Ez a történet nem arról szól hogyan vertek át, vagy mennyi buktatója van egy külföldről behozott autóvásárlásnak, hanem arról, hogy nekem hogyan sikerült megoldani a helyzetet.
A család bővülése miatt szükségessé vált eladni a jól bevált és újkora óta nálunk lévő „kisnagyautót”.

Ő az. Szerettük, de több kellett.

Nem akartunk családi egyterűt vagy buszt, mert hát, azért mégis na. Valamennyire maradjunk már tökösek.

És valljuk be, egy Albán Hondával ez elég nehéz lenne.

Most már tudjuk, mennyire érdekes és furcsa munkahely is a repülőtér. Szinte minden nap történik valami érdekes esemény. Hol egy elnöki gép érkezik, hol egy kisgép borul fel a szél miatt, de az is előfordul, hogy teljes harci díszben vonulnak ki a hatóságok egy Sprite miatt.

Kérnem sem kellett és Jo számos olyan sztorit osztott meg velem, amit néha ámulva hallgattam máskor meg a hasamat fogtam a nevetéstől.A teljesség igénye nélkül most megosztok párat veletek.

Ahány gép annyi ember és megannyi poggyász. Nem is sejtenétek, miféle dolgok lapulnak a bőröndökben.
A rakodás során a legapróbb rendellenességeket is jelenteni kell a rampatisztnek. Ha a gépen sérülést látsz, vagy rakodás közben csinálsz rá, vagy ha a raktérben találsz oda nem illő folyadékot vagy más anyagot, azonnal sikítani kell. Mindegy mennyi idő van indulásig, az ügyet ki kell vizsgálni. Ilyenkor jöhet csak egy szerelő megnézni a hibát, de lehet, hogy a katasztrófavédelem vonul ki tűzoltókkal együtt. Az utas szállítás jövedelmező üzlet, de az utasszállító gépen szállított áru, még inkább az.

Azt már tudjuk, hogy a lakatok és számzárak nem nyújtanak kellő védelmet a poggyászfosztogatók ellen.
Az sem segít, ha a számkombinációt egyenesen a zár mellé karcoljuk. Ettől függetlenül mégis érdemes védekezni, mert mint az autó tolvajok ellen, itt is megéri húzni az időt.

A zárak és lakatok csak lassítják a jómunkásembert. A reptéren feladás előtt lehet fóliáztatni.
Itt az egész bőröndöt körbetekerik szorosan fóliával és így kerül feladásra. Ennek az ára kb:2500Ft

Azt olvassuk el, hogy mire is terjed ki a biztosítás, nehogy meglepi érjen.

Az már más kérdés, hogy lopás esetén mi az, amit megtérít a biztosító ezekből a körbetekert poggyászokból. 1000 bőröndből 900 megérkezik, és csak 100 tűnik el. Ebből a 100-ból mindössze 1-2 vesz el örökre. A feladott csomagok között most még elenyésző a fóliázott, így jó esély van arra, hogy egyszerűen csak tovább dobják és nem nyúlnak bele. Részint az idő szűkössége miatt, és mert még sok olyan van, amin nincs fólia. Tehát nem éri meg vacakolni vele. Vagy mégis?

-Azért, hogy milliomos legyél, itt is meg kell dolgozni. Semmit nem adnak ingyen, főleg itt nem.

Kezdi JO a történetet.

Lássuk egy átlagos nap menetrendjét.

Jo és brigádtársai reggel 6kor kezdik a napot. Beérnek az osztályozóba és vételeznek egy kis kincstári kávét az automatából. Korán kell érkezni, mert mint mindenhol itt is hamar elkapkodják a jó gépeket.
Már az első kézfogás pénzbe kerül. Az ügyeletes főnöknek jattolni kell. Jattolni kell, ha jó gépeket akarsz kapni.

-Mi van, ha nem adok?

Akkor mehetsz az egyesre DHL gépet pakolni. Kb 13h-ig nem is fogunk látni és addig se kaja se pia csak árupakolás. Rém jól hangzik ugye?

Az előző részben Jo elmondta, hogyan nyitható számos poggyász.
Most ugorjunk vissza kicsit az időben és nézzük meg magát a repteret, a rakodókat és a körülményeket.

Jo gyermekkorában a reptér mellett lakott, sokszor ábrándozva nézte a fel és leszálló gépeket.

-Milyen nagyszerű hely lehet.
-Mennyire jó lehet itt dolgozni. Gondolta magában.

Mindig úgy hitte, hogy a reptér alkalmazásában állni valamiféle kiváltságos dolog. Ezt erősítette az, hogy roppant nehéz volt bekerülni. Számos átvilágításon kellett keresztül vergődni mire az ember belépőkártyát kapott és felvehette a kincstári Malévos egyenkantárosmunkáskezeslábast. Ez volt 1999-ben.
Az első pofon akkor érte, amikor kiderül, hogy olyan, mint Malév alkalmazott már régen nincs.
Ő is a rosszhírű ABC kft alkalmazottjaként tudott bejutni. Akkoriban a MALÉV minden rakodónak 2000ft órabért utalt át az ABC KFT-hez. Ebből összesen 200ft landolt a rakodók számláján óránként.
Volt olyan februári hónap amikor Jo negatív csúcsot döntött fizetésével. Ekkor komoly 28.000ft díszelgett a fizupapíron.

Folytatásos tele regényünk második része következik.

Az első részben megismerkedtünk JO-val, és kicsit beleláttunk a bekerülés folyamatába.

Ma Jo megtanulja kinyitni a poggyászokat.

Mint mindenhol az életben itt is van rangsor. Itt is az a menő, aki mindent ki tud nyitni és nem csak „oldalzsebezik”. Ezt tanulni kell és sokat gyakorolni.

-Tanuld meg kicsi, a legjobb barátod mától a Svájci bicska. De olyat szerezz, amiben van olló.

Ez volt Jo felé az öregek első tanácsa. A legfontosabb kellék egy jó bicska. A nyomozók is ezt keresték először. És jaj, annak, akinél találtak is, főleg ha ferde vagy törött volt az olló és a sörnyitó része.
Bicska nélkül nem rakodó a rakodó. És mint a katonák a psukára, ők is nagyon vigyáztak eme kincset érő szerszámra. Kézenfekvő, hogy dugdosni kellet. Éppen ezért James Bondot megszégyenítő trükkökhöz folyamodtak.

A repülőtér az egyik legbiztonságosabb létesítmény. Fokozottan felügyelt és többszörösen átvilágított minden dolgozó és a területére belépő személy. Éppen ezért sokan nem is sejtik a mai napig milyen jól szervezett bűnözés folyik az egész területen.

Kezdhetném azzal, hogy statisztikákkal traktállak titeket. Ettől most tekintsünk el. Később talán szót ejtünk róla. Most csupán történeteket kívánok megosztani veletek. Sok történet lehet, hogy ismerősen cseng majd, hiszen sokat lehetett egy időben hallani a reptéri szarkák munkáiról.
Talán úgy gondoljátok, hogy nem igazak ezek a „legendák”. Ezt nem tisztem bizonygatni, mindenki majd eldönti mit hisz el és mit nem.
Történetünk főhőse egy korábban a reptéren dolgozott rakodó lesz. Nevezzük JO-nak.
Nos Jo átlagos fickó, nincs különösebben bűnözői múltja sem. Egyszerűen csak a reptér közelében lakott, így halotta az onnan származó pletykákat és csodálatosan meggazdagodó emberek történeteit. Úgy gondolta, hogy jövedelmező lehet ott dolgozni.

Egy ideje fontolgatom, hogy irok egy cikket a reptéri lopásokról. Azért csak fontolgatom mert még mindíg veszélyes a dolog. Vannak dolgok amik nem évülnek el. És személyiségi jogokat sem szeretnék megsérteni. Továbbá nem szeretném ha bárkinél megállna a nagymerci a háza előtt.

De ha sokan vagytok rá kiváncsiak akkor belevághatunk.
Valakit erdekel a téma?

Nem olyan régen kenwood kolléga írt egy nagyon jó cikket arról, hogyan vásároljunk a Hardveraprón.
Mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert sok íratlan szabályt érint. De nézzük most a másik oldalt! Legyünk jó és sikeres eladók!

Először is tisztázzuk, hogy háromféle eladó létezik. Az első, aki el akarja adni a hirdetésében szereplő terméket, és ezért mindent elkövet. Most azt ne feszegessük, hogy haszonszerzés céljából, rendszeresen teszi, vagy alkalmi eladó, és tényleg csak szabadulni akar a megunt cuccaitól. A második, aki nem követ el mindent, csak árulgat. Ugye mindenki ismeri a mondást, „eladni akarom, nem árulgatni”. A harmadik, aki nem létező termékeket hirdet meg csalás, átverés céljából, vagy azért, hogy lenyomja az árakat. De az is előfordul, hogy jót nevet azon, ha valamelyik haragosának az elérhetőségét adja meg. Kicsit szívassuk a Lajost, me’ ő is bunkó vót.