik sztori középpontjában egy robot áll. Á, igen, mielőtt elfelejtem: a sztorik közül mindegyik 2020-30 után játszódik, és fontos, hogy a robotok értelmesek. Pozitron agyuk van, és olyan dolgokat tudnak elvégezni (humanoid robotok), amik az embereknek nem menne, nehéz lenne vagy veszélyes. Nem kell aludniuk, nem esznek, intelligensek, mi kell még? Hogy ne legyen galiba, minden robot agyába bele van égetve három alaptörvény, amit be kell tartaniuk, nem írható felül. Ez a három törvény (angolról fordítom magyarra):
1. A robot nem bánthat embert vagy hagyhatja, hogy bántódása essen.
2. A robotnak minden ember által adott utasításnak engedelmeskednie kell, kivéve, ha ez ellenkezik az Első Törvénnyel.
3. Egy robotnak meg kell védenie önmagát, kivéve ha ez ellenkezik az Első és Második Törvénnyel.
Az esetek mindegyikét Dr. Susan Calvin, robot pszichológus meséli el. Minden eset egy robotról szól, ami ezeket a "roboetikai" törvényeket sérti vagy kérdéseket vet fel, esetleg paradox. Megjegyzem, mivel a mostani kutatási területek kiemelt része a robotika, ez a három törvény kisebb változtatásokkal talán a jövőbeli robotokra is érvényes lesz, legalábbis szakemberek szerint megfelelnek majd.
Az olvasás után érdekes gondolatok kavarogtak a fejemben. Meddig fog még a technológia fejlődni? Tényleg a gépekkel kieresztettük a szellemet a palackból, és magunk alatt vágjuk a fát? Minden baj okozója a tudomány? Milyen - mert van ilyen - etikai kérdéseket szül a tudomány és ezeket hogyan kell megválaszolni? A tudomány lehet-e a "megmentőnk"? Meddig szabad engedni a tudományokat, meddig mondhatjuk magunkat embernek? Vagy esetleg már így is túl messze mentünk? Vajon egy szép napon sikerül-e "Istent játszanunk" és megalkotni a gondolkodó gépeket? És egyáltalán szép lesz ez a nap?
Szerintem önmagában a tudomány és a technológia helyesen felhasználva olyan kulcsot ad a kezünkbe, amire sosem volt még példa a történelemben. Hál istennek, ma már szabadon gondolkodhatunk. Olyan világban élünk, ami a jövőben a történelemkönyvekben kiemelt fejezetet kap. A kérdés az, hogy ez a fejezet miről szól. Merem remélni, hogy úgy, mint a tudományok arany érája, mely az emberek napi problémáit megoldotta.
Ti mit gondoltok erről, egy IT portálon szerintem helye van ennek a gondolatkörnek. Bízom benne, hogy a hozzászólásokban közelebb kerülünk a dolgok lényegéhez.
