Ma találkoztam a fekete alapú, a Google támogatásával és keresőmotorral működő honlappal. Nagyon érdekes, de logikus az, hogy a fehér monitor több energiát fogyaszt, mint a fekete, és mivel jómagam is lelkes környezetvédő vagyok így nagyon tetszik az ötlet, és hát bátran ajánlom mindenkinek! Az egyetlen hiányosság, hogy magyar változat egyenlőre nem készült, de ha minél többen használjuk, akkor bizonyára hamarosan használhatjuk ezt is magyarul. Az elérhetősége:
www.blackle.com

Igaz, ez csak egy apró lépés, de ahogy ezen az oldalon is írják, sok kicsi sokra megy, így hát remélem, minél többen használni fogjátok ezt az ''új'' Google-t, és ha lehet, szóljatok az ismerőseiteknek is!

Az előző írásra páran azt reagálták, hogy ''más világ'', illetve szóba került az emberek viselkedésének különbsége is. Valóban, teljesen más kultúra. De vajon tényleg csak a kultúra kérdése? Vagy csak az emberek hozzáállása? Miért mosolyognak ott többet? Hiába hallottam sok embertől azt, hogy az angolok sznobok, meg nem mosolyognak, illetve ridegek, szerintem ez nem igaz. Lehet, hogy ha éveket lennék kint, ez lenne a véleményem, de mi a véleményem magyarországról? Az emberek többsége udvariatlan, ideges, siet, egyáltalán nem mosolyognak, egymáson átgázolva akarják elérni a céljukat, és így tovább... Például ha valaki legközelebb egy buszon utazik, mondjuk reggel, nézzen végig az embereken. Milyen arcokat fog látni? Fáradt emberek, akik a tényleges koruknál vagy 10 évvel idősebbnek néznek ki. Szomorúak, megint egy végiggürcölt nap előtt állnak, majd jön a hétvége, amikor inkább nem mennek sehová, mert az a legolcsóbb. Ez elég elkeserítő. Ezek után miért mondjuk azt, hogy az angolok ridegek? Nagyon sok példát fel tudnék hozni, és jópárat fel is fogok, ahogy halad ez az írás. Sorra veszem a cselekményeket, és nem csak az emberekről, de a szervek hozzáállását is.
Mikor megérkeztem a Lutoni repülőtérre, kinek a csomagja veszett el? Persze, hogy az enyém. Aztán a legutolsó szalagon maradt bőrönd kísértetiesen hasonlított az enyémre, csak volt rajta egy rózsaszínű masni. Felkaptam hát, és megkerestem a legközelebbi hivatalos szervet, aki készséggel elkísért (!!!) az elveszett poggyászokat kezelő irodához, ahol egy hölgy már várt az én csomagommal, és hosszú perceken át szabadkozott, amiért véletlenül rossz csomagot vett le. Ezután a korábban említett biztonsági őr visszakísért oda, ahonnan elindultunk, és megmutatta a kijáratot, majd minden jót kívánt. Ezután a vonat következett, ami szinte patyolattiszta volt! Miután beértem Londonba, metróznom kellett.A mozgólépcsőkön ki van írva, hogy balra álljunk, így hát szépen, libasorban a lépcső bal oldalán állt mindenki, és akinek sietős dolga volt, az fel tudott szaladni /én persze először szépen beálltam a jobb oldalra, de a legközelebbi utas szépen, udvariasan megkért, hogy álljak át a másik oldalra/. Pár nappal később, egy parkban sétáltam, amikor leszólított egy idegen. Egy vallás tanait hirdette, de meglepő módon. Megkérdezte, hogy hová valósi vagyok, majd a kis könyvecskéjében kikeresett egy oldalt, ahol egy mondat szerepelt mindenféle nyelvre lefordítva, és vagy két percet küzdött, de elmondta magyarul. Egy idézet volt az élet szépségéről, semmi isten szeret téged meg ilyen szöveg, csak egy szép idézet, Majd adott egy kártyát, amin egy dátum és egy cím volt, ahová meghívott. Nem mentem el, de teljesen ledöbbentem. Nem nyomott tele szentképekkel, nem traktált olyan szövegekkel, hogy a lelkem el van veszve, semmi! Teljesen barátságos volt. Itt láttam azt is, hogy több kutyasétáltató a maga által hozott szatyorba szedte össze a kutyája nyomait. Volt kint egy tárolón lapát, és szatyor is, de senki nem nyúlt hozzá. Nem sokkal később be kellett térnem egy áruházba.Itt, akárcsak itthon is, folyamatos az árufeltöltés, mégsem akadályozzák vele a vásárlókat. Itthon nem egyszer előfordult, hogy vásárolgatás közben az árufeltöltők ki akartak küldeni az adott sorból, mert útban vagyunk. ???
A belvárosba betérve egy újabb érdekességgel találkoztam. Mivel nagy a turizmus Londonban, és a közlekedés balos, felfestették a legtöbb zebrához, hogy LOOK LEFT illetve LOOK RIGHT. Nagyon jó ötletnek tartom, és jelentősen csökkenti a balesetek számát. Egyik reggel a buszmegállóban egy fiatal fekete srác az amerikai filmekben sokszor látott stílusban a vállán egy nagy rádióval állt, és zenét hallgatott. Meglátta, hogy csodálkozva nézem, és megkérdezte, hogy szeretem-e a rapzenét, igennel feleltem, majd pár mondat után rögtönzött egy pár pörgős-forgós figurát a kabátján, majd jött a busza, és elnézést kért, hogy mennie kell. Ejtek néhány szót a közlekedésről is. Rengeteg helyen van buszsáv, és itt az szent. Egyetlenegy autót sem láttam, aki jogtalanul használta volna. Igaz, a buszokon elől és hátul is kamera van, amivel lefényképezik a szabálytalanul közlekedőket, de akkor is sokkal jobb a vezetési morál. Nagyon sokszor átengedtek az autósok a lámpa nélküli zebrán. A buszoknál csak az első ajtón lehet felszállni, és így is tesznek az emberek. Szó nélkül átadják a helyet a hölgyeknek /nem csak a terhesnek/, illetve segítenek a nagyobb csomagok felrakásában. Csak hogy említsek negatív példát, egyik nap egy pasi lekéste a buszt. Szemből futott a busz felé, de az már kiállt a megállóból, és az úton a busz elé állva próbálta megállítani, de a sofőr nem nyitott ajtót, erre a pasi az aktatáskájával elkezdte püfölni a szélvédőt. Szerintem egy perc nem telt el, és már ott is voltak a rendőrök, és elvitték a pasit a busz elől...
Volt pár nap, amit múzeumlátogatással töltöttem. Mint említettem, szinte az összes múzeum ingyenes, de a bejáratnál van egy plexiláda, amibe lehet dobni némi pénzmagot, ha támogatni szeretné valaki a múzeum működését. Akik előttem mentek be, mind dobtak be egy-két fontot annak ellenére, hogy ez ugye nem kötelező. Sőt, láttam két embert, akik kifelé menet dobtak bele egy kis aprót!
Ez az írás is a végére ért, most nem tudok a témába vágó lezárást írni, illetve ne haragudjatok, ha kicsit ide-oda ugráltam. Remélem nektek is vannak hasonló élményeitek, kíváncsi vagyok rájuk, vagy egy irományban, vagy egy hozzászólásban osszátok meg velünk!

2003. február. Sajnálatos módon az általam választott egyetem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, így nem sokkal azután, hogy utoljára kiléptem az ajtaján egy meglehetősen üres index-szel a zsebemben, nekiláttam egy régi tervemnek, hogy kiutazzam Londonba. Közel 3 hónapot tölthettem el ebben a szerintem csodálatos világvárosban. Nagyon sok szép híres épületet megnéztem: London Eye, Tower Bridge, maga a Tower, Buckingham Palace, Madame Toussauds viaszpalotája, valamint egy II. világháborús hadihajó fedélzetére is feljutottam. Zsongott a fejem a sok újdonságtól, látnivalótól. A múzeumok a magántárlatok kivételével ingyenesek, így összemérhettem magam egy életnagyságú bálnával, és egy T-Rex-szel is. Fantasztikus élmény, ahogy az ember belép a természettudományi múzeumba, és rögtön egy dinoszaurusz-csontváz néz farkasszemet vele! A Nemzeti múzeumban részesei lehetünk az angolok évszázados ''fosztogató'' hadjáratainak eredményével: ereklyék a föld szinte minden pontjáról, de a legtöbb afrikából. Fáraók sírmaradványai, szobrok, régi pénzérmék. Elég elszomorító volt, amikor egy teljesen újra összeállított sírbolt melletti táblát olvastam, amely szerint az ott látható kőszobrok /hasonlóak Cerberus-hoz/ védik az ''ott'' /Afrikában/ nyugvó fáraó túlvilági nyugalmát. Hát semmi sem szent? No mindegy. Emlékeim közt továbbhaladva felrémlenek az ottani autócsodák, amiket itt csak tuningkiállításokon lehet látni, és hozzáérni sem lehet. A Green Park mellett sétáltam egyik reggel, és dübörgő zenére lettem figyelmes. Elsétáltam arra, és 5 vagy 6 ''csodaautó'' állt egymás mellett, mind nyitott ajtóval, más-más dübörgő zenével, és a büszke tulajdonosok mutogatták egymásnak a különböző újításaikat. Simán megengedték, hogy benézzek az autókba, és itt láttam először olyan alufelnit, aminél van egy külön forgó külső tárcsa, így olyan, mintha nem forogna a kerék menet közben. Másnap gondoltam szerencsét próbálok, és bejutok egy Lamborghini szalonba. Nehezen találtuk meg, mert mindössze három kirakatablak nyílt az utcára, azok is teljesen feketék. A bejáratnál egy kamera figyelt és csöngetni kellett, aztán vagy beengednek, vagy nem. Minket szerencsére beengedtek. Odabent mindössze 3 autó állt, de nem mehettünk a közelükbe, érthető okokból, de így is nagy élmény volt. Egyik este, amikor mentünk szórakozni, két éjszakai mulatóhelyet találtunk egymás mellett. Az egyik a ''pórnépnek'', a másik az ''elitnek''. Elnéztünk a parkolóba, és ott állt egy Hummer limuzin. Percekig keresgéltük az állunkat. Egy öltönyös, fekete bőrű, kb 25 éves férfi dohányzott mellette. Pár perces ismerkedés után megkérdeztük, hogy beleshetünk-e. Kis huzavona után megengedte, de nem léphettünk be, csak behajolhattunk. Odabent perzsaszőnyeg, plazmatévé és vagy 10 különböző kristálypohárkészlet fogadott minket. olyan elérhetetlen volt ez számunkra, és egy kis időre mégis ott voltunk. Hihetetlen volt. Az utcák a város méreteihez képest nagyon tiszták, pedíg elég ritkán vannak a szemetesek. Minden kutyatulajdonos, akit láttam felszedte a kutyája nyomait, a takarítók pedíg nem seprűvel és talicskával járták a várost, hanem távirányítós takarítógépekkel. Az a sok különböző kúltúra pedíg nagyon elámított, ami itt egymástól pár méterre megél egymás mellett. Az egyik fő utcán egymást érték a Halalt, Gyrost, kínai tésztát és vietnámi csirkét áruló boltok, akik ebédszünetben egymással beszélgetnek. Az itthon is ismert kék-fehér, illetve ottani vetélytársa, a sárga-fehér nagy áruházak választéka pedig hatalmas...Csak a K*ka-kóla termékeiből van vagy 20 féle izű /itthon mennyi van? 8? 10?/ És az a rengeteg zöld terület! El nem tudtam képzelni, hogy csinálják, aztán egyszer megláttam. Egy parknak le volt zárva egy része füvesítés miatt. Egy hatalmas területen nem volt fű, és éppen friss gyeptéglákat ültettek le. Ledöbbentem rajta. Itthon a legtöbb parkban fű helyett inkább gazfélék vannak...
Három hónapig úgy éreztem, hogy igazán benne vagyok a világ körforgásában. Nemrég volt a hírekben azt hiszem talán a pókember 3 premierje Londonban, mindenféle sztárral. Akkor, 2003-ban én is ott sétáltam, azon a téren, ahol nemrég, és már oly sokszor az a híres vörös szőnyeg gurult végig. Hiányzik az a város. Remélem még visszajutok oda a családommal....

Tegnap délután nagy csörömpöléssel, durrogással elkezdték felbontani a panelház /sajna, egyenlőre csak ez jutott/ előtti egyik parkolóhelyet. Nem zavart a dolog, egészen estig.
Este fél nyolckor ugyanis eljött a gyerkőc fürdetési ideje. 5 hónapos, így a napi ritmus miatt fontos betartani ezeket, hogy ne boruljon ki. Levetkőztetjük, és megyek a mindennapi megszokott rutinnal vizet engedni, de a csapból egy csepp sem jött. Gyanítottam, hogy az amúgy elég nagy zajjal járó felbontásnak köze lehet hozzá, így legyalogoltam, és megnéztem a hirdetőtáblát. Ahogy sejtettem, nem volt semmilyen értesítés, de még csak egy post-it sem arról, hogy aznap fél 6-tól nem lesz víz. Kimentem hát, és udvariasan egy ''Jó estét!''-tel nyitva a beszélgetést, megkérdeztem őket, hogy mikor lesz víz. Szerencsére a 8 órát jelölték meg határidőnek, és 7 óra 50-kor már volt víz, de kíváncsiságból megkérdeztem, hogy csőtörés volt-e? A válaszon nagyon ledöbbentem. Általános karbantartást végeztek. Hétköznap, este fél 6-tól 9-ig? /Eddig tartott betömni a lyukat, és levonulni/ És ha általános karbantartásról van szó, akkor annak tervezettnek kéne lennie, nem? Tehát a lakókat legalább egy nappal előtte tudták volna értesíteni. Szerencsére a munkások rendesek és segítőkészek voltak. Nem lehet nagy élmény ilyenkor dolgozni. Főleg, hogy rendesen, és szerintem gyorsan elvégezték a munkát /az útfelújításokhoz viszonyítva /.

Egyik szép, hétvégi napon, mivel jobb dolgom nem akadt, elmentem IKEÁ-s konyhabútort szerelni. Már telefonon jó előre megkérdeztem, hogy lemérették-e a helyiséget, be fog-e férni a bútor. A válasz egyszerű, mindenki kitalálhatja: igen. A helyszínen aztán kiderült, a sarok nem derékszögű, a mérés még a vakolás és csempézés előtt készült, és nem kalkulálták bele a hűtőszekrényt. Átbeszélés, melyik elem kerüljön vissza, és hogyan lehet megoldani a dolgokat. A csere zökkenőmentesen zajlott, és estére készen is volt a konyha, bár a falak egyenessége és a sarok miatt elég sok csúnya szó hangzott el, bár az épület mentségére szóljon, 100 évnél is régebben áll büszkén, dagadó bár golyónyomokkal szabdalt homlokzattal. Szóval a bútor elkészült, és mindenki nagyon boldog volt. A család elkezdhette a takarítást, én pedig végre hazamehettem.
Út közben elgondolkoztam. Régebben, mikor az adott cég állományába tartoztam, rengetegszer hagyta el a számat az alábbi mondat:
''Biztosan jók ezek a méretek? Mert eléggé ki van centizve...''. Tény, az IKEÁ-nak szabott méretei vannak, de oldaltakarólapokkal csodákat lehet művelni, és már nem is látszanak a rések. De vissza a lényeghez: a válaszok rendszerint a következők voltak: ''Persze, az asztalos mérte, aki szerelni fogja'', vagy ''A férjem háromszor is újramérte'' és ilyenek. Aztán sokszor jött a következő kérdésem: ''És akkor a mosogatónál hol vannak a vízkiállások?'', ''És az ablak milyen magasan kezdődik?'' ''Le van csempézve? Igen. Hány centin kezdődik?''. A nem túl felkészült válaszok pedíg kimerültek abban, hogy upsz! És minden kezdődhetett előről. Persze ha egy vásárló szentül meg volt győződve a centik pontosságáról, akkor a végső simítások után mehetett is várakozni az árukiadó előtt álló hosszasan kígyózó sorba, és szerencsés esetben másnap/harmadnap nem jött vissza veszekedni a vevőszolgálatra, miszerint ''mi'' olyan bútort adtunk el, ami nem fér be. Egyszerűen nem értettem az embereket.
Mióta az utam elvált az IKEÁ-tól, és más módon kerültem kapcsolatba a konyháikkal, sajnos ugyanezt a helyzetet látom. Hívnak, konyhaszerelés. Bútort már megvették? Igen. Biztos be fog férni? Igen. A helyszínen pedig gyakran az a szituáció fordul elő, amit fentebb leírtam. Mint korábban említettem, nem értem az embereket. Nem értem, miért nem fizetnek kicsit többet egy pontos felmérésért, miért nem hívnak valakit, aki a helyszínen megbeszéli velük a konyhát, együtt eltervezik, lemérik, és teljesen felkészülten mennek vásárolni? Sokkal többet spórolnak vele, mint az esetleges cserélgetés /ha már kibontották, akkor ugye nem is veszik vissza teljes áron/, idegeskedés, többszöri oda-vissza utazgatás? A mai rohanó világban érdemes lenne kicsit több időt, energiát fordítani arra, hogy elkerülje az ember a felesleges stresszt, nemcsak magának, mert a családja sem tehet róla, sőt, a vevőszolgálaton álló hölgy, úr sem tehet róla. Úgy igazán senki nem tehet az ilyen helyzetekről, mert ilyen ez a világ. Rohanunk. Sietve megveszünk egy konyhát, egy hálószobabútort, egy akciós tévét, és utána szídjuk magunkat, vagy sokkal inkább másokat, amiért rossz terméket, rossz minőséget adtak el, és nem hallgatták meg az igényünket, pedig ha jobban végíggondoljuk, mi nem pazarlunk időt arra, hogy elmondjuk az igényünket, csak felkapjuk az első terméket. Nem értem.