Három hét után ma fordult elő először, hogy felkeltem reggel 6-kor.
Kicsit össze kéne szednem magam.
Lustulási folyamat alatt értendő még, hogy az elmúlt két hónapban, az addig leadott 20 kg-ból 10 visszajött. Az egészben az extra: egyáltalán nem érzem úgy, hogy a kelleténél többet eszem. Nyilván a kevés mozgás teszi.
Végül is a ballagás óta a szobám kitakarítása és egy egyszeri fűnyíráson kívül mást nemigen csinálok. Persze nem hanyagolom a haverokat, barátokat, de enné több kéne.
Csakis rajtam múlik. Kicsit mellőzni kéne a gépet, mert az ennek az egész hibafolyamatnak a fő forrása (kb. napi 6 óra). Akárhogy nézzük ez azért sehogy se normális.
Legyen a változás kezdetéül kitűzve hétfő. Tehát holnaptól megpróbálok változni ismét.

Peti

Vidáman keltem fel ma reggel. Volt okom örülni, ugyanis ma mentünk (volna) osztállyal a csillebérci kalandpályára. Turistabusszal mentünk (volna) az iskola elől.

Miért csak mentünk volna? Pontosabban miért csak én nem mentem?

A busz 9 órakor indult a suli elől, én már fél órával előtte ott voltam, vártam...vártam...vártam...
A mobil szerint már idő volt. Felhívtam egyik osztálytársamat, gondolván, talán csak én tévedtem az időpontban vagy ne adj isten a találkahelyben.

"Merre vagytok?" - Kérdem Én.
"Mi már a buszon ülünk. Te hol vagy?" - Megállt bennem az ütő.
Mondom - "Az lehetetlen, hiszen még csak 9 óra van".
"Nem Peti, 10 óra van" - itt döbbentem rá, hogy tévhitben éltem, a mobilom valamilyen oknál fogva egy órát késett.

Nem volt mit tenni, elindultam haza. Nem volt kedvem buszra szállni, olyan kellemes hűvös idő volt, inkább elindultam gyalog a buszhoz a szokásos úton. Gond egy szál se, csak 20 perc séta, de eleredt az eső. Ám ez egyszerűen nem érdekelt. Csak szépen, nyugodtan sétáltam a nagy felhőszakadásban, csak áztam. Olyan jó esett a hétvégi nagy kánikula után ez a hideg zuhany és közben meg is nyugodtam.

Csütörtök estig szüneteltetem a számítógép használatát. Maximum házi feladatra és levelezésre fogom használni. Így a Logout is hátramarad. Ha azt akarom, hogy sikerüljenek a vizsgák, muszály szünetet tartanom és mélyen elmerülnöm a tanulásban. Szokás szerint a lustaság dominált, hogy a 40 tétel erre a maradék időre korlátozódott (csütörtök a nagy nap). Nem mintha bárkinek is hiányoznék, de már csak azért is...
Szervusztok!

szerk.: 4 teljes nap után ismét bejelentkeztem. Jóóóóó reggelt Logout! Ezalatt maximum 1 órát töltöttem el itt olvasással.

Peti

Ma is megkaptam a napi adag parát. Muszáj volt bekapcsolni valami zajkeltőt, ebbben az esetben a gépet, mellesleg megy a televízió és a csillár is ég már.

Nem lehetek teljesen normális. Erre már rájöttem régen. Hogy is mondhatnám magamról, hogy 100-as vagyok, mikor hangokat hallok itt a sötét, csendes szobában éjszakánként. Na meg úgy általában a nap bármelyik szakában, mikor egyedül tartózkodom itthon.

Fura szokatlan neszek ezek, amik elhitetik velem, hogy nem vagyok egyedül a házban. Vagy betörőre gondolok, vagy valami természetfeletti jelenségre. Most egy órája bejártam az összes helységet, teljes felkészültségben (fejlámpa, súlyzórúd, lopakodós játékszoftver feeling).

Közben leveszem a fejhallgatót, mert ha a fejemen van, valamiért mindig úgy érzem, hogy áll mögöttem valaki. Inkább nem is nézek most hátra. Majd, ha erőt gyűjtök, hogy visszasétáljak az ágyhoz, ami csupán két méterre van tőlem.

Máskor előfordult már, hogy tesómat is kirángattam az ágyból, hogy jöjjön ki velem körülnézni a ház körül. Szüleimnek nem nagyon mesélek ilyen dolgaimról (jó, hogy most se keltek fel), mert nem akarom elkeseríteni őket, hogy milyen beteg gyerekük van. Mindenesetre remélem nem kattanok meg teljesen az idő múlásával.

Nem tudom, hogy a freon mérgezés valami átokként ül a családon, vagy csak nem szabadna rendszeresen használt hűtőszekrényeket beszerezni.

Valamikor tavaly fater kerített egy kis hűtőt a műhelyébe. Egyik reggel, mikor kinyitotta, nagy mennyiségű gázt szívott be és utána egy ideig alig kapott levegőt. Kis híján megfulladt. Közel volt hozzá, de megúszta.

Ma ugyanez megismétlődött itthon is tegnap. Itthon is egy régi hűtő van, és már jó ideje ez is gyengélkedik. Muter délelőtt belépett a spájzba, aminek az ajtaja és ablaka reggel óta csukva volt. Elmondása szerint érzett valami fura, jellegzetes szagot, majd kis idő múlva el kezdett szédülni, hányinger uralkodott el rajta és ájulás közeli állapotba került, illetve nehezen kapott levegőt és bevonszolta magát az ágyba, majd átaludta az egész délutánt. Senki sem volt otthon, szóval örülhetünk, hogy most se történt nagy baj.

Amíg nem futja a családi költségvetésből új hűtőre, zárt ajtó mellett nem tartózkodunk a konyhában. Ez a legtöbb, amit most tehetünk. Nincs mit tenni, gyűjteni kell a malacperselybe.

Történt egyszer annak idején még valamikor 2004 tájékán, hogy egyik szomszédunk fia operatőri vizsgamunkájához kölcsönkérte az autónkat (a Lincolnt). Fater beleegyezett a dologba.

Elérkezett a forgatás napja, azaz éjszakája (talán nyáron lehetett). Kíváncsiak voltunk öcsémmel a dologra, tehát faterral akartunk menni. Ő nem látta szerencsére semmi akadályát, hisz tudta, hogy nem vagyunk mi olyan vásott kölykök, akik mindenbe belekontárkodnak és ezzel hátráltatnák a forgatást.

Először nem kellett sokat menni, mivel az egyik helyszín itt volt Csömörön, a Bócsi-kastély (talán még így hívják) mögötti pusztaságon. Megérkeztünk, faternak megbeszélnivalója volt a stábbal, addig mi körbenéztünk. Csak ámultunk mennyi szerkentyű van az ott levő teherautókban, de azért túl közel nem merészkedtünk, nehogy véletlenül is elrontsunk valamit. Időközben az autót felszerelték a megfelelő belső világítással, kamerákkal és még pár ketyerével. A hátsó ülésre került valami kis monitor is (gondolom az egyik munkatársnak kellett a vezetőülés mögött kuporognia és ellenőriznie rajta valamit felvétel közben).

A mai nap nem tetszett, meg a tegnapi sem, me' fáj a derekam, meg sokat kell tanulni, meg fél napot a gép rendberakására áldoztam.

Na most aztán megtörtem a trendet, tessék!

Peti

Bizony, ma lettem harmad éves Prohardver tag. Ha valami, akkor ez igen csak feldobta ezt a siralmas szombatot.
Megköszönöm szépen, eddigi segítségeiteket, türelmeteket és kellemes társaságotok létét.

Peti

Voltam ma egy számtech boltban Jack-RCA kábelek után érdeklődni, volt nekik, kértem 3 darab 1,5 métereset, 1500 Ft volt. Itthon észre vettem, hogy az első kábel csak 1 méter, a második 2 és a harmadik 1,5. Szerencsére nem a készülékek közti nagy távolság dominált. Elméletben szerintem nem vertek át, mert összességében megvan a 4,5 méter. Gyakorlatban pedig a kutyának sincs kedve visszagyalogolni ilyen apróságok miatt, főleg kínai cipőben. Minden esetre nem megyek oda máskor sem, egyrészt baráti negatív visszajelzés okán, nem esik útba, és látszatra irtó nagy kupleráj volt bent. Helyet, nevet most nem mondok.

Peti

Már hosszú hónapok óta vannak olyan időszakok, amikor érzek valami nyomást a vakbelem tájékán. Néha erősebb, de általában gyengébb nyomás, ellenben eléggé irritáló tud lenni. Lehet, hogy el kéne mennem kivizsgáltatni, de annyira utálok orvoshoz járni.

Öcsém vakbelét most vették ki szombat éjjel. Teljesen váratlan volt. Azelőtt semmilyen jel nem utalt rá, hogy egyszer csak begyullad. Nála teljesen hirtelen jelentkezett a fájdalom szombat reggelre minden előzetes nyomás nélkül folyamatos intenzív hasfájás formájában. Este 6 körül el vitte muter a kórházba, 11-kor pedig már műtötték is.

Kérdeztem őt vasárnap reggel: Köszöni jól van. Ha nem lázasodik be, már Kedden délben elengedik. 6 hónapig semmilyen megerőltetőt nem művelhet az ürítésen kívül. Hogy az is könnyen menjen neki, sok rostosat kell ennie. Elmondása szerint nem szenved hiányt szinte semmiben, az orvosok, nővérek rendszeresen belátogatnak hozzá, beszélgetnek vele. Kicsit furcsának találom, mert annak idején, mikor én kerültem be valami hasmars miatt, nagy ívből tojt rám mindenki, nyugodtan lefordulhattam az ágyról.