A kocsi lelke piros. A versenyautóé. A neve Ferrari. Lehetsz, gyorsabb, lehetsz megbízhatóbb, de csak a második leszel. Mert kicsinek ezt hallod először az óvodában a többi fiútól is. Már akkor tudod, hogy az a Versenyautó.
Aztán kértem a Jézuskát, hogy hozzon egyet és szerencsére Édesapám nem állta útját lelkifejlődésemnek, megkaptam. Nehéz volt, anyag volt benne, gyönyörű, vele aludtam, vele keltem és versenyeztem a többi szürke, kopott kiskocsimmal. Az én lelkem is piros lett, eldőlt. Sorunk megpecsételődött.. Ezzel nem játszhatott a húgom.
Mondtam mindig kicsiként, hogy majd nekem az lesz, nem értettem a pénzhez, de csodálkoztam, hogy lehet, hogy az emberek nem csak azzal járnak. Aki volt gyerek és hímnemű annak az első a piros Ferrari
Mikor 9évesen először láttam Monacóban, csak álltam és néztem, alig mertem hozzáérni.
Mikor 20 évesen először ültem, majd kicsit később vezettem, egy álmom teljesült.
Mikor jóval később elmentem a maranelloi Ferrari múzeumba, csak néztem a gyönyörűségeket és boldog voltam.