Egyik szép, hétvégi napon, mivel jobb dolgom nem akadt, elmentem IKEÁ-s konyhabútort szerelni. Már telefonon jó előre megkérdeztem, hogy lemérették-e a helyiséget, be fog-e férni a bútor. A válasz egyszerű, mindenki kitalálhatja: igen. A helyszínen aztán kiderült, a sarok nem derékszögű, a mérés még a vakolás és csempézés előtt készült, és nem kalkulálták bele a hűtőszekrényt. Átbeszélés, melyik elem kerüljön vissza, és hogyan lehet megoldani a dolgokat. A csere zökkenőmentesen zajlott, és estére készen is volt a konyha, bár a falak egyenessége és a sarok miatt elég sok csúnya szó hangzott el, bár az épület mentségére szóljon, 100 évnél is régebben áll büszkén, dagadó bár golyónyomokkal szabdalt homlokzattal. Szóval a bútor elkészült, és mindenki nagyon boldog volt. A család elkezdhette a takarítást, én pedig végre hazamehettem.
Út közben elgondolkoztam. Régebben, mikor az adott cég állományába tartoztam, rengetegszer hagyta el a számat az alábbi mondat:
''Biztosan jók ezek a méretek? Mert eléggé ki van centizve...''. Tény, az IKEÁ-nak szabott méretei vannak, de oldaltakarólapokkal csodákat lehet művelni, és már nem is látszanak a rések. De vissza a lényeghez: a válaszok rendszerint a következők voltak: ''Persze, az asztalos mérte, aki szerelni fogja'', vagy ''A férjem háromszor is újramérte'' és ilyenek. Aztán sokszor jött a következő kérdésem: ''És akkor a mosogatónál hol vannak a vízkiállások?'', ''És az ablak milyen magasan kezdődik?'' ''Le van csempézve? Igen. Hány centin kezdődik?''. A nem túl felkészült válaszok pedíg kimerültek abban, hogy upsz! És minden kezdődhetett előről. Persze ha egy vásárló szentül meg volt győződve a centik pontosságáról, akkor a végső simítások után mehetett is várakozni az árukiadó előtt álló hosszasan kígyózó sorba, és szerencsés esetben másnap/harmadnap nem jött vissza veszekedni a vevőszolgálatra, miszerint ''mi'' olyan bútort adtunk el, ami nem fér be. Egyszerűen nem értettem az embereket.
Mióta az utam elvált az IKEÁ-tól, és más módon kerültem kapcsolatba a konyháikkal, sajnos ugyanezt a helyzetet látom. Hívnak, konyhaszerelés. Bútort már megvették? Igen. Biztos be fog férni? Igen. A helyszínen pedig gyakran az a szituáció fordul elő, amit fentebb leírtam. Mint korábban említettem, nem értem az embereket. Nem értem, miért nem fizetnek kicsit többet egy pontos felmérésért, miért nem hívnak valakit, aki a helyszínen megbeszéli velük a konyhát, együtt eltervezik, lemérik, és teljesen felkészülten mennek vásárolni? Sokkal többet spórolnak vele, mint az esetleges cserélgetés /ha már kibontották, akkor ugye nem is veszik vissza teljes áron/, idegeskedés, többszöri oda-vissza utazgatás? A mai rohanó világban érdemes lenne kicsit több időt, energiát fordítani arra, hogy elkerülje az ember a felesleges stresszt, nemcsak magának, mert a családja sem tehet róla, sőt, a vevőszolgálaton álló hölgy, úr sem tehet róla. Úgy igazán senki nem tehet az ilyen helyzetekről, mert ilyen ez a világ. Rohanunk. Sietve megveszünk egy konyhát, egy hálószobabútort, egy akciós tévét, és utána szídjuk magunkat, vagy sokkal inkább másokat, amiért rossz terméket, rossz minőséget adtak el, és nem hallgatták meg az igényünket, pedig ha jobban végíggondoljuk, mi nem pazarlunk időt arra, hogy elmondjuk az igényünket, csak felkapjuk az első terméket. Nem értem.