Már a Mobilaréna is írt tavaly a legújabb trendről, a Green Go szolgáltatásról. Emlékszem, már a cikk elolvasása után valósággal rajongtam az ötletért, de mivel akkor még a lakóhelyemtől a szintén külvárosban lévő munkahelyemig jártam nap-mint-nap, az app letöltésén túl semmit nem kezdtem vele. De nem csak az ötlet fogott meg. Régóta ki akartam próbálni egy elektromos autót, ha már sok-sok nagy vasat próbáltam, ideje volt valami mást is. Nem mellesleg szeretem az innovatív dolgokat (ahogy már írtam is a napelemes powerbankről), a megújuló energia felhasználását, és tudom, hogy egyszer lesz olyan ára ezeknek az autóknak, hogy nekem is megérje majd ilyet venni a jelenleg szolgáló Common-Rail diesel helyett.

Idén májusban aztán munkahelyet váltottam, és immár a belvárosban dolgozom. Egyre inkább körvonalazódott a dolog, hogy csak ki kéne próbálni, amíg aztán az irodában az egyik kollégám be nem számolt pozitív élményéről a Green Go-val. Ez jelentette nálam is az áttörést, most már nekem is ki kell próbálnom ezt a dolgot. Ráadásnak úgy, hogy a kollégám hívott meg, hogy próbáljam ki, még bónuszperceket is kaptam érte.

Mercedes-Benz E400

Alig valamivel több, mint egy hónapja határoztuk el gyerekkori barátommal, hogy céget alapítunk. Olyan területen nyújtunk szolgáltatást, amelyhez mindketten hozzá tudunk tenni valamit. Eldöntöttük, hogy éjszakai sofőrszolgálat fő profiljával megalapítjuk cégünket és belekezdünk ebbe a szolgáltatásba, főleg úgy, hogy van benne némi gyakorlatunk, mind az irányítási oldalról, mind pedig az operatív oldalról.

Minden hamar lezajlott és elkezdtük a szolgáltatást. Napról-napra egyre többen ismerik meg a nevünket, a hozzáértésünket, a munka módszereinket. Olyannyira, hogy egy komoly üzletember is felfigyelt a szolgáltatásunkra és kis csapatunkat kompletten megrendelte, hogy a céges karácsonyi vacsora után hazaszállítsuk őt és munkatársait a saját autójukkal. Mivel a cégvezető urat is haza kellett fuvarozni egy tavalyi E osztályú Mercedesben, hát én is útnak indultam, hogy hozzáértésemről személyesen adjak tanúbizonyságot.

Előszó

Januárban írtam az utolsó cikkemet, aminek több oka is van. Az első mindjárt az volt, hogy nagyon elfoglalt voltam tavasszal, bár sajnos nem minden ténykedésem koronázta siker. Az életem részévé vált ITF Tae Kwon-Do harcművészetben feltettem egy kis koronát az eddigi 25 éves gyakorlatomra. Levizsgáztam III. Danra (a 25 év az bruttó, ebben van egy év sérülés miatti rehab, 3 év teljes kihagyás, 3 év részleges edzés látogatás, de szeptember 17-én ünneplem a 25 éves pályafutásom a sportban...).

Ez egy jól elkapott pillanat

Az utána következő megmérettetés azonban ismét keserédes lett. Az újabb próbálkozásom a polgári jog záróvizsgán ismét nem zárult sikerrel, bár tovább jutottam, mint legutóbb, amikor a 2. tétel közben inkább felálltam és kimentem. Azonban az jól látszik, hogy ha tudsz 3-ból 2 tételt teljesen magadtól, 1-et pedig úgy, hogy a kérdező kérdéseire tudod a választ, az még nem elég... Eleinte megpróbáltam felkészülni a félév végén tartott javító vizsgára, de aztán rájöttem, hogy a munkaköröm nem kifejezetten teszi lehetővé, hogy minőségi munkát végezzek a tanulásban. Na de majd most...

Bevezető, beszerzés

Bevezető

Ki ne ismerné az okostelefon-használók rémálmát, amikor fontos vagy kevésbé fontos felhasználás közben egyszercsak lemerül a telefon. Navigáció közben, ha éppen azt sem tudod hol vagy, vagy akár neten keresel valamit, hogy meg tudd mutatni egy bolti eladónak vagy az orvosi rendelőben várakozás közben, amikor még vagy 20-an vannak előtted és senki nincs, akivel beszélgethetnél, vagy éppen kirándulsz a családdal, iszonyatosan eltévedtek az erdőben és kéne egy térkép, de esik az akkumulátor kapacitása.

Az utóbbi egy-másfél évben nekem sajnos mindig a legrosszabbkor jött elő a probléma. Ráadásnak vagy olyankor, amikor nem autóval voltam valahol - tehát a kocsiban nem tudok rátölteni - vagy olyankor, amikor konnektor nem volt a környéken. Idegbaj. Ahogy sokan mások én is elkezdtem hát powerbankek után nézni, de már akkor tudtam, hogy nem elégszem meg olyannal, amit otthon feltöltök, kell valami alternatíva is - és bár hallottam magam is azt az eszméletlen nyilatkozatot, hogy azért nem jó a napelem, mert éjszaka nem termel áramot, hát nekem elég meggyőző, ha nappal termel...

Régóta nem jelentkeztem már cikkel, de jó okom volt rá: jogi egyetemi tanulmányaim a végéhez közelednek, sikerült a vizsgaidőszakban megszerezni az abszolutóriumot és mivel tavasszal diplomát védek, meg államvizsgázom, így akkor megint nem lesz időm semmilyen írást sem publikálni. Hát gondoltam leírom most, ami az elmúlt 2-3 hétben kitöltötte unalmasabb óráimat.

Történeti kitekintés

Régi motoros vagyok már a mobilszakmában. Ahogy haladtam előre az időben, nálam is megjelent a PDA a hagyományos készülék mellett. Aztán, amikor megjelentek az okos-telefonok, tudtam, nekem ez kell! Samsung i600-zal kezdtem. Nem volt még érintője, de tudásában megelőzte a konkurenciát. Emlékszem, hogy már akkor neteztem vele a buszon, amikor mások, a legtöbben még azon is csodálkoztak, hogy egy a tenyérben elférő kütyün egyáltalán lehet intézni bármivel is többet, mint sms-t írni és telefonálni.

Bevezetés, előzmények

Régi motoros vagyok már a mobilpiacon. 15 éve van mobiltelefonom, és olyan telefonnal kezdtem, amelyen még óra sem volt, és ha történetesen a karórámat is otthon hagytam, akkor abból tudtam meg mennyi az idő, hogy küldtem magamnak egy SMS-t. A technika fejlődése természetesen engem sem hagyott érintetlenül én is haladtam, törekedtem a jobb, fejlettebb technika felé.

Mivel alapvetően kütyümániás vagyok, mindig is érdekelt hol, vagy hogyan tudnám valahogy egyszerűbbé tenni az életem. Az első Nokia telefonomnál volt először headsetem és olyannyira bejött az akkor még „James Bond kit”-nek nevezett headset, hogy ott eldöntöttem, nekem mindig lesz. Sokkal kényelmesebb azzal vezetni, mint kézben tartott telefonnal (meg természetesen biztonságosabb is, és ugyebár kötelező is), mindkét kezem teljes értékűen tudom használni, miközben jár a szám.

Már a kezdeti vezetékes headsetek között is több olyat használtam, amit a fülemre lehetett akasztani (és vagy beledugni), de nem csak egy mikrofon csüngött a dróton, hanem tényleg headsetként, a fülhallgató és a mikrofon egy egységbe volt gyártva.