Ha az ember külső szemlélő, néha jobban átlátja a dolgokat, de közel sem olyan részletesen, mint aki belülről szemléli.

Még ha nem is vagyok értintett, de ismerem az illetőt és látom, hogy szerintem nem jó döntést hozott, vajon szóljak neki, hogy kétségeim vannak? Mi közöm van nekem az ő életéhez? Pusztán azért mert én rossznak látom, még neki is az? Esetleg csak nem meri bevallani? De mindig nem leszek ott, hogy szóljak, egyszer meg kell tanulnia a leckét, akkor jobb ha most megtanulja? Lehet csak nagyobb kárt okoznék azzal, ha szólok? Lehet...

Kis töprengés után, döntöttem. Ha közeli ismerős lenne (barát vagy nagyon jó haver), elmondanám a véleményem és meghallgatnám az övét, de akkor sem szólnék bele a döntésébe. Azonban mivel nem vagyunk ennyire közel egymáshoz, nem szólok. Az ő élete. Maximum a megbecsülése és az imázsa sérül. Lehet könnyedén lekezeli majd a szitúációt, de az is lehet, hogy fájdalmas lecke lesz neki, de legalább akkor fejlődik.

Mindenkinek felelősséget kell vállalnia a döntéseiért.