Ma akadtam erre a gyöngyszemre: KATT

Úgy tűnik régen sem voltak annyira mások az emberek.

Ez a videó amúgy nagyon jópofa szerintem.

Mivel mostanában a fokozott terhelés miatt érzem az ízületeimet (Nem D3 miatti ínhüvelygyulladásról van szó) ezért vettem egy 60db-os porcerő cuccost. Párszáz forint híján 4000Ft volt. Nem semmi. Gondolom az előállítási költsége lehet vagy 200Ft.

Érdekes dolgot vettem észre rajta. "Rákpáncélból kivont glükozamin-szulfát" van benne.

A kérdés az, hogy ez az anyag csak tengeri rákok páncéljában van meg vagy az édesvíziében is megtalálható?
Mivel péntek délután utazom le a hétvégére a Duna mellé (ez idő alatt ne is keressetek, nem leszek netközelben) ezért aktuális a kérdés.

Valamint, ha sikerül fognom egy rákot akkor mennyi ideig kell szopogatnom, hogy a kellő mennyiségű glükozamin-szulfát jusson a szervezetembe? (Már ha van benne egyáltalán.)
Természetesen utána szabadon engedném mivel, ha jól tudom védett állat.

Mindig is fura csodabogarakként tekintettem rájuk. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. A mai világban elektromosság és gépek nélkül élni elég értelmetlen dolognak tűnik.
Azonban a minap olvastam róluk egy cikket ami rávilágított néhány dologra. A nagyját ugyan eddig is tudtam, de így, hogy egyszerre olvastam el az egészet, mondhatni összeállt a kép.
A technika elutasítását továbbra is hülyeségnek tartom, viszont bizonyos értelemben olyan szemléletmóddal és életfelfogással rendelkeznek ami nagyon jó és felettébb idegen a jelen kor társadalmától.

Pl semmit sem dobnak ki, csak ha már tényleg használhatatlan. Nem vesznek semmi felesleges dolgot. Inkább vesznek olcsóbban használtat mint újat. A mai fogyasztói társadalom ellentétei.
Ezen kívül, becsületesek, szorgalmasak és a család az első. Egyfajta becsületkódex szerint élnek.
Az ökológiai lábnyomuk pedig valószínűleg olyan csekély, hogy bőven a fenntartható fejlődésen belül van.

Aki elmagyarázza nekem, úgy hogy megértsem, annak küldök egy tábla boci csokit.
Régebben (gyerekkoromban) törtem rajta a fejem, de nem jutottam eredményre.

Pl mi vette rá az első szerves molekulákat, hogy összeálljanak egy primitív egysejtűvé? Mi volt a létük célja? Miért „akartak” élni? Mi hajtotta őket, hogy egymással versenyezve egyre bonyolultabb létformákká alakuljanak? Miért kapaszkodnak a létbe?

Nincs tudatuk, nem tudnak gondolkodni. Nem éreznek fájdalmat, bánatot, örömöt. Nem éreznek semmit. Mégis ösztönösen élni akarnak és ennek érdekében alkalmazkodnak a változásokhoz.

Szóval erre a kérdésre keresném a választ. Mi az a cél ami miatt minden élni akar még akkor is ha a tudatosság leghalványabb szikrájával sem rendelkezik?

A napokban újra elkezdtem olvasgatni az sg.hu-t és megdöbbentő, hogy mi folyik ott.
Szinte az összes cikk alatt több száz tömény trollkodás, egymás értelmi képességeinek megkérdőjelezése, anyázás, stb.
Ha valami olyan cikk jelenik meg amit a legcsekélyebb mértékben is hozzá tudnak kapcsolni egyesek az evolúcióhoz akkor rögtön megindul a keresztesháború az evolúció elmélete ellen és 300 hozzászóláson keresztül csak egymást hülyézi a két tábor. Az értelmes hozzászólásokat nagyítóval kell keresni.
Jól látható, hogy van egy-két álfanatikus hívő aki az összes ilyen helyre bemegy provokálni a népet.
Ha elolvas 300 SG-s hozzászólást az ember, egyszerűen leépül agya.

Gondolom az SG azért hagyja ezt mert pörög tőle az oldal.
Mindenesetre idegesítő, hogy ha az ember kíváncsi a többiek véleményére a témával kapcsolatban akkor úgy kell turkálnia a sok felesleges hozzászólás között.

Ilyenkor örülök, hogy itt a PH-n igen hatékonyan szűrik a trollokat.

Tegnap jött egy figyelmeztetés, hogy Kínából megpróbáltak belépni az e-mail fiókomba.
Ez hogy lehetséges? Lehet nem kéne annyi XXX-es oldalt néznem és mindenre rákattintanom?

Amúgy a nővérem is mondta, hogy nála ugyanez volt és az egyik ismerősömnél is bepróbálkoztak.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy vajon a kódot is tudták e, vagy csak próbálkoztak valami password1-jellegű kóddal. Lehet, hogy van valami kínai program ami automatikusan próbálja feltörni a neten lelt e-mail fiókokat?

Mindenesetre most aktiváltam a kétlépcsős beléptetést. Így ha nem az én gépemről akar belépni valaki akkor a gmail küld egy kódot sms-ben amit be kell írni.

Keylogger, vírus, trójai meg ilyenek nincs a gépemen. Lefuttattam egy spybotot meg az avirát.

Újabb világmegváltó poszt következik.

Sajnos a mai modern, felgyorsult világ hozománya, hogy az elektronikus játékok (az összes többi szabadidő tevékenység kárára) szinte teljesen átvették az uralmat a mai fiatalok szabadideje felett.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyit lófráltam a barátaimmal az utcákon és a játszótereken. Egész nap kint szórakoztunk. Ping-pongoztunk, futkároztunk, bújócskáztunk, stb.

Most nem egyszer látok teljesen kihalt játszótereket.

Amikor az unokaöcsémnek mesélek a gyerekkori játékaimról (9 éves) akkor csodálkozik és nem érti, hogy hogy lehetett olyan ócska játékokat játszani. (pl kis botokat szurkáltunk le a földbe és azok voltak a katonák. Felváltva dobáltuk egymás katonáit és aki előbb ledobta az összeset, az nyert.)
Persze ezt egyáltalán nem lehet felróni a gyerekeknek, hisz ki a kar egy kukoricabábuval játszani, ha van Crysis is?

Saját magamon is nagyon látványos a mai kor hatása. Régebben faltam a könyveket. Általában 2-3 naponta kiolvastam egy könyvet. Ma már jó, ha három hónap alatt egyet elolvasok.
Ezt némiképp szégyellem is. A legyek ura is már itt porosodik nálam olvasatlanul már vagy egy hónapja.

Szeretnék megosztani pár gondolatot, történetet erről és kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Először is én úgy vélem, hogy olyan, mint „természetfeletti”, nem létezik. Mégpedig azért nem mert mindennek megvan a maga helye a természetben, max csak a magyarázatát nem leltük még meg.
De az tény hogy olykor történnek nehezen megmagyarázható dolgok amikre a mai tudománynak jelenleg nincs kielégítő válasza.

Szerintem pl a gondolatolvasás egy létező dolog. Saját magamon tapasztaltam már a működését. Persze nem úgy kell elgondolni, hogy egy illető szó szerint kiolvassa az agyunkból, hogy épp mire gondolunk. Vagy, hogy az elménkben turkálva tud a múltunkban kutakodni.
Ha ilyen létezik is, én még nem találkoztam vele.

Viszont észrevettem, hogy ha az ember sok időt tölt el valakivel és egy hullámhosszon vannak akkor létrejön köztük egy kapocs.
Ezért lehet az, hogy ha elkezdesz egy számot dúdolni magadban akkor a következő percben a másik fél hangosan elkezdi ugyanazt dúdolni.
Ezért lehet az, hogy gondolsz valamire és még mielőtt kimondhatnád a másik böki ki ugyanazt egy másodperccel megelőzve téged.
Mondhatni, hogy két ember képes kitalálni egymás gondolatait, teljesen spontán és akaratlanul.
Legalábbis szerintem.

Mostanában gondolkodtam egy keveset.
Igen, máskor nem szoktam.

Hány olyan emberrel találkoztam már akik folyton csak kértek, de sosem adtak.
Rengeteg olyannal aki simán rám hárította a felelősséget ha elkövetett valamit (általában a hátam mögött).
Nem egy olyannal aki folyamatosan szapulta a főnököt, de ha én szóltam róla egy rossz szót akkor másnap már a főnök szájából hallottam vissza.
Hány olyat aki ha baj volt rögtön hátat fordított...

Aztán a férfiakra jellemző egyik bosszantó jellemhiba. A vetítés (menőzés valami nem igaz, nem megtörtént dologgal).
Jó pár olyan ismerősöm van/volt akik abban élték ki magukat, hogy kitalálták a hülye sztorijaikat amiből az sült ki, hogy olyan kemények mintha Rambo és a Terminátor szerelemgyerekei lennének. Ráadásul a múltkor még az USA elnökére is rácsapták a telefont. Arról már nem is beszélve, hogy nundzsakuval (mivel mesterei a harcművészeteknek) kell leverniük magukról a jobbnál-jobb topmodelleket.

Na jó. Mégsem.

Mivel a Végleges eltávozás című bejegyzésemet idő előtt bezárták ezért nem tudtam véghezvinni azt amit elterveztem.

Úgy vélem magyarázattal tartozom a bejegyzés célját illetően. Illetve azt sem szeretném, ha megkapnám a drámakirálynő rangot, ezért szeretném tisztázni a dolgokat.

Részben a magam szórakoztatása miatt született meg a bejegyzés, részben pedig a kíváncsiság hajtott.
Elsődleges célom az volt, hogy megfigyeljem a különböző reakciókat a bejegyzésemre.
Szándékosan írtam nárcisztikus stílusban, hogy felkeltsem a figyelmet és megakadályozzam a topic leülepedését. Mivel láttam már pár hasonló bejegyzéseket ezért tudom, hogy általában kb tíz ember beír egy „Ok, cső!” jellegű hozzászólást és ezzel ki is fújt a topic.
Gondoltam egy ilyen öntömjénező stílusban írt búcsúlevél fokozza a fórumozók hozzászólási hajlandóságát és megfelelő támadófelületet biztosít ahhoz, hogy elegendő témát adjon nekik amiről cseveghetnek a topicban.
Úgy tűnik működött a tervem. Talán túlontúl jól is. Valószínűleg jóval több hozzászólást megélt volna még ha nem zárják be.