Azok kedvéért, akik nem tudják beazonosítani az avataromon látható alakot:

Aki olvasta korábbi cikkeimet a Mi Band első és második modelljéről, az tudja, hogy a kezdetektől nagy rajongója vagyok a gyártó okoskarkötőjének (és egyéb eszközeinek is). Kicsi, olcsó, mégis minőségi eszköz, több funkciója is rendkívül hasznos a mindennapokban. Amikor idén a bemutatták a Mi 8 telefoncsalád mellett a harmadik generációs modellt, tudtam, hogy előbb-utóbb a postaládámban fog landolni.

Bemutatás és a hardver

A Xiaomi okoskarkötője egy három éve tartó sikertörténet. Egyszerű felépítése, kedvező ára miatt milliós nagyságrendben fogyott a (virtuális) áruházak polcairól. Az első verziót én is nagy megelégedéssel használtam, ám másfél év után sajnos figyelmetlenségből adódóan elhagytam.

Mivel akkoriban már rebesgették különböző fórumokon a továbbfejlesztett változat jövetelét, a pulzusmérős 1s pedig csak ráncfelvarrásnak volt tekinthető, úgy döntöttem, kivárok. A nyár végén meg is jelent az új változat, de a kezdetben magas ár és a korlátozott készletek miatt nem volt egyszerű hozzájutni, így mostanáig húzódott a beszerzés.

Ebben a tesztben szubjektíven, a részletek szempontjából vesézem ki a karperecet, a „hivatalos” teszt a Mobilarénán itt olvasható.

1. Bevezetés

Bár nem tartom magam a szó hagyományos értelmében vett „kockának”, mindig is volt bennem egy egészséges vonzalom a különféle „kütyük” iránt. A kétezres évek elején a mobiltelefonok megfizethetővé válásával én is nagy rajongója lettem a készülékeknek és rendszeresen beszereztem egy-egy újabb darabot. Az okostelefonok pár évvel ezelőtti berobbanása egy új dimenzióba emelte a mobil kommunikációt, engem pillanatok alatt lenyűgözött a készülékek testreszabhatósága, a korlátlan kommunikáció lehetősége, illetve más készülékekkel való összekapcsolhatósága. Innen szinte egyenes út vezetett az okos kiegészítőkhöz, amelyeknek tesztjeit nagy érdeklődéssel olvastam testvéroldalunkon, a Mobilarénán.

A bemutatott eszközökkel azonban több problémám is volt. Egyrészt a nagy gyártók (Samsung, Sony, stb.) megoldásai meglehetősen drágák és a mai napig is csak kevés, készülékkel működnek együtt – jellemzően a saját portfóliójuk csúcsmodelljeivel. Másrészt nekem inkább a mobiltelefonnal való kapcsolattartást elősegítő funkciók érdekeltek, semmint a különböző hangzatos sportos funkciók (lépésszámlálás, kalóriaégetés, stb.). Ahogy Churchill mondta: „Csak semmi sport!” :) A különböző kínai oldalakon hirdetett „noname” okos kiegészítők iránt valahogy nem sok bizodalmam volt. Nem csak a távolság, garancia és egyéb problémák miatt, hanem úgy általában eléggé zsákbamacska-gyanúsak ezek az eszközök.