...Ami ráadásul az első autóm is. Úgy gondolom mindenkinek voltak már „miért ne” gondolatai és pillanatai, amik általában vagy nagyon rosszul, vagy nagyon jól végződtek. Talán az enyém is ilyen (jó) befejezéssel fog záródni, miután egy elég langyos, koronavírus miatti unalommal rendesen kitöltött délutánon találtam egy hirdetést a használtautón.
Adalék a történethez, hogy elég régóta (van az egy év is) szerettem volna már venni valamit, de vagy pénzem nem volt rá, vagy olyan autót nem találtam, amit szívesen használnék, annak ellenére, hogy konkrét modellre vagy márkára nem volt kikötésem. Abszolút ellene vagyok a csakazxymárkanemzet autó jó dolognak, mert egyrészt: minden márka és nemzet gyártott jó és rossz autókat, kettő: ebben az árkategóriában és korban leginkább a jelenlegi állapot és az előélet mérvadó. Egy tök jó konstrukciót is le lehet élni, egy kevésbé jót is meg lehet vigyázni. Arról nem is beszélve, hogy az egész csak egy kicsinyes cicaharc, azoknak meg semmi értelme.
Visszatérve a témához, igazából két feltételem volt az autóvásárlással kapcsolatban: elsősorban legyen benne valami bugi, fíling, vibe, valami ami miatt kellemes használni, másodsorban persze legyen olcsó, mert nincs sok pénzem. :DD Így jutottam el Twingokig (persze csak az elhúzható tetős), 16 szelepes Swiftekig (egész mókás menni vele, mert könnyű meg pörgős – ilyen alapon tartottam rajta a szemem az 1.4 VTS Saxokon is), Fiat Unokon keresztül mindenféle youngtimerig. Utóbbi kategóriából mondjuk mindent szeretek nagyjából ami szögletes, olyan idegenek már ezek az autók a mai szemnek. Ha nagyon kritikus vagyok önmagammal, akkor azt mondom, hogy mindegy mi, csak valami hipszter hülyeség legyen. Nagy eséllyel túl sok Csikós-cikket is olvastam az elmúlt időszakban.
