Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Van összefüggés?

  Összefügg a közvetlenség a társfüggőséggel és az érzelmi önzőséggel, azaz csak közvetlen emberből válhat társfüggő, mégha nem is tudatosan?

  A közvetlen ember könnyen ismerkedik, felhívja magára a figyelmet pozitív viselkedésével, ezért sokan kedvelik, sokan keresik a társaságát, és középpontba kerül, vele foglalkoznak. Jó érzésel tölti el, hogy lényegében nem tett semmit, mégis mindenki rá figyel, kedvelik, sőt egyesek odavannak érte. És talán itt a határ, hogy ennyi elég neki vagy sem. Ha nem elég, akkor átlépi a határt, azt akarja, hogy ez az állapot mindig fenn álljon, mindig legyen valaki aki foglalkozik vele, aki rajong érte egész nap, úgy hogy neki semmit nem kell tennie, csak élvezni a figyelmet. És erre a legalkalmasabb egy társ, mert egy társ mindig mellette van, kényeszteti és csak rá figyel. Ha pedig csökken a társ rajongása, mert nem kap viszonzást, akkor sincs semmi gond, hamar talál mást aki odavan érte, hisz könnyen ismerkedik, és az új jelöltet ismét magához kötheti azzal, hogy mostantól ő a társa, ő a kedvese, így lényegében érzelmileg önzővé és társfüggővé válik.

  b3 h4ppy 15 éve 0

• Az egyetem a legnagyobb röhej

  1. pont:

  Egyetemen nem kell tanárnak lenni ahhoz, hogy taníthass. Bárki bejöhet az utcáról és taníthat bármiféle végzettség nélkül.

  A szaktársam tanít, és a legnagyobb poén, hogy olyan órát amit ő maga is felvett, így lényegében saját magának tanít, saját magát fogja leosztályozni.

  2. pont:

  Egy valamit kell nagyon jól tudnod, egy valmit tanít meg az egyetem, de azt nagyon, és ez a csalás.

  Teljesíthetetlen követelmények vannak. Rengeteg olyan óra aminek senki sem látja az értelmét, (hiába kérdezed oktatót miért tanulod ezt, nem tud válaszolni, inkább kikerüli a kérdést), lehetetlen heti 1,5 óra alatt megérteni bonyolult matematikai elméleteket, és lehetetlen olyan szinten megtanulni minden tantárgyat, mint ahogy elvárják, hisz egy tantárgy megtanulásához is rengeteg idő kell, nem ám 10éhez. Vagy csalsz, vagy nem fejezed be előírt időn belül és átkerülsz költségtérítéses rendszerbe.

  3. pont:

  Az államvizsga.

  Folytatás...

  b3 h4ppy 15 éve 79

• Üres vagy?

  Gyakran figyelem az embereket és elgondolkodok, hogy mit miért tesznek, vagy hogy én mit miért teszek.

  Mostanában a párokon méláztam. Sokszor láttam már olyat, hogy szakítanak és utánna alig telik el 1hét és már új párjuk van. Nem hiszem hogy ilyen gyorsan beleszeretnek valakibe. Inkább az, hogy miután szakítanak, megrémülnek, hogy most egyedül maradnak, eddig kitöltötte a napjukat és gondolataikat a másik, aztán hirtelen maguk maradnak, nem tudják mit kezdjenek magukkal, a fölös idejükkel, üresnek érzik magukat, hisz üres is az életük, mert azt hiszik attól teljes, ha van párjuk. Elég lesz nekik, ha valaki csak jófej, kedves velük, nem számít, hogy szerelmesek-e vagy sem, csak legyen valaki. Főleg nőknél lehet észrevenni ezt. Mikor szakítanak a pasijukkal jön valaki, kedvesen megvígasztalja őket és máris az lesz az új pasijuk. Persze ez a pasi részéről sem fair, hogy belemegy, hisz tudja ezt, mégis kihasználja. És ilyenkor, ha gond van a kapcsolatban, nem is mernek kilépni belőle, mert akkor megint egyedül lesznek, és akkor megint mi lesz? Inkább nyelnek, aztán mikor már nagyon elmérgesedik a dolog úgyis szétmennek, de addigra egy csomó időt elpazaroltak egymásra. Egyáltalán van ilyenkor szerelem? Szerintem nincs.

  Folytatás...

  b3 h4ppy 15 éve 4

• Nem bírom kiverni a fejemből

  Miért nem bírom őt kiverni a fejemből? Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Néha arra gondolok, hogy talán belé estem. De ha beszélek vele neten, vagy találkozunk, akkor egyértelműen meg tudom mondani, hogy nem estem belé, nem szikrázik a levegő, nem vágyakozok a csókja után, nem vagyok szerelmes belé. Sőt, még csak azt sem mondhatom, hogy olyan jókat elbeszélgetünk vagy annyira elszórakoztatnám. Tény, hogy örülök, ha ő is ott van ahol én. Legszívesebben mellette lennék mindig, de csak mint csendes figyelő, egy madárka aki körülötte repked. Csak nézném ahogy vidáman éli az életet, és akkor kicsit átélhetném én is azt a boldogságot. Emlékeztet valamire, amit annyira szeretnék átélni minden nap. Olyan könnyűnek és kényelmesnek, kevésbé problémásnak, már-már gondtalannak tűnik az élete. Irigylem őt emiatt. Talán ez is az oka, hogy nem bírom kiverni a fejemből . Minden nap eszembe jut, milyen jó volna egy olyan élet, ami csupa móka és kacagás.

  b3 h4ppy 15 éve 2

• Mi lehet álmaim munkája?

  Már 3 éve járok egyetemre és most jöttem rá, hogy egyáltalán nem érdekel amit tanulok. Voltak jó órák, ez tény. Azokat szerettem is , kedvem is volt hozzájuk, szívesen mentem be órára, érdekesek is voltak. De már rájöttem, hogy akármennyire is voltak érdekesek, nem tudom elképzelni, hogy azt csináljam nap mint nap. Nem beszélve a többi óráról, amik egyszerűen nem is érdekelnek. Akkor meg minek csinálom? Jó persze, lehet egy-két óra ami nem érdekel, azokon túl lehet esni, de hogy kb. a tantárgyak fele ne érdekeljen, azon már nehéz csak úgy túl esni.

  Egyáltalán mi érdekel engem? Sokáig nem is gondolkodtam el ezen úgy igazán, mindig csak rávágtam hogy nem tudom. Régebben úgy gondoltam a kötetlen munkaidő csudijó dolog. Akkor dolgozok amikor akarok. Ja, úgy is az lenne, hogy reggeltől melóznék, úgy ahogy mások dolgoznak, hisz mit csináljak egyedül, mikor mindenki más a munkahelyén van?

  Nem akarok olyan lenni, mint (sajnos) az emberek zöme, nem akarok mosolytalan lenni. Szimplán csak boldog akarok lenni, örülni annak amit csinálok.

  Folytatás...

  b3 h4ppy 15 éve 19

• Töprengés

  Ha az ember külső szemlélő, néha jobban átlátja a dolgokat, de közel sem olyan részletesen, mint aki belülről szemléli.

  Még ha nem is vagyok értintett, de ismerem az illetőt és látom, hogy szerintem nem jó döntést hozott, vajon szóljak neki, hogy kétségeim vannak? Mi közöm van nekem az ő életéhez? Pusztán azért mert én rossznak látom, még neki is az? Esetleg csak nem meri bevallani? De mindig nem leszek ott, hogy szóljak, egyszer meg kell tanulnia a leckét, akkor jobb ha most megtanulja? Lehet csak nagyobb kárt okoznék azzal, ha szólok? Lehet...

  Kis töprengés után, döntöttem. Ha közeli ismerős lenne (barát vagy nagyon jó haver), elmondanám a véleményem és meghallgatnám az övét, de akkor sem szólnék bele a döntésébe. Azonban mivel nem vagyunk ennyire közel egymáshoz, nem szólok. Az ő élete. Maximum a megbecsülése és az imázsa sérül. Lehet könnyedén lekezeli majd a szitúációt, de az is lehet, hogy fájdalmas lecke lesz neki, de legalább akkor fejlődik.

  Mindenkinek felelősséget kell vállalnia a döntéseiért.

  b3 h4ppy 15 éve 3

• Mélypont

  Tegnap este nem bírtam aludni, csak forgolódtam az ágyban, és gondolatok cikáztak a fejemben, nyári élményekkel és emberekkel kapcsolatban, mígnem elértem a mélypontot.

  Eszembe jutott egyik lány ismerősöm és az msn kiírása: "Hiányzol", egy csók meg egy szívecske szimbólum utána. Nem nekem szólt, de mellbevágott a felismerés, hogy mennyire magányosnak érzem magam. Vannak haverjaim, nem erről van szó, más miatt vagyok magányos. Azért mert nincs olyan, aki nekem írna ilyet, nincs senki akinek így hiányoznék, senki aki a legapróbb jelből is észreveszi, ha szomorú vagyok, átölel és magához szorít. Nincs társam. Ez nagyon elszomorított, talán még nem is éreztem magam ilyen szomorúnak és ennyire egyedül.

  Régen úgy gonoltam nem kell komoly barátnő, jobbak a futó kapcsolatok, mert egy igazi komoly kapcsolattal csak a problémák nőnek. Hát, még fiatal voltam...

  Most úgy vélekedek, jobb valaki akivel minden nap örömmel találkozhatok, akire mindig számíthatok és nehéz pillanataimban támaszkodhatok rá, elmondhatom neki bánatom és ő átölel, megvígasztal, mindig ott van és én is mindig ott lehetek neki, és egyáltalán nem probléma, ha bármikor számíthat rám.

  Már csak egy dolog szomorít el, nem tudom hogy hol találom őt...

  b3 h4ppy 15 éve 0

• Vége a nyárnak

  Úgy érzem magam, mitha egy lennék azon vendégek közül akik egy közös nyaralásra jöttek, és jól éreztem magam. Még maradnék, de már a többi vendég is, akikkel ilyen jól elvoltam lassan indulnak. Mindenki hazamegy, és most már ideje nekem is elindulnom.

  Ha így visszagondolok jó kis nyár volt ez. Tipikiusan az a fajta amikor tényleg kikapcsol az ember és gondtalannak érezheti magát. Megismertem jó pár érdekes embert, nekik köszönhetem, hogy sikerült ilyennek éreznem ezt a nyarat. A velük töltött idő emlékeztetett azokra az éveimre amikor nekem is csak annyi dolgom volt, hogy bemenjek az iskolába, hazajöjjek, megírjam a leckét és kész.

  Főleg egyikük! Az ő felszabadultsága és életvidámsága teljesen elkápráztatott. Melette mindig arra gondoltam: ó, de jó volna, ha én is így érezhetnék, és talán sikerült is így éreznem a társaságában. Hiányozni fog. Kicsit még irigylem is őt. Rám vár egy újabb év az egyetemből, a vizsgaidőszakok, az albérlet, a hozzá nem értő tanárok, a fejetlenség és még sorolhatám. Az ő mindennapos problémái pedig annyiból fognak állni, hogy most épp ki-kivel kever.

  De ami a leginkább fog hiányozni, az a gondtalanság.

  b3 h4ppy 15 éve 0

• Rajongás

  Mennyire jó, ha rajongunk valakiért?

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 15 éve 24

• Virág

  Egy kisvárosban lakok, de az év nagy részét egy nagyvárosban töltöm, mert ott tanulok. Nyáron természetesen itthon vagyok a megszokott kisvárosban. Ez a nyár azonban más lett a végére, mint megszokott, észrevettem valamit, inkább valakit, egy lányt. Eddig csak kétszer találkoztunk, és az sem tervezett volt, csak pont ő is oda jött ahova én. Sokat nem beszéltünk egymással, mégis...

  Nagyon kellemes érzés fog el, ha mellette lehetek. Olyan mintha egy szép réten lennék, ami tele van szebbnél szebb és persze kevésbé szép virágokkal. Ő pedig egyike a legszebb virágoknak, talán még azt is merem mondani, hogy a ő legszebb. Legszívesebben egész nap a réten ülnék és gyönyörködnék a virágban, de nem tehetem. Nem maradhatok, legalábbis még nem, és az is lehet, hogy soha sem. Magammal nem vihetem, mert ahhoz le kell tépjem, és ha egy virágot letépsz az elhervad, oda lesz a gyönyörűsége. Sokat jelent nekem ez a virág, így hagynom kell, hagynom kell hogy továbbra is gyönyörű lehessen.

  Ui.: A rét jelképezte a kisvárost, a virágok pedig egyben az emberek személyiségét, lelkét és életvidámságukat.

  b3 h4ppy 15 éve 1