2003. február. Sajnálatos módon az általam választott egyetem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, így nem sokkal azután, hogy utoljára kiléptem az ajtaján egy meglehetősen üres index-szel a zsebemben, nekiláttam egy régi tervemnek, hogy kiutazzam Londonba. Közel 3 hónapot tölthettem el ebben a szerintem csodálatos világvárosban. Nagyon sok szép híres épületet megnéztem: London Eye, Tower Bridge, maga a Tower, Buckingham Palace, Madame Toussauds viaszpalotája, valamint egy II. világháborús hadihajó fedélzetére is feljutottam. Zsongott a fejem a sok újdonságtól, látnivalótól. A múzeumok a magántárlatok kivételével ingyenesek, így összemérhettem magam egy életnagyságú bálnával, és egy T-Rex-szel is. Fantasztikus élmény, ahogy az ember belép a természettudományi múzeumba, és rögtön egy dinoszaurusz-csontváz néz farkasszemet vele! A Nemzeti múzeumban részesei lehetünk az angolok évszázados ''fosztogató'' hadjáratainak eredményével: ereklyék a föld szinte minden pontjáról, de a legtöbb afrikából. Fáraók sírmaradványai, szobrok, régi pénzérmék. Elég elszomorító volt, amikor egy teljesen újra összeállított sírbolt melletti táblát olvastam, amely szerint az ott látható kőszobrok /hasonlóak Cerberus-hoz/ védik az ''ott'' /Afrikában/ nyugvó fáraó túlvilági nyugalmát. Hát semmi sem szent? No mindegy. Emlékeim közt továbbhaladva felrémlenek az ottani autócsodák, amiket itt csak tuningkiállításokon lehet látni, és hozzáérni sem lehet. A Green Park mellett sétáltam egyik reggel, és dübörgő zenére lettem figyelmes. Elsétáltam arra, és 5 vagy 6 ''csodaautó'' állt egymás mellett, mind nyitott ajtóval, más-más dübörgő zenével, és a büszke tulajdonosok mutogatták egymásnak a különböző újításaikat. Simán megengedték, hogy benézzek az autókba, és itt láttam először olyan alufelnit, aminél van egy külön forgó külső tárcsa, így olyan, mintha nem forogna a kerék menet közben. Másnap gondoltam szerencsét próbálok, és bejutok egy Lamborghini szalonba. Nehezen találtuk meg, mert mindössze három kirakatablak nyílt az utcára, azok is teljesen feketék. A bejáratnál egy kamera figyelt és csöngetni kellett, aztán vagy beengednek, vagy nem. Minket szerencsére beengedtek. Odabent mindössze 3 autó állt, de nem mehettünk a közelükbe, érthető okokból, de így is nagy élmény volt. Egyik este, amikor mentünk szórakozni, két éjszakai mulatóhelyet találtunk egymás mellett. Az egyik a ''pórnépnek'', a másik az ''elitnek''. Elnéztünk a parkolóba, és ott állt egy Hummer limuzin. Percekig keresgéltük az állunkat. Egy öltönyös, fekete bőrű, kb 25 éves férfi dohányzott mellette. Pár perces ismerkedés után megkérdeztük, hogy beleshetünk-e. Kis huzavona után megengedte, de nem léphettünk be, csak behajolhattunk. Odabent perzsaszőnyeg, plazmatévé és vagy 10 különböző kristálypohárkészlet fogadott minket. olyan elérhetetlen volt ez számunkra, és egy kis időre mégis ott voltunk. Hihetetlen volt. Az utcák a város méreteihez képest nagyon tiszták, pedíg elég ritkán vannak a szemetesek. Minden kutyatulajdonos, akit láttam felszedte a kutyája nyomait, a takarítók pedíg nem seprűvel és talicskával járták a várost, hanem távirányítós takarítógépekkel. Az a sok különböző kúltúra pedíg nagyon elámított, ami itt egymástól pár méterre megél egymás mellett. Az egyik fő utcán egymást érték a Halalt, Gyrost, kínai tésztát és vietnámi csirkét áruló boltok, akik ebédszünetben egymással beszélgetnek. Az itthon is ismert kék-fehér, illetve ottani vetélytársa, a sárga-fehér nagy áruházak választéka pedig hatalmas...Csak a K*ka-kóla termékeiből van vagy 20 féle izű /itthon mennyi van? 8? 10?/ És az a rengeteg zöld terület! El nem tudtam képzelni, hogy csinálják, aztán egyszer megláttam. Egy parknak le volt zárva egy része füvesítés miatt. Egy hatalmas területen nem volt fű, és éppen friss gyeptéglákat ültettek le. Ledöbbentem rajta. Itthon a legtöbb parkban fű helyett inkább gazfélék vannak...
Három hónapig úgy éreztem, hogy igazán benne vagyok a világ körforgásában. Nemrég volt a hírekben azt hiszem talán a pókember 3 premierje Londonban, mindenféle sztárral. Akkor, 2003-ban én is ott sétáltam, azon a téren, ahol nemrég, és már oly sokszor az a híres vörös szőnyeg gurult végig. Hiányzik az a város. Remélem még visszajutok oda a családommal....