Az 1848/49-es esztendő mérföldkő a magyar nép történetében. Boldogság, szenvedés, remény.
Ha e szót hallom, MAGYAROK
Szűknek érzem zekémet,
Keblemben tenger kavarog.
S mintha trombiták köszöntenének
Mintha a régi, hősi dal csendülne fel tisztán.
De élnek a régi regék,
Élnek a hírövezte óriások.
Ó ez a sors mind ismerős
Szabad zászlóval, büszke fővel
Ősi szokás szerint
A hősök nem bírnak a nyers állati túlerővel.
A magyar seregek valóban nem bírtak az állati túlerővel. 1849 augusztusában már az
ország 9/10 része az ellenség kezébe került. A túlerő 3- szoros. Az elfáradt, lerongyolódott
honvédcsapatokat felfegyverzett, elsöprő fölényben lévő császári csapatok fogták közre.
1849. augusztus 13-án a magyar seregek Világosnál letették a fegyvert. A szabadságharc
elbukott. Sok volt az áldozat, de jött a megtorlás napja. A Habsburgok úgy akarták meg-
büntetni a magyar népet, hogy elrettentsék a birodalom többi népét a további forradalom-
tól. Ezért Ferenc József teljhatalmat adott a kegyetlenkedéséről hírhedt Haynau tábornok-
nak. 1849. augusztus 25-én Haynau, az osztrák hóhér százával írta alá az ítéleteket:
kire halált mért ki, kire súlyos, sokéves várfogságot.